Varga Zoltán önkormányzati miniszter válaszol a Jegyző és Közigazgatás főszerkesztőjének, Tóth Zoltánnak a kérdéseire.

A következő országgyűlési választásokig milyen változtatásokat tervez az önkormányzati rendszerben vagy csak „üzemeltetni” kívánja az Önkormányzati Minisztériumot?

A helyi önkormányzati rendszer létrejötte – ma már senki által nem vitatottan – a demokratikus jogállam kiépítésének meghatározó tényezője. Az első időszak sikerei után azonban fokozatosan felszínre kerültek a rendszer belső ellentmondásai, esetenként működési zavarai. A feladatokat és hatásköröket nem kellően differenciáló rendszer működési zavarokat okoz ma is, és ez gyakran éppen a helyi választópolgárok érdekeit sértheti. Ezért meggyőződésem, hogy önkormányzati rendszerünk átfogó megújításra szorul.
2006-ban elkészült az az átfogó módosító-csomag, amely megoldást ajánlott alapvető strukturális problémákra (pl. regionális önkormányzatok létrehozása, a kötelező társulás jogintézménye), és széleskörű szakmai, érdekképviseleti támogatást is élvezett. A javaslat, mint ismert, nem kapott 2/3-os többséget az Országgyűlésben. A Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma (KÖEF) létrejötte új keretet biztosított a szakmai egyeztető munkának. Erre alapozva 2009 első felében a Kormány elfogadott egy hatékonyságot növelő, működést ésszerűsítő javaslatcsomagot, ez azonban – tekintettel a gazdasági válság kezelésének mindennél sürgetőbb feladataira – nem került az Országgyűlés elé. Ugyanakkor a képviselő-testületek létszámcsökkentésére vonatkozó törvényjavaslatot az előző Kormány a Parlamentnek benyújtotta. Sajnos úgy tapasztalom, hogy a reformok elmaradásának elsődleges oka a politikai tényezőkben, az érdemi megoldásokhoz szükséges parlamenti 2/3-ad hiányában kereshető. Amit a közeljövőben tehetünk az az, hogy tovább dolgozunk a szakmai javaslatok finomításán, és az elengedhetetlen szakmai, tudományos, érdekképviseleti konszenzus keresésén.

Lesz-e ismét jogszabályi alapja az önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének?

Nagyon bízom benne, hogy igen. Egy jogállamban elfogadhatatlan a jelenlegi helyzet, kiemelt célunk annak megoldása. Bár a problémát csak maga az Országgyűlés tudja kétharmados törvénnyel orvosolni, de a kérdést a Kormány a legfontosabb teendői között tartja számon. A megoldás érdekében magam is mindent megteszek.
Az AB legelső döntésétől kezdve számos egyeztetés történt 2008 márciusa óta. Sajnos az ellenzék nem tanúsított konstruktív, kompromisszumkész magatartást, ezzel akadályozta a megoldást.
2009 tavasza óta ismét folynak egyeztetések. A Kormány a törvényességi ellenőrzést fővárosi, megyei illetékességgel is végezhetőnek tartja, de ahhoz ragaszkodik, hogy ez ne eredményezze a hivatali szervezetek, a létszám és a vezetők arányának növekedését. Sajnos a FIDESZ-KDNP – úgy tűnik – csak a regionális átalakítást megelőző fővárosi, megyei közigazgatási hivatali struktúra visszaállítását támogatja, ez pedig költséges és nem hatékony megoldás. Kidolgoztunk egy, az ellenzék követelését részben elfogadó, de a regionalizáció szakmai és hatékonysági eredményeit megőrző javaslatot. Ezt a Kormány a közeljövőben benyújtja az Országgyűlésnek. Remélem, hogy erőfeszítéseink eredményre, a Parlamentben egy ésszerű kompromisszumhoz vezetnek.

Kezdeményezi-e, hogy a Ktv. legutóbbi módosításai – amelyek Szetei államtitkár nevéhez kötődnek – hatályon kívül legyenek helyezve? (Teljesítményértékelés)

Az új típusú teljesítményértékelés az európai trendekhez igazítva került bevezetésre a hazai közszolgálatban. Célja, hogy a vezetők és a beosztottak által közösen meghatározott feladatok teljesüléséről és összességében az adott közigazgatási szerv teljesítményéről adjon folyamatosan, strukturált módon képet a vezetés számára. Eddigi munkám során még nem érzékeltem a rendszer közvetlen segítő hasznát, ugyanakkor látom, hogy a jutalmazási szabályok és mértékek nem válságkormányzáshoz illeszkedőek. A módosítás ennyiben időszerű, de nem tárcánk feladata ennek előkészítése.

Elvileg egyetért-e a kistérségi önkormányzati rendszerrel, függetlenül attól, hogy most megszerezhető-e az ehhez szükséges 2/3-os többség a Parlamentben?

Az IDEA-ban folyt szakmai előkészítő munka eredményeire alapozva nyújtotta be 2004-ben a Kormány a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól szóló törvényjavaslatot, amelyet az eredeti „kötelező” változat helyett az „önkéntes” változatban fogadott el az Országgyűlés. Elmondható: a kistérségi összefogás megerősödése, a többcélú társulások egyre hatékonyabb és gazdaságosabb működése egyértelmű sikerként értékelhető. Az eddigi vizsgálatok a közszolgáltatások növekvő színvonaláról, a gyorsabb ügyintézésről tudósítanak. A felszínre került negatívumok egy része „gyermekbetegség”, más részük a kötelező társulás jogintézményével lenne orvosolható. Nagy jelentőségűnek tartom az e területen érzékelhető szemléletváltozást is. Egyre kevésbé idegen az önkormányzatoktól az összefogás, az együttműködés gondolata. Erre a tendenciára a jövőben komolyan építeni kell.
Az előbbiekre alapozva lehet elgondolkodni azon, hogy célszerű-e és milyen módon kistérségi önkormányzatokat létrehozni. Az első lépés a kötelező társulás előírása lehet bizonyos feladatok tekintetében. Szerintem csak ezt követően szabad – a tapasztalatok ismeretében – a „kistérségi önkormányzatiság”-ról kellő szakmai megalapozottsággal beszélni.

Egyetért-e azzal, hogy továbbra is 1600 önkormányzat legyen ÖNHIKI-re tervezve?
Mindenekelőtt a számadatot szükséges pontosítani: 2008-ban ugyanis összesen 748 önk

ormányzat részesült összesen 8 570 millió forintos ÖNHIKI támogatásban; ezen túlmenően a működésképtelen helyi önkormányzatok egyéb támogatása keretében tavaly 1364 helyhatóság részesült 9 500 millió forintos támogatásban (ez utóbbiból 641 millió forint visszatérítendő támogatás volt) – a települések körében természetesen átfedés van.
Az ilyen támogatásokra szoruló önkormányzatok számát nem lehet előre tervezni. Ugyanakkor a jelenlegi válságos időszakban, amikor az önkormányzatoknak is egy jóval visszafogottabb, takarékosabb gazdálkodást kell folytatniuk, amikor megnehezedett a hitelfelvétel lehetősége is, bizony több településen is előfordulhatnak folyamatos, vagy váratlanul bekövetkező likviditási problémák. A Kormány és az ÖM felelőssége az, hogy ezekben a szituációkban a lehetőségek szerint segítséget nyújtson.
Természetesen látjuk, és dolgozunk azon, hogy átfogó megoldást találjunk a települések biztonságos gazdálkodásának hosszú távú fenntarthatóságára; amíg azonban a 2/3-os szabályokon – megfelelő konszenzus hiányában – nem tudunk módosítani, addig többek között ebben a formában is segítenünk kell az önkormányzatokat.
Egyetért-e azzal, hogy az elektronikus önkormányzati fejlesztések 7 ASP-re alapozódjanak?
Idén tavasszal a Kormány az infokommunikációért felelős kormánybiztosra ruházta az egységes közigazgatási és közszolgáltatási elektronikus fejlesztési- és szolgáltatási politika összehangolásért viselt felelősséget.
Az Önkormányzati Minisztérium hosszú ideje támogatja az önkormányzati ASP-k kialakítását, az erre vonatkozó konstrukciók, előkészítő tanulmányok kidolgozásában, véleményezésében is részt vett. Alkalmunk volt a „Térségi közigazgatási és közszolgáltatási rendszerek továbbfejlesztése” (E-közigazgatás) konstrukció modelljét is véleményezni. Ennek alapjaival – bizonyos, a tartalomra vonatkozó pontosításokkal – egyetértettünk és támogattuk a ROP-os pályázati felhívások mielőbbi kiírását.

