A kistelepülések önkormányzatai egyre nagyobb küzdelmet folytatnak intézményeik megtartásáért, mert úgy gondolják, hogy csak így van jövője településüknek.

Fony, Hejce, Regéc és Mogyoróska négy kistelepülés Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Ék-i részén, az Abaúj-Hegyközi kistérségben.
A négy település lakosságszáma ma már nem éri el az ezer főt sem, holott valamikor egyedül Fony több lakost számlált. A legnagyobb népességcsökkenés a körzetesítés időszakában, a 70-es években következett be, amikor a lakosság lélekszáma egy évtized alatt a felére apadt. A lakónépesség csökkenésével a települések intézményhálózata leépült, az intézmények épületei elhanyagolt, avult állapotba kerültek.
Korábban mind a négy község a Vilmányi Községi Közös Tanácshoz tartozott, de közvetlenül az 1990 októberében megtartott helyhatósági választások után Fony, Regéc és Mogyoróska Képviselő-testületei úgy döntöttek, hogy Fony székhellyel Körjegyzőséget hoznak létre. Két és fél év után Hejce is csatlakozott. Ekkor a négy kistelepülés úgy gondolta, hogy sorsát kezébe veszi, és megpróbál kilábalni abból a nehéz helyzetből, amibe évtizedek során a túlzott központosítás sodorta. Megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy az elnéptelenedést megállítsa, hogy ezek a gyönyörű fekvésű, csaknem érintetlen, festői környezetben fekvő kistelepülések életképesek legyenek, megmaradhassanak az utókor számára.
Ebbe a munkába csatlakoztam én bele 1992-ben, első években igazgatási előadóként, majd 1995-től körjegyzőként. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt 18 évben nagyon nagy változáson mentek át településeink, köszönhetően azoknak a kisebb –nagyobb fejlesztéseknek, amelyeket nagyon sok pályázat benyújtásával sikerült megvalósítani. Kedvezően hatott településeink arculatának javításában az is, hogy egyre többen fedezték fel a vidék szépségeit, így egyre többen vásároltak itt hétvégi házat. A régi házak felújításával és eredeti állapotba történő helyreállításával többnyire rendezett utcakép fogadja az ide látogatókat.
A rendszerváltáskor mindössze egy Idősek Klubja működött Fonyban, ma már egy 1-4 osztályos, napközis általános iskola, egy óvoda és egy gondozási központ. Mind a három intézmény körzeti feladatokat lát el, tevékenységük három településre Fony, Regéc és Mogyoróskára terjed ki.
Mondhatnánk, hogy jelenleg még rendelkezünk a legszükségesebb oktatási és szociális alapellátást biztosító intézményekkel, de vajon meddig?
Ez év szeptemberétől az iskola már önállóan nem működhetett tovább, így az abaújszántói nyolc osztályos általános iskola tagintézményévé vált. Az óvoda maradhatott volna önálló, de az önkormányzatok anyagi helyzetükre való tekintettel jobbnak látták, ha kihasználják a tagintézményi jogviszonyból eredő anyagi előnyöket, és azt is tagintézménnyé alakítják át. Tehát, jelenleg működnek még, de csak addig, amíg a fonyi önkormányzat anyagilag ezt finanszírozni tudja. Erre viszont egyre kevesebb a lehetősége, egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tennie az intézmények megmaradásáért, ez pedig lassan az önkormányzat eladósodásához vezet. Így előbb-utóbb feladni kényszerül, pedig a település vezetői azt a nézetet vallják, hogy addig létezik egy település, míg papja és tanítója van.(Megjegyzem önálló papja már régen nincs.)
Bár az önkormányzatok eladósodása nem feltétlenül kötődik az intézményfenntartáshoz, elég, ha a képviselő-testület mellett van egy főállású polgármestere és egy falugondnoka. Úgy gondolom, a falugondnok szükségességét senki nem vitatja, a főállású polgármesterét azonban annál inkább. Viszont, ha azt szeretnénk, hogy fejlődésnek induljon egy anyagi és szellemi tőkében szegény kistelepülés, akkor legalább egy valakinek főállásban foglalkoznia kell azzal.
A Gondozási Központ három alapfeladatot lát el, étkeztetést, házi segítségnyújtást és nappali ellátást. A jövő évi költségvetési tervezetet áttanulmányozva úgy tűnik, hogy ezt az intézményt sem tudjuk változatlan formában tovább működtetni, a házi gondozást át kell adni a többcélú kistérségi társulatnak, így ennek az intézménynek a sorsa is megpecsételődik.
Tudjuk azt, hogy a szétaprózott intézményrendszer gazdaságtalanul működik, nem bírja el a költségvetés, és hogy a gyermekeknek is sokkal jobb egy korszerűbb, jobban felszerelt, nagyobb lehetőséggel bíró oktatási intézményben tanulni, még is, ha körbe nézek, azt látom, hogy minden önkormányzat foggal-körömmel ragaszkodik az oktatási intézményéhez. Talán azért, mert úgy gondolja, ez az egyik feltétele annak, hogy életképes maradjon a települése.
És vajon mit hoz számunkra a közigazgatási reform?
Nem jutunk-e vissza teljesen a rendszerváltás előtti állapotokhoz? Ami az intézményeket illeti, több mint valószínű, de bízom abban, hogy a települések – kihasználva az előttük álló lehetőségeket, összefogva a kistérség többi településével- egymást erősítve sikerül megoldást találniuk az igen nagy munkanélküliség leküzdésére, sikerül olyan munkahelyteremtő fejlesztéseket megvalósítani, amelyek biztosítják a települések jövőjét.