Miskolczi Miklósról sokan tudják, hogy részese volt a Kiskegyed elnevezésű női magazin sikerének, hogy a Szomszédok teleregény forgatókönyvírói között szerepelt, hogy a Nyolc évszak című film alkotóstábjának tagja volt. Sőt, talán arra is sokan emlékeznek, hogy a rendszerváltás hajnalán nagy visszhangot váltott ki az Elvtársak ingben, glóriában című könyve.

De a Színlelni boldog szeretőt, vagy a Hazudni boldog hitvest című kötetek sem süllyedtek a feledés homályába. A nyolcvanas években átfogó, az egész ország társadalmát is érdeklő, érintő problémák felé fordult, mint a házasságok, válások, az egzisztenciális problémák, az öregedés kérdéseit feszegetve. Dunaújvárosban mégsem ezért, mégsem csak ezért szeretik. Minden bizonnyal Dunaújváros Közgyűlése az „egyéb” szempontokat is figyelembe vette, amikor 2006. április 29-én, a várossá nyilvánítás évfordulóján, a Dunaújváros Díszpolgára kitűntető címet adományozta a neves írónak, újságírónak.
Az úgynevezett egyéb szempontokat nehéz felsorolni. Egy biztos, Miskolczi Miklós három évtizeden keresztül aktív részese volt Dunaújváros fejlődésének, életének krónikásaként emlegetik a mai napig is. A legmagasabb városi elismerést újságírói, szociográfusi és szépírói munkássága elismeréseként kapta.
Miskolczi Miklós fiatalon, 16 évesen került Dunaújvárosba. Újságíróként 1961-ben kezdett dolgozni a Dunaújvárosi Hírlapnál. Munkásságának ez az első szakasza 14 évig tartott, majd székesfehérvári és budapesti kitérő után 1981-ben főszerkesztőként tért vissza, és négy évig volt felelős embere az akkor még hetente kétszer megjelenő lapnak. Több pályatársa szerint ez volt az egyik legsikeresebb korszaka a város írott sajtójának.
Már munkássága első éveiben is bizonyosságot nyert, hogy mélyebb, tudományos szintű érdeklődés munkál benne az itt élő emberek gondjait, problémáit, életét illetően. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy valójában újságíróból szociográfussá érett, hogy ne csak egy-egy pillanat megragadására legyen képes, hanem a dunaújvárosi emberek életének bemutatására a "bölcsőtől a koporsóig".
A hatvanas évek végétől írásai már önálló kötetekbe foglalva jelentek meg. Ezek közül az első A húszéves Dunai Vasmű címmel 1969-ben látott napvilágot. Az első legátfogóbb munkája a város születését mutatja be Az első évtized címmel. A Velem üzentek című kötetben Dunaújváros negyedszázados múltjáról írt, annak az embernek a szenvedélyességével, aki személyes sorsával is kapcsolódott a város születéséhez.
Kezdeményezésére és hathatós közreműködésével valósult meg a város eddigi legteljesebb művelődés-szociológiai tudományos szintű vizsgálata, melynek eredményeit és megállapításait Szirmai Viktória és Zelenay Anna foglalta írásba, Művelődés Dunaújvárosban címmel. Ez a munka már közvetlen előhangja volt a 80-as évek elején fellángoló országos vitának, amely az ún. „csinált városok”-ról szólt, és sokat segített az olykor tettenérhető negatív megítélés enyhítésében. Ugyanakkor megelőlegezte Miskolczi Miklós legátfogóbb szociográfiai kötetét, a Város lesz, csakazértis címmel. A könyv arra tett kísérletet, hogy Sztálinváros – Dunaújváros történetét úgy tárja az olvasó elé, mint a háború utáni Magyarország új viszonyainak bemutatását. Arra vállalkozott, hogy „meg kell tisztítani a város történetét a megszépítő legendáktól, aztán pedig a rosszindulatú torzításoktól, hogy végül szándéka szerint a lehetőségekhez képest elfogulatlanul, hitelesen leírja Dunaújváros múltját, jelenét eredményeivel és kudarcaival, erényeivel és hibáival együtt”.
A közelmúltban ismét a város múltjának kutatása foglalta le. A közelmúltban fejezte be azt a drámát, amely az 1956-os forradalom dunaújvárosi eseményen keresztül mutatja be egy ember küzdelmét a történelemmel és önmagával.
Miskolczi Miklós nevéhez fűződik a Bringatúra megszervezése 1983-ban. A város lakosságát megmozgató rendezvény azóta is töretlen népszerűségnek örvend, minden esztendőben több ezer dunaújvárosi vállalkozik egy harminc kilométeres kerékpáros túra teljesítésére. Miskolczi Miklós mai elbeszélése szerint 1983-ban még egy ilyen bringatúra megszervezése sem volt egyszerű, ugyanis nem illett bele a megyei vezetők elképzeléseibe egy ilyen nagy népi megmozdulás, minden fajta ideológia mellőzése nélkül. Nos, ezt is sikerült megoldani – csakazértis.