Szakmai önéletrajzot röviden megírni nem könnyű feladat, sőt mit több nehezebb mint gondoltam. Napokba tellett amíg nekikezdtem papírra vetni röviden azt a három évtizednyi szakmai munkát, életutat, melyet magam mögött hagytam.

1948-ban születtem az időközben várossá lett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírlugoson. Az alapfokú iskolai tanulmányaim elvégzése után a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban érettségiztem 1967-ben. A gimnázium tantestülete származásom miatt, politikai megfontolásból tanári és jogi pályára való jelentkezésemet nem támogatta. Így lettem 1972-ben agrármérnök.
35 éve az első házasságomban élek. Feleségem mérnök-közgazdász, a Miskolci Likőrgyár Zrt. elnök-vezérigazgatója. Két jogi végzettségű kislányunk van, az egyik ügyész, a másik pedig jogi szakterületen dolgozik.
Szakmai pályafutásomat termelőszövetkezetben kezdtem, de számomra az igazi kihívást már akkor is a közigazgatás jelentette. 1973-tól a nyírbátori Járási Hivatalnál dolgoztam agrárigazgatási területen. A nejem szülőföldje iránti szeretete miatt 1976-ban Miskolcra költöztünk, ahol a Megyei Tanács VB Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztályán eleinte főelőadói, később természetvédelmi szakfelügyelői, majd csoportvezetői beosztásokban dolgoztam. Szakfelügyelőként a megye területén számos, ma is védettséget élvező természeti értéket készítettem elő helyi oltalomra, s gondoskodtam azok fenntartásáról.
A munka mellett Gödöllőn környezetvédelmi szakmérnökit végeztem, s Debrecenben az Atommagkutató intézetben a korábban megkezdett kutatási munkám eredményeként 1978-ban „Mezőgazdaságtudományi Doktor” fokozatot szereztem.
Tanulmányaim csúcsát 1982-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának elvégzése jelentette, amit később a jogi szakvizsga is követett.
1983-ban FAO támogatással kormányközi megállapodás keretében külszolgálatra Afrikába költöztünk nejemmel és két kislányunkkal, ahol 3 évig a Rejtő könyvekből jól ismert idegen légió fővárosában Sidi-Bel-Abbes megyében szakértőként Algéria agrárigazgatásának szervezését, koordinálását végeztem.
1986-tól folyamatosan a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztika Tudományok Intézetében dolgozom egyetemi adjunktusként eleinte főállásban, jelenleg pedig mellékállásban.
1991-től a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves Megyei Köztársasági Megbízott Hivatalának, majd 1994-től pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatalnak voltam a hivatalvezetője. Jelenleg az Észak-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kirendeltségének vagyok a vezetője.
Hivatali munkám során több alkalommal képviseltem hazánkat Rómában és Párizsban az Európai Unió tagállamai által szervezett területi közigazgatás továbbfejlesztésének konferenciáin. A római konferencián francia nyelven elhangzott előadásom Olaszországban nyomtatásban is megjelent. Eddig mintegy 20 publikációm jelent meg, főleg az agrárjog, a tulajdonjog és a közigazgatás területén.
Felemelő érzés számomra azonban, hogy a rendszerváltás óta már csak hárman vagyunk az országban, akikkel együtt mindvégig a közigazgatás megyei vezetőiként dolgozunk ugyanabban a szobában úgy, hogy csupán a hivatal bejáratán és ajtaján kellett a névtáblát cserélni. A több kormányzati cikluson is áthúzódó folyamatos munkavégzés – véleményem szerint – a pártoktól független szakma szeretetének, szolgálatnak és az ügyfélcentrikus hozzáállásnak köszönhető.
Nagyon szép kihívás az egykor hét megyét is magába foglaló területi közigazgatás élén állni, főleg annak tudatában, hogy munkánk során döntetlen nem létezik, mint ahogyan a sportban megszokhattuk.
Nem volt könnyű, de mégis szépnek mondható az a három évtizedes munkavégzés, melynek elismeréseként 2008. augusztus 20-án Dr. Sólyom László a Magyar Köztársaság Elnöke a „Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje” kitüntetésben részesített.
Mégis – ezek után – ha valaki ma megkérdezné tőlem; hogy vagyok, nem biztos, hogy gondolkodás nélkül egyértelmű, gyors választ tudnék neki rá adni.