Pont két éve volt, júliusban. Ugyanilyen dög meleg volt. Költségvetés tervezés, az asztal körül a közigazgatási informatikában leginkább érintett három tárca képviselői. A téma: kistérségi informatikai fejlesztések támogatása, a javaslat, hogy legyen egy pilot projekt a témára, egy megtámogatott kistérségben kezdjük el „összeültetni” az ágazatok egy fedél, majd egy informatikai infrastruktúra alá. Mindenki nagyon lelkes volt, azonban senki nem merte (tudta, akarta?) végigvenni a költségvetés tervezés során.

Miért is kerül elő ez a történet? A második Gyurcsány kormány eltökéltnek látszik a kistérségi együttműködés fejlesztésében, az okmányirodákra alapozott kistérségi szolgáltató centrumok létrehozására.
Hiszen akkor megérte! Kiállt fel a jólnevelt köztisztviselő, majd egy kicsit elgondolkozik a mi más is kerülhetne még a „hát már régen kitaláltuk” feliratú kalapba.
1. Van stratégia. Igaz, hogy állandóan össztűz alatt volt a MITS (Magyar Információs Társadalom Stratégia) és annak E-Kormányzat című alfejezete, azonban jobbat és mást senki nem írt azóta sem. Ennek a stratégiának a léte a legfontosabb eredménye és erre legalább építhető a Nemzeti Fejlesztési Terv legújabb fejezete.
2. Vannak hatáskörök. Hát ez volt a leginkább kiérlelt vita, egészen pontosan négy évig tartott a szakmai egyeztetés, hogy hol is a hatáskör az információs társadalommal, illetve a kormányzati informatikával kapcsolatban. Az új felállás szerint talán mind a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, mind pedig a Miniszterelnöki Hivatal tisztában van felelősségének határaival.
3. Vannak uniós elvárások és azok pozícionálása megtörtént. Az eEurope 2005 és az i2010 programokat a magyar kormányzat értékelte, meghatározta a magyar fejlesztési feladatokat, azok nagy részét végre is hajtotta.
4. Van kiérlelt vita és következtetések az interoperabilitás kérdéséről. Talán a második helyen kellett volna említeni, bár igen kevesen foglalkoznak vele komolyan. A projektet be kell fejezni, a következtetéseket szabályokba kell foglalni és alkalmazni kell.
5. Van törvényi alap (KET) és vannak végrehajtási rendeletek. Mindegyik próbája a gyakorlat, nem szabad félni attól, hogy hozzányúljunk és módosítsuk, ha kell. A végrehajtási rendeletekben foglaltak jó része még meg sem mérettethetett a gyakorlatban!
6. Vannak sikeres projektek! Nyugodtan másolhatók a jó megoldások, nem kell görcsölni a „Hogyan is kezdjük elölről” problematikával. Miről ismerszik fel a sikeres projekt?
Működik a felhasználók megelégedésére, kiállja a kívülről kiáltozók kritikáit, megfelel minden stratégiai elvárásnak stb.
7. Vannak kóklerek és vannak szakemberek. Ez utóbbiakat a sikeres projektek, illetve a proaktív megoldások azonosítják, az előbbiek sok mindenkit ismernek.
8. Vannak a fiókban elfektetett tervek. Így például a már 2002 óta érdemtelenül elfeledett, a kormányzati metaadatok egységesítéséről szóló projekt, amely kiváló alapja lehet a kormányzati internet/intranet egységesítésének. (A mostani informatikai központosítási törekvések sem újak, de eddig startégia nélkül mindig elbuktak. Holott, hogy működik arra kiváló példa az Európai Bizottság, ahol több mint húszezer felhasználót menedzselnek egy központból, igaz bizonyos feladatok (lokális helpdeskek kisebb javításokra) decentralizáltak is.
És még lehetne folytatni a sort. Négy év alatt nagyon sok mindent végig lehetett beszélni, most a cselekvésé a terep. További energiapocséklásra nincs idő, tervet kell készíteni az elkövetkező hét évre és ezzel párhuzamosan cselekedni kell.
Megint július van és kánikula.
Megint itt az idő a továbblépésre.
Ki fog lépni?
JK