A Ket. szerint kiszabott eljárási bírságok végrehajtása, annak bürokratikus szabályzása miatt, szinte megoldhatatlan feladatot jelent egyes hatóságok számára (pl. Okmányiroda ). Célszerű lett volna a hatékonyabb adóigazgatási eljáráshoz közelíteni az eljárási cselekmények szabályait.

A két terület – teljesség igénye nélküli – összehasonlításával kívánom alátámasztani a felvetésemet.
Az Art. 150. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. A Ket. 130.§ (1) bekezdése alapján azonban a döntések végrehajtását végzéssel kell elrendelni, amely végrehajtási kifogással megtámadható.
A végrehajtási eljárást a Ket. 148.§.-ában foglalt estekben szintén végzéssel kell felfüggeszteni, mellyel szemben fellebbezésnek van helye (Ket. 148.§ (6) bekezdése). A felfüggesztés indokai (kézbesítési vélelem megdöntése, jogutódlás, méltányosság, stb.), az egyébként is túlterhelt Okmányiroda ügymenete során merülnek fel. Ez a probléma véleményem szerint megfelelő belső koordinációval kezelhető.
A végrehajtási eljárást végzéssel kell megszüntetni (Ket. 149.§ (1) bekezdése), mellyel szemben fellebbezésnek van helye. Az adók módjára történő behajtás esetén erre nem lenne szükség.
Adókövetelések behajtása esetén több végrehajtási cselekmény folytatható egyszerre, pl. a hátralékosnak egyidejűleg több számlája ellen benyújtható inkasszó, amely gyorsíthatja és hatékonyabbá teheti a végrehajtási eljárást. A Ket. alapján történő végrehajtáskor egyszerre egy számla ellen lehet azonnali beszedési megbízást benyújtani. Ha a hátralékos több számlával rendelkezik 15 naponként újra elő kell venni az ügyeket, hogy egy másik számlára kíséreljük meg a végrehajtást.
A kiegyenlítési sorrend nem azonos az adók módjára behajtandó köztartozások és a Ket. alapján történő végrehajtás esetén.
A végrehajtáshoz való jog elévülése szintén eltér a két területen.
Az adótartozás végrehajtásához való jog az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Ha az adóhatóság az elévülési időn belül végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik.
Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni az adók módjára behajtandó köztartozások esetében is.
Például: 2001.11.04-i esedékességű adótartozás elévül 2006.12.31-i nappal. Ugyanebben az esetben, ha végrehajtási cselekményt foganatosított az adóhatóság az elévülés 2007.06.30.
A Ket. alapján, végrehajtáshoz való jog a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől, vagy ha a határozat teljesítési határidőt (pénzfizetési kötelezettségnél esedékesség) állapított meg, annak utolsó napjától – esedékesség napjától számított öt év elteltével évül el.
Végrehajtási cselekmény foganatosítása az elévülést megszakítja. Az elévülési idő megszakadásával az elévülési idő számítása újra kezdődik. Az esedékesség napjától számított tíz év elteltével a határozat nem hajtható végre.
Például: 2001.11.04-i nappal jogerőre emelkedett határozat (esedékesség), melyben pénzfizetési kötelezettség szerepel – pl. végrehajtási bírság – elévül 2006.11.04-i nappal. Ha végrehajtási cselekményt foganatosított az ügyben az adóhatóság 2005.03.16-án az elévülési idő 2010.03.16-i napra módosul. Az elévülés végső időpontja 2011.11.04. Eddig az időpontig lehet maximum végrehajtási cselekményekkel meghosszabbítani
Az Art. szerint az adóhatósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követő 5 napon belül azt nem vette át és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot visszaküldte az adóhatóságnak (Art.124.§ (1) bekezdés). A Ket. értelmében, ha az irat a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, az iratot – ellenkező bizonyításig – a postai kézbesítés megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni (Ket. 79.§ (2) bekezdés). A közigazgatási végrehajtási ügyekben a hatósági döntés kézbesítése esetén a kézbesítési vélelem beálltát megalapozó hivatalos irat megküldésével 8 napon belül értesíteni kell az ügyfelet. Az Art. ilyen rendelkezést nem tartalmaz.
Általánosságban elmondható, hogy a Ket. alapján történő végrehajtás esetén a végrehajtás szinte minden mozzanatáról végzéssel kell rendelkezni, amelyek nagymértékben megnövelik az adminisztrációs terheket is (jogerősítés, kézbesítési vélelem eltérése az Art.-hez képest, irattározás, stb.).
Megjegyzésem: Az Art. 2006. január 1-i változása az adók módjára történő behatások terén viszont újabb feladatot ró az adóhatóságokra. Az eddigi szabályozás szerint a költségminimum megelőlegezése csak lehetőség volt. Az Adóiroda – a többi adóhatósághoz hasonlóan – ezt nem is kérte a kimutató szervektől, elsősorban ezen költségek nyilvántartásával járó adminisztratív terhek miatt. A törvénymódosítás értelmében viszont ingó- illetőleg ingatlan-végrehajtás esetén a behajtást kérő szerveknek már kötelező lesz a költségminimum megelőlegezése és megfizetésének igazolása. A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet terheli. Az adóhatóságnak a költségekről végzést kell hozni.
A végrehajtási cselekmények összehangoltabb szabályozása esetén, lehetőség lenne a polgármesteri hivatalokon belül, a végrehajtási feladatok egy szervezeti egységbe – azonos elvek szerint – történő csoportosítására.