Az intézményi jogviszonyban álló személy intézményen belüli foglalkoztatásának lehetőségét az 1993. III. – a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról – törvény 2006. évi módosulása, illetve, a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról szóló 112/2006. (V. 12.) Korm. rendelet tette lehetővé.

Az intézmény szakmai programja alapján, az egyéni gondozási, fejlesztési, illetve rehabilitációs tervben foglaltak szerint, az ellátott meglévő képességeire építve; korának, fizikai és mentális állapotának megfelelően biztosítható az intézményen belüli foglalkoztatás. A foglalkoztatás feltétele az ellátott rehabilitációs alkalmassági vizsgálatának elvégzése. A szakvélemény alapján kétféle tevékenységi formában szervezhető meg a munka: munka-rehabilitációs és fejlesztő felkészítő tevékenységként. Az ellátottak testi és szellemi képességei, valamint speciális szükségleteinek megfelelően foglalkoztathatóak.

A munka rehabilitációs foglalkoztatás

A munka-rehabilitáció célja a szociális intézményben ellátott személy munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése, továbbá a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra való felkészítés (1993. évi III. tv. 99/D. § (1)). A munkaidő-beosztást az ellátott állapotának megfelelően, képességeinek figyelembe vételével kell meghatározni az egyéni gondozási, fejlesztési illetve rehabilitációs tervben úgy, hogy a foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi 6 és a heti 30 órát, és el kell érnie a napi 4 és a heti 20 órát.
A foglalkoztatás intézményi jogviszony keretében történik. A munka-rehabilitációban történő részvételről az ellátott, illetve – amennyiben az ellátott jognyilatkozata a Ptk. 15/A. §-ának (1) bekezdése alapján semmisnek minősülne – törvényes képviselője írásban megállapodást köt a szociális intézmény vezetőjével. A megállapodás tartalmazza a végzett tevékenység részletes leírását, az időbeosztást, a munka-rehabilitációs díj havi összegét, valamint szándéknyilatkozatot arra nézve, hogy az ellátott testi és szellemi képességeihez mérten elvárható módon közreműködik a munka-rehabilitációban.

A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás

A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás célja a szociális intézményben ellátott személy számára munkafolyamatok betanítása és foglalkoztatása révén az önálló munkavégző képesség kialakítása, helyreállítása, fejlesztése, valamint az ellátott felkészítése védett munka keretében, illetve a nyílt munkaerőpiacon történő önálló munkavégzésre (1993. évi III. tv.99/E. § (1)).
A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás az ellátott, és az intézmény vagy az intézménnyel az ellátottak foglalkoztatására megállapodást kötött szervezet által, legfeljebb egy évre kötött munkaszerződés alapján, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény szerinti határozott idejű munkaviszony keretében folytatható.
Az intézmény maga is foglalkoztathat tehát munkavállalókat fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében, mint azt Zala megyében 3 intézmény is teszi. Külső foglalkoztatóként a KÉZMŰ Kht. részére adott ki foglalkoztatási engedélyt két telephelyre a Nyugat-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatal Zalaegerszegi Kirendeltsége. Magyarszerdahelyen, illetve Zalaapátiban jelenleg 23-23 főt foglalkoztatnak. A fő tevékenységi körük a kábelmentés, szövés előkészítése, szövés, dobozkészítés.
A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás során zsűrizett kerámia tárgyakat, merített papírból készült meghívókat, üdvözlőlapokat, térkövet, építési gipsztermékeket, szövött szőnyegeket készítenek vagy éppen az intézmény saját konyhájára termelik meg a zöldséget, gyümölcsöt. Jellemzően az intézményi terület gondozásában is közreműködnek a szociális foglalkoztatásban dolgozók, ezzel az intézmény működtetéséhez szükséges ellátó személyzet munkájában segédkeznek, hasznot téve, illetve hasznossá válva.

A szociális foglalkoztatás adatai

2006. július 1-jével Zala megye intézményben indult meg a szociális foglalkoztatás. A korábbi munkatapasztalatok felhasználásával, a törvény adta lehetőségek szerint szervezték meg a szociális foglalkoztatást. Ma, 2009 júniusában 20 db jogerős, határozatlan idejű foglalkoztatási engedéllyel 352 fő foglalkoztatható. Az ellátottak egészségi állapotának változása miatt a ténylegesen foglalkoztatottak száma változó, jelenleg 297 fő.
A szociális foglalkoztatás az állam által finanszírozott. A szociális foglalkoztatási támogatás a központi költségvetésből a szociális intézmény részére – a fenntartón keresztül – nyújtott támogatás, amely a szociális foglalkoztