Kocsi-út az éjszakában 2009/5

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Közigazgatási hivatal / Kormányhivatal

Kocsi-út az éjszakában 2009/5

XI. évfolyam, 5. lapszám
Szerző(k):
Adminisztrátor



 

Igen, egyetértek: írásom címe első benyomásra talán szokatlannak tűnhet egy igazgatási szaklapban. A kétkedés csak fölerősödhet, ha elárulom, az Ady Endrétől kölcsönzött verscímmel ezúttal a birtokvédelmi eljárás és a Ket. szabályainak meglehetősen zavaros viszonyát igyekszem érzékeltetni. Íme, egy újabb gordiuszi csomó!

 


A hivatkozott vers a teljes elbizonytalanodásról, a „minden Egész eltörött” érzéséről szól. A kedves műértő olvasó napjainkban bizonnyal átélte ezt az érzést jogalkalmazás közben, talán még az olyan egyszerűbbnek tűnő eljárásokban is, amilyen a birtokvédelmi. A probléma akkor vetődik fel, ha a szak-és jogszerűségre törekvő jegyzőnek a kérdéses eljárásban – valami oknál fogva – végzést kellene hoznia. De ne fusson ennyire előre velünk az „a rossz szekér”, javaslom, bizonytalanodjunk el rögtön a legelején: valóban a Ket. szabályait kell-e alkalmazni a birtokvédelmi eljárásokban?
A jogalkotó a Ket. hatályba lépésével egyidejűleg számos jogszabályt módosított, többek közt a Ptké-t is. E norma 29. §-a, ama bizonyos, 2005. november 1-ig úgy szólt, hogy birtokvédelmi eljárás jegyző előtti szakaszában a sokak által máig gyászolt Áe-t kell alkalmazni. A jogalkotó nagy sietségében (?) ugyanakkor, e § hatályon kívül helyezésén túlmenően, elmulasztotta megalkotni azt a rendelkezést, amely az alkalmazandó eljárási normát egyértelműen megjelölte volna.
A zűrzavart csak tovább fokozta az – a szakmai körökben is – kevésbé ismert 120/B/2001. számú Alkotmánybírósági határozat, amely levezette, hogy jegyző előtti birtokvédelmi ügyek sem hatósági, hanem polgári jellegűek, ebből fakadóan a jegyző eljárásában a Ket. alkalmazása kizárt. Az államigazgatás működését orientáló bírói fórumok közül a kérdés rendezetlensége ellenére senki nem vállalta fel az egyértelmű állásfoglalást, hiszen a garas letételével kétség kívül fejükre olvasták volna a normaalkotás vádját. Az ettől való félelmet jól tükrözte a Legfelsőbb Bíróság abbéli tevékenysége is, amikor a kérdéskör kapcsán mellőzte a jogegységi határozat meghozatalát.
A bíróságok tehát az álomkórban szendergő jogalkotó irányába mutogattak, e sorok papírra vetéséig, hiába. Az élet ugyanakkor ment tovább, a dilemma fennállása az újabb birtokvédelmi ügyek keletkezésére nem lehetett hatással, azaz az ügyeket meg kellett oldani, és számos esetben eljárási jellegű kérdésekben is állást kellett foglalni. Dacára az AB határozat mindenkire kötelező voltára, az általános igazgatás egyfajta „polgári engedetlenséget” kezdett tanúsítani, és a birtokvédelmi ügyek megoldásánál önkényesen, szokásjogi alapon kezdte a Ket-et alkalmazni, amit sokáig hallgatólagosan maguk a bíróságok is elfogadtak.
A kérdéskör rendezésének elmulasztása mára odavezetett, hogy a jegyző előtti birtokvédelmi eljárás a szokásjogi jelleg mellett még egy középkorias vonással gazdagodott: ez pedig a különböző partikuláris joggyakorlatok megjelenése.
Különösen az eljárási kérdések rendezésénél jelentkezik a szétfejlődés. A jobb ötlet híján a Ket-et alkalmazó jegyző kolléga akkor kerül igazán pácba, ha a birtokvédelmi ügyben kénytelen végzést hozni, pl. ha eljárását megszünteti, végrehajtási szakba került határozatát eljárási bírsággal kikényszeríti stb. Az ilyen döntés ellen normális esetben jogorvoslatot kell adni, kérdés, milyet: fellebbezést vagy bírósági felülvizsgálatot?
Sokan alkalmazzák a Ket. 109.§ (2) bekezdését, e szerint az elsőfokú végzés közvetlenül a bíróság előtt támadható meg, ha törvény az ügyben az elsőfokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. Első látásra minden tekintetben passzol az idézett szabály a birtokvédelmi ügyben meghozott végzésre… első látásra…
De bizonytalanodjunk el immár sokadjára: a Ket. 109.§ (2) bek. olyan egyfokú közigazgatási eljárásokban született végzésekről szól, amelyek felülvizsgálatát a megyei bíróság végzi a Pp. XX. fejezete, azaz a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint. Ilyen lehet, mondjuk a kisajátítási eljárásban meghozott végzés felülvizsgálata, de nem a birtokvédelmi eljárásban született végzésé. Mert igaz ugyan, hogy a birtokvédelmi eljárás is egyfokú, de az abban született határozat megváltoztatására, lévén polgári jogviszonnyal állunk szemben, az azt sérelmesnek tartó fél a városi (és nem a megyei) bíróság előtt indíthat polgári (és nem közigazgatási) pert az ellenérdekű fél (és nem a közigazgatási szerv) ellen. Teljes a káosz: olyan döntéssel is lehet találkozni, ahol a jogorvoslati tájékoztatás szerint a végzés ellen a városi bírósághoz lehet keresetet benyújtani.
A fentiekből fakadóan talán a kisebbik rossznak tekinthető, ha a jegyző a birtokvédelmi eljárásban született végzésekkel szemben a fellebbezés lehetőségét tünteti fel. Elvileg egy harmadik lehetőség is felmerülhet: ha a jegyző egyáltalán nem ad végzése ellen jogorvoslati lehetőséget, vagy egész egyszerűen nem hoz végzést olyan esetben, amikor eljárási kérdésben kellene döntenie. Ez utóbbi megoldásokat azonban rögtön el is vethetjük, hiszen az igazgatás lényege éppen abban áll, hogy az ügyeket megoldja. Ezért talán mégiscsak bocsánatosabb bűn a Ket-et alkalmazni ezen eljárásokban, mint szembekerülni az alaptörvénnyel, és az ügyfelet megfosztani a jogorvoslat lehetőségétől.
Úgy hírlik, rövidesen – talán e lap megjelenésére – végre hatályba lép az eljárási kérdéseket szabályozó új kormányrendelet, látszik már a fény a sötétben. Majd meglátjuk, hogy valóban a hajnal hasad, vagy csak „a csonka Hold” fest csalóka ábrándot az éjszakai kocsiútra…

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu