Miskolctapolca és benne a méltán világhírű Barlangfürdő Miskolc kulturális, természeti örökségének egyik szerves része. Tapolca, s a környező völgy mintegy 2700 lakosa nagyobb részt a városban tanul, vagy dolgozik, s jelentős számban helyben, az idegenforgalomból élnek. Közülük többen úgy érezték, eljött az idő, jobb lesz egyedül, mint együtt, vagyis el kell válniuk Miskolctól, s megindult a harc a Vizek Völgyéért.

Előzmények
Miskolctapolca nem volt önálló település, korábban Görömböly község részeként tartották nyilván, ezzel együtt csatolta az orosz katonai parancsnokság 1944 decemberében Miskolchoz. Állandó lakossága is igazán csak a hatvanas évek óta van az üdülőtelepnek. Miskolcon sokakban az a kép él, hogy a hetvenes évek elitje, a nyolcvanas, kilencvenes években meggazdagodottak vettek vagy építettek házat, a vízben, s forrásban sem szegény tapolcai völgyben.
Tapolca viszont a rendszerváltás óta úgy érezte a város elhanyagolja, s 2004 második felében végleg úgy döntöttek, hogy belevágnak a kiválásba. Voltak, akik a gazdasági önállóságban, voltak, akik a Barlangfürdő megszerzésében látták a jobb jövő zálogát.
A leválás közjogi eszközeként a helyi népszavazás kezdeményezését ítélték a legcélravezetőbbnek.
A helyi népszavazás kezdeményezése
A földrajzi terület a már említett okok miatt nem rendelkezik történelmi, pontosan körülhatárolt közigazgatási határvonallal, a Helyi Választási Bizottság (HVB) − ezt a kérdést rendező jogszabályi rendelkezés hiányában − a településrész választópolgárainak névjegyzékét postai kézbesítési körzete alapján állapította meg. A városrész választókorú lakosságának száma ekkor 2306 fő volt.
A jegyző által hitelesített íven 716 db aláírás gyűlt össze, mellyel a településrész leválását és önálló településsé − új községgé − átalakítását kezdeményezte a Miskolctapolca választópolgárai nevében megalakult előkészítő bizottság.
A 2004. augusztus 16-án benyújtott íveket a HVB ellenőrizte, s megállapította, hogy a Ve. 118. §. (4) bekezdés rendelkezéseinek 188 aláírás felelt meg.
Önkormányzati rendeletben meghatározott mérték szerint az érintett választópolgárok legalább 25 %-a − 576 fő − lett volna jogosult helyi népszavazás kezdeményezésére.
Tekintettel arra, hogy az érvényes aláírások száma nem érte el a szükséges mennyiséget, (legfőképp azért, mert az aláírók személyi azonosító helyett személyi igazolvány számokat tüntettek fel), a HVB döntése alapján a kezdeményezést a város polgármesterének el kellett utasítania.
Az előkészítő bizottság 2004. október 18-án ismételten aláírásgyűjtő ívet nyújtott be, mely 748 db aláírást tartalmazott. Ezen ívek ellenőrzését követően a HVB megállapította, hogy az érvényes aláírások száma meghaladta az előírt százalékot, s kimondta, hogy a helyi népszavazás elrendelésének és kitűzésének már nincs sem formai, sem jogi akadálya.
Kié a vagyon?
Az előkészítő bizottság a helyi választási irodával közösen igyekezett a − nem csak az érintett − választópolgárok számára értelmezni és kommunikálni a helyi önkormányzatokról, a területszervezési eljárásról, a választási eljárásról szóló törvények, továbbá a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló önkormányzati rendelet kötelező szabályait, s ezek összefüggéseit.
Mindezzel párhuzamosan többszöri levélváltásra is sor került az ellenzők és támogatók között, éjszakába nyúló lakossági fórumok, politikai megnyilatkozások tették teljessé a demokrácia effajta megnyilvánulását.
A város képviselőtestületének minden frakciója együttesen deklarálta, hogy a leválás kezdeményezését nem tartja indokoltnak.
Számok, táblázatok, kimutatások halmaza, költségvetési adatok és megvalósult beruházások felsorakoztatása, képviselőtestület és polgármesteri hivatal létrehozásának és működtetésének szükségessége, az önkormányzati törvényből fakadó feladatok mindannyiszor visszatérő ismertetése próbálta az önállósággal járó valóságot bemutatni mindkét oldal számára.
A Barlangfürdő tulajdonlása mellett kardoskodó tapolcaiak számára is lassan kezdett világossá válni, hogy itt közösségi tulajdonról van szó. Miskolc valamennyi polgáráé a vagyon, amelyről a választott képviselő-testületen keresztül dönthetnek. A közjogi aktusok azonban nem jelentenek automatikusan vagyonjogi változásokat, akár évekig is elhúzódhat egy ilyen vita. A Barlangfürdő egyébként a 100 %-os városi tulajdonú MIVÍZ Részvénytársaság tulajdona, így maximum részvényeket kaphatna az új település, mégpedig lakosságarányosan.
Volt aki azt mondta, hogy majd Tapolca ad vizet Miskolcnak. A megnyilatkozó figyelmét vélhetően elkerülte, hogy a víz az államé, vízkivételi eljárás keretében lehet csak hozzájutni.
A népszavazás eredménye
A 2005. január 16. napján − két szavazókörben −  megtartott helyi népszavazás a törvényes rendben lezajlott.
A helyi népszavazáson a választásra jogosult 2329 fő közül 1327 választópolgár járult az urnákhoz és adta le szavazatát. Az összesen leadott 1322 érvényes szavazatból az igenek száma 548, a nemek száma 774 volt.
Az érvényes és eredményes helyi népszavazás tehát arról döntött, hogy Tapolca választópolgárai nem értettek egyet azzal, hogy városrészük önálló községgé alakuljon.
Az igenek és nemek közti eltérés nem nagy, de számottevő. Az esemény ugyanakkor több tanulsággal szolgálhatott mind a politika, mind a választópolgárok számára egyaránt.
Jelen és a jövő
A szakma a népszavazási folyamat levezénylésével egyidejűleg és azt követően is folyamatosan igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy egy közjogi eljárásnak a kezdeményezők számára pozitív lezárása sem jelenthetett volna hasonló előjelű vagyonszerzési automatizmust.
A Vizek Völgye békés, de nem csendesült. Megkezdődött a Barlangfürdő további bővítése, s elindult egy program, mely e gyönyörű környezetben a tó- és tájrekonstrukció, az idegenforgalmi fejlődés nagy ívű megvalósítását tűzte zászlajára, a 2006-os év pedig köztudottan a választások éve lesz.