Dr. Bencze Géza
muzeológus

A magyar a 4o. legnagyobb a világ nyelvei sorában. Napjainkban nyelvek tűnnek el, kultúrájukkal együtt. A nyelvi szegényedés helyett a megőrzés, az ápolás, a nyelv fejlesztése jelenünk fontos feladata. Nyelvünk gazdagsága lehetővé teszi a mindennapi beszéden túl a tanulás-oktatás, a kommunikáció, vagy akár a legmagasabb tudományos szintek anyanyelven történő használatát. Fontos eleme a közérthetőség, nem utolsó sorban a hivatali mindennapokban is.

A hazai felvilágosodás korának talán legnagyobb hatású nyelvművelője és megújítója, a klasszicista eszme egyik legnagyobb hazai alakja Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. okt. 27. – Széphalom, 1831. aug. 23.) író volt. Gyakran megcsodálta a Zemplén megyei bányácskai birtokán azt a dombocskát, ahol később kúriáját felépítette. A helyet Széphalomnak nevezte el, itt élt népes családjával 1806-tól halálig. Írói, s nem utolsó sorban kiterjedt irodalmi levelezői tevékenységének, fáradhatatlan nyelvújító munkálkodásának eredményeként a magyar nyelvű irodalom és a művelődés korabeli központját teremtette meg maga körül. Vallotta, hogy „A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzeteknek s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője.”
Halála után az elhagyatott kúria gyorsan romlásnak indult, s a születése centenáriumára rendezett ünnepségekre már nem is lehetett megmenteni. Helyére díszes mauzóleumot emelt az emlékét őrző és ápoló alapítvány. A klasszicista Kazinczy előtti tisztelgésként görög templomra emlékeztető Emlékcsarnok 1873-ra készült el, homlokzatán „Kazinczy Ferencz emlékének a hálás utókor” felirattal. A kör alakú csarnokban körbefutó kiállítási tárlókban életműve, alkotásai láthatók, személyes ereklyéi és a tisztelgő látogatók emlékszalagjaival szinte körbefont mellszobra. Az Emlékcsarnok százados fákkal övezett, közel öt hektáros parkjában – a kúria egykori kertjében – található Kazinczy Ferenc és családja sírkertje. Ide temette több gyermekét, számos családtagját, itt nyugszik felesége Török Zsófia, s maga a kolerajárványban elhunyt Kazinczy is.
Itt nyitotta meg kapuit 2008. április 23-án A Magyar Nyelv Múzeuma. Az Európában is egyedülálló intézmény korszerű épületében az állandó- és időszakos kiállítóterek mellett helyet kapott könyvesház, szemináriumi terem, színpad és egy kétszáz férőhelyes, a legkorszerűbb hang- és fénytechnikával ellátott előadóterem, ami alkalmas akár hangversenyek, kulturális találkozók, irodalmi estek megrendezésére. Az intézmény a nyelvészek számára egyben kutatóközpontként is szolgál. A múzeum felépítéséhez és működtetéséhez szükséges anyagiakat az Európai Unió, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés biztosította. Közgyűjteményi feladatait a megyei múzeumi szervezet egyik tagintézményeként látja el.
Az eddig megrendezett időszaki kiállítások közül kettő jelenleg is látható: Csete Ildikó textilművész magyar nyelvemlékek (Ómagyar Mária-siralom, Halotti beszéd, Tihanyi apátság alapítólevele) ihlette falikárpitjai, valamint az Országos Széchényi Könyvtár egyik legféltettebb kincséből, Mátyás Korvináiból készített 17 nagyméretű reprezentatív fotónagyítás.
Nem kellett sokáig várni az újabb, már a múzeum nevéhez, feladataihoz illő, szellemiségét és hivatását is tükröző újabb kiállításra sem. A magyar szó világa című tárlat 2008. október 18-án – egy időben a Sátoraljaújhelyen éppen zajló „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny 36. országos döntőjével – nyílt meg. Az időszaki kiállítás annak az – előzetes tervek szerint a jövő évben megnyíló – állandó kiállításnak egyik hangsúlyos része, előtanulmánya, amely a magyar nyelv múltját, jelenét és jövőjét, nyelvünk fejlődéstörténetét a tervek szerint legkorszerűbben, a hagyományos múzeumi installációs megjelenítésektől eltérő eszközökkel és formában kívánja bemutatni.
A most megnyílt időszaki kiállítás a magyar nyelv szókészletének több metszetét tárja az érdeklődő látogatók elé: a magyar szavak jellemző vonásai, a szavak eredete és története, a legszebb magyar szavak, a nyelvújítás emlékei, a rokon értelmű szavak színessége, az írók és költők szavai és szóvilága, szólások és közmondások. Számolva a nagyszámú diák-látogatóra, a szleng, a diáknyelv sem maradt ki a témák közül.
A kiállítás egyes témái, elemei a kiállítótérben elhelyezett kis faházikókban, a kiállítás kurátora és rendezője által megálmodott afféle kis „kincsesházakban” tárulnak fel a látogatók előtt. Egymásba kapcsolódnak, mindegyiknek van neve, címe, saját mondandója, s a rajtuk keresztül bejárható úton fedezhetik fel a látogatók szókincsünk érdekes és gazdag világát, csodálkozhatnak rá színességére, élet- és fejlődésképességére.
A Magyar Nyelv Múzeuma a világörökség részét képező tokaji történelmi borvidéken, Sátoraljaújhely határában Széphalmon várja a látogatóit. A Kazinczy emlékeket is őrző zarándokhely ez, amiről már Petőfi Sándor írta, hogy: „Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda elzarándokolnia.”
www.nyelvmuz.hu
www.museum.hu