Törvénymódosítás nélkül is lehet javítani az önkormányzati rendszer, a hatósági tevékenység színvonalán. Vannak elképzelései hivatali munkaszervezési intézkedésekre?

A hatósági munka minőségének javítása hosszú ideje foglalkoztatja az ügyfeleket és a szakmai közvéleményt egyaránt. A hatékonyság, a színvonal javításának célkitűzése a 2006-os kormányprogramban is szerepelt. Mint ismert, a tárca akkor a Jegyzők Országos Szövetsége véleményének kikérésével kidolgozott egy szakmai javaslatot. Ennek lényege sem ismeretlen a szaklap olvasói számára: a koncepció az eljárások egyszerűsítésében és a kisebb településeken ritkán előforduló, de nagyobb szakértelmet, jobb technikai feltételeket igénylő ügyekben a hatáskör magasabb szintre telepítésében kereste a megoldást. Kimutatható ugyanis, hogy a kisebb településeken vagy az ügyintézés feltételei hiányosak, vagy az igen alacsony ügyszám miatt a kellő gyakorlati tapasztalat nem alakul ki. A szakmai elképzelések több fórumot megjártak, végül a KÖEF is többször tárgyalta azokat. Az elképzelések szakmai megítélése kedvező volt, a finanszírozási kérdések azonban ez ideig nem tették lehetővé a kormányrendeleti szinten telepített hatáskörök átalakítását.
A munka azonban nem állt meg, időközben néhány hatáskör kistérségi szintre került. Legutóbb a gazdasági tárca dolgozta ki az ipari és kereskedelmi igazgatási engedélyezési, nyilvántartási feladatoknak, valamint az ellenőrzési hatásköröknek az átalakítását szolgáló jogszabályokat. A hatáskör telepítéssel az eljárások egyszerűsítésére is sor került, a szaktárca vizsgálata szerint a tevékenységi körök több mint felében nincs már szükség engedélyezési eljárás lefolytatására.
A hatósági munka színvonalának javítása persze elsősorban a hatáskört gyakorló szervek vezetőinek feladata. Minden szervnél más-más problémák jelentkezhetnek és más eredmények érhetők el. A tapasztalatok megosztása, a jó gyakorlat közkinccsé tétele a közigazgatás valamennyi szereplőjének érdeke. Ebben a folyamatban a Jegyző és Közigazgatás szerepét meghatározónak látom.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a Ket. október 1-jén hatályba lépő módosítása új alapokra helyezi az elektronikus ügyintézést, 2011. január 1-től pedig a hatóságok egymás közötti kapcsolattartását. Ez értelemszerűen kedvező, ügyfélbarát hatást gyakorol a hatósági munkavégzésre, gyorsítja az eljárási folyamatot. A törvényi rendelkezéseknek való megfelelés azonban nemcsak a technikai feltételek megteremtését igényli, hanem munkaszervezési intézkedéseket is megkíván.

Közel 200 önkormányzat nyert 20M Ft-ot az ÁROP szervezet-fejlesztési pályázatán. Ez a 4 milliárd forint ugyanazokra az önkormányzati feladatokra 200 féle módon lesz elköltve. Miért nem adott ki az ÖM valamilyen módszertani ajánlást a korszerűsítés egységes irányára?

A pályázat lebonyolítására nem lehetetett személyes ráhatásom. Magam híve lettem volna a nagyobb központi segítségnek. Kollégáim érvelését azért utólag is érthetőnek tartom.
A pályázati útmutató alapján az önkormányzatoknak több részterületen kellett eredményt „bevállalniuk” a támogatás elnyerése érdekében. Pontosan meghatározták a fejlesztési részterületeket, az alcélokat és az elszámolható költségeket is. Mindezen feltételek között maguknak az önkormányzatoknak kellett meghatározni azokat a területeket, ahol fejlesztésre van szükségük. A települési vezetőknek maguknak kell ismerniük saját, szervezési-működési kultúrában való elmaradásaikat, eredményességi, vagy irányítási problémáikat.
Bízom abban, hogy a 4 milliárd forintos támogatás megfelelően hasznosulni fog és a forrás célrendszerét követve valósítják meg a szervezetfejlesztést.