A jegyzők igen szerteágazó feladatkörét szaporítva, az 1996. évi LV. törvény és végrehajtási rendelte – a vad védelméről, a vadgazdálkodásról valamint a vadászatról – sem kímélte e köztisztviselői réteget amikor „sokadik ” hatáskörként a vadászati joghoz kapcsolódó feladatot határozott meg. A jegyző a vadászok és a föltulajdonosok érdekei között őrlődik.

A vadászati törvény változást hozott a vadászati jog gyakorlása vonatkozásában, mivel e vagyonértékű jog „a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg”.
Hivatkozott jogszabály előírásai szerint a települési önkormányzat jegyzője jár el törvényes képviselőként a törvény alapján megállapított vadászterületnek minősülő, nem a Magyar Állam tulajdonát képező földterületek tulajdonosai nevében, akik:
 a kialakítandó vadászterületen egyenként harminc hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkeznek /feltéve, ha képviseletükre mást nem bíztak meg/;
 harminc hektárnál nagyobb földtulajdonnal rendelkeznek, de a döntéskor nem jelentek meg és képviseletükről sem gondoskodtak.
E rendelkezések alapján adott esetben döntéshozatalkor a jegyző magas szavazati arányt képvisel, ezért a vadászterület kialakításában ellentétes érdekűek számára döntő lehet az, hogy melyik érdeket támogatja a jegyző.
Természetesen a jegyzők tudják, hogy a jogszabály felhatalmazása alapján a földtulajdonost képviselik, de igen kellemetlen helyzet áll elő, amikor a szomszédos település földtulajdonosi közgyűlésén dönteni kell a vadászterület meghatározásáról és a jegyző saját településének közigazgatási területéről van szó.
Talán könnyebb a helyzete annak a jegyzőnek, aki maga is rendelkezik vadászati joggal, mivel az ellenérdekű csoportok jobban elfogadják döntését, ha az nem „szakmai ” is, de személyes érdekében is áll.
(Bár nem valószínű, hogy ez a „trófeabírálat” szabályai szerint bírálatra alkalmas lenne…).
A feladat ellátása, e hatáskör gyakorlása 10 évvel ezelőtt is – amikor is első alkalommal kellett élni a jegyzőknek e jogosítvány gyakorlásával – sok bosszúságot, kellemetlenséget okozott sok települési jegyzőnek. Bárhogy döntött a hatáskör címzettje, az az érdekcsoport, amelyik nem kapta meg a jegyző támogatását előfordult, hogy korrupcióval is vádolta a döntésre jogosultat /a jegyzőt/, aki „csak” a jogszabályok előírásainak megfelelően járt el.
Mivel a vadászterületek kijelöléséhez kapcsolódó szerződések lejárnak a jövő év elején, ismét napirendre kerülnek a fentiekben leírt problémák, s adott esetben még súlyozottabban, mivel sok településen a vadászati jog gyakorlói új, a tíz évvel ezelőttitől eltérő vadászterület kialakítását tervezik.
Véleményem szerint enyhíteni lehetne a jegyzőkre nehezedő súlyon azzal, ha – külön jogszabályi előírás alapján – annak az önkormányzatnak a jegyzője képviselné az előzőekben hivatkozott földtulajdonosokat, amely önkormányzatnak a közigazgatási területén lakóhellyel rendelkezik a földtulajdonos.
Valószínű ez sem oldaná fel a feszültségek, konfliktusok forrását a különböző érdekcsoportok között, de elősegítené azt, hogy a jegyző a jogalkotó akaratának megfelelően a földtulajdonosok képviseletében járjon el.
JK