Bármennyire is meglepőnek tűnik, írása megítélésem szerint nem cáfolja, inkább alátámasztja javaslatomat. Megfogalmazását éppen az Ön által is leírt problémák váltották ki belőlem.

Véleményeltérésünk vélhetően a cikk címéből fakadhat, jóllehet legkevésbé azt tartom fontosnak, miként nevezzük azt a szervezetet, mely önkormányzati fenntartásban, a rendőrséggel együttműködve teszi lehetővé településeink közbiztonságának jelentős növelését.
Szeretném nagyon nyomatékosan rögzíteni, hogy természetesen nem fegyveres testületben gondolkodom. Az is világos, hogy a rendőrség elnevezés „foglalt”, s természetesen a hagyományos rendfenntartó és bűnüldöző feladatok ellátásában eszem ágában nincs vitatni az Állam „monopóliumának” szükségességét és annak ésszerűségét, vagyis nem a rendőrség helyett, hanem a mellett működő szervezetről írok.
A közbiztonság megszervezése területén is érdemes az európai mintákra tekinteni.
A visegrádi országok közül egyedül nálunk nem jött létre ilyen „önkormányzati”szervezet. Magam a francia és osztrák mintát ismerem. Mindenhol nagyszerűen működik.
Főleg az állandó „jelenlét” van „jó hatással” mind az esetleges bűnelkövetők, mind pedig a potenciális áldozatok szempontjából, persze különböző előjellel. A feladatokhoz egyébként finanszírozás is jár. Ne feledjük az okmányirodák történetét. Hasonló viták zajlottak akkor is, s szerintem az átalakulás egyik igazi sikertörténete lett.
Az itt szerzett tapasztalatok is jól mutatják, hogy ha a rendfenntartó szervektől átkerül egy feladat a szolgáltató szemléletű önkormányzatokhoz, akkor annak ellátása lényegesen jobb színvonalon, sokkal inkább polgárbarát módon történik, mint korábban. Ez pedig egyáltalán nem kritika a rendőrséggel szemben. Más a szerepe egy „erőszak” szervezetnek, s más az önkormányzaté. A hatékony együttműködésük természetesen nagyon fontos.
Azon nem érdemes vitatkozni, hogy az okmányirodák működésének milyen a megítélése. Közvélemény kutatási adatok támasztják alá, hogy pl. Budaörsön a legelfogadottabb szolgáltatások között tartják számon.
Ugyanezt várom a folyamatos jelenlétet biztosító, közlekedési morált erősítő, közterületek rendjét felügyelő,s az állampolgárokat segítő helyi „rendőrök” megjelenésétől.
Az önkormányzati fenntartású szervezet közelebb lenne az emberekhez, közelebb a problémákhoz, és így szükségszerűen a megoldásokhoz is. Tevékenysége leginkább a bűnmegelőzésre irányulna. A hagyományos közterület felügyelet mellett feladata lehetne a közlekedésrendészeti feladatok ellátása. Jelenlétük e mellet visszatartó erővel bírhat a bűnelkövetésekkel szemben.
A finanszírozási kérdések félreviszik a vitát, hiszen ahogy az önkormányzatok, úgy a rendőrség is folyamatosan alulfinanszírozottság miatt panaszkodik.
Az tehát nem változtat a dolgon, hogy melyik szervezet látja el alulfinanszírozottan a feladatot. Hozzáteszem, számos önkormányzat áldoz ma is jelentős összeget a közbiztonság megerősítésére, a rendőrség támogatására. Ők azonban ma nem lehetnek biztosak abban, hogy az általuk biztosított pénz valóban saját településükön hasznosul-e.
Saját szervezet fenntartása esetén ez nem is lehet kérdéses.

Wittinghoff Tamás
polgármester, Budaörs