A prostitúció fizetség ellenében nyújtott szexuális szolgáltatás. A prostituált szó a latin „prostere” igéből származik, jelentése: kiáll, árul, árulja magát.

A papnőkre alkalmazott legkorábbi sumer nyelvű kifejezés jelentése: szent szajha. Az ókor számos kultúrájában találkozunk a szakrális, valláshoz kötődő prostitúció jelenségével. Babilonban minden asszony köteles volt életében legalább egyszer Istár szentélyébe vonulni és fizetség ellenében odaadni magát valamely férfinak. A díjazást az oltárra helyezték, mint megszabadulásuk árát. Volt, aki hamar elkerült onnan, de volt, aki több évet is eltöltött a templomban, hiszen a kereslet és kínálat már akkoriban sem azonnal talált mindig egymásra.
Magyarországon 1950-ben a kormányzat „megszüntette” a prostitúció intézményét. Bezáratta a bordélyházakat és a lányokat átképezte más foglalkozásúvá, majd aláírtuk a New York-i Nemzetközi Egyezményt, amelyben hazánk is garantálja a prostitúció és nőkereskedelem büntetését, illetve az ilyen tevékenység felszámolását. A lányok száma azonban az 1970-es évek növekvő idegenforgalma hatására egyre nőtt. A rendszerváltást követően a prostitúció robbanásszerű mértéket öltött, felmerült a nyilvánosházak újbóli megnyitásának gondolata. Mivel az egyezmény ezt nem teszi lehetővé, ennek kikerülésére az 1980-as években „masszázsszalonok” jöttek létre. Az 1990-es években az örömlányok fő munkaterülete áttevődött a városok perifériájára, be- és kivezető útjaira, az országutakra és kamionparkolókba. A szervezett bűnözésről is szóló 1999. évi LXXV. törvény a prostitúció kezelésének egyes közrendvédelmi szabályai közt meghatározta a közterületnek azon részét, ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, szexuális szolgáltatást nem nyújthat – vagyis a védett övezetet.
Hol legyen a lányok helye?
Miskolcon 2001. évben a képviselőtestület úgy ítélte meg, hogy városunkban kézzelfoghatóan érzékelhető a prostitúció tömeges megjelenése, továbbá közterületen folyamatosan észlelhető, ráadásul ötvenezernél többen laknak a városban, vagyis a türelmi zóna kijelölése nem mellőzhető. Erről a testület 2001. februári ülésén rendeletet alkotott, s egy városszéli utca meghatározott szakaszát alkalmasnak találta a tevékenység gyakorlására.
A türelmi zóna környékén lakók mindennapi életét megkeserítették a kialakult körülmények, a lakók állandó atrocitásoknak voltak kitéve.
2001 decemberében, illetve ezt követően 2002 februárjában sürgősségi indítvány került előterjesztésre a rendelet hatályon kívül helyezésére. A testület ezt a javaslatot nem fogadta el, helyette olyan döntés született, hogy készüljön újabb előterjesztés a türelmi zóna áthelyezésére vonatkozóan, négy újabb helyszínt megjelölve. 2002. május 2-dikán ismételten foglalkozott a témával a testület, de döntés ekkor sem született.
2002 decemberében azután a rendelet módosításra került még pedig úgy, hogy a zónát áthelyezték egy másik utca adott szakaszára azzal, idézem: „hogy a tiltott szakaszokat megállást tiltó KRESZ tábla kihelyezésével kell érvényesíteni”.
A helyzeten természetesen ez sem segített, így 2003 májusában megszületett az újabb döntés: hatályon kívül helyeztük a türelmi zóna kijelöléséről szóló rendeletet, hiszen – képviselői álláspont szerint – Miskolcon a prostitúció nincs tömegesen jelen, de ugyanakkor elhangzott a nyitva maradt kérdés is, milyen megoldás lehetséges az egész város türelmi zónává alakulásának megakadályozására.
A nagyvárosok sorában a türelmi zóna kijelölésével, majd eltörlésével Miskolc azóta is egyedül maradt. Az eltelt időszak alatt beigazolódott, hogy a törvény erre vonatkozó rendelkezései nem életszerűek, betarthatatlanok.
Az abban meghatározott védett övezetek lehatárolását követően – intézményeket, létesítményeket, közutakat, mellékutakat figyelembe véve, métereket és távolságokat betartva – megállapítható, hogy Miskolcon nincs a feltételeknek együttesen megfelelő, kijelölhető zóna. A szolgáltatás azonban továbbra is él, és időközönként – dacára a gyakori rendőri intézkedéseknek – beljebb, beljebb húzódnak a belváros felé. A pénzbírságot sok esetben könnyedén kifizetik, az elzárás már problémásabb számukra, mert így kiesnek a napi „munkából”, de ha ezt leülik, ugyanott folytatják, ahol abbahagyták.
Mi lehet a megoldás?
A New York-i egyezmény felmondása? Nem biztos, mert ez viszont a prostitúció intézményes formájának legitimálását is jelentené.
A „legősibb mesterség” már az idők kezdete óta jelen van az emberi világban, s végig kísérte egész történelmünket. Léte, működése minden strukturált társadalomban a monogám házasság intézményének kiegészítéseként működik, de ugyanakkor szociális, gazdasági probléma is. Az évezredek során mindig változott a jelenség fogadtatása, jogilag hazánkban máig sem tisztázott a szakma kezelése, erkölcsileg pedig még a világ legtöbb részén komoly ellenállásba ütközik.
A kérdés tehát továbbra is kérdés marad. Zónázzunk? De meddig tart a türelem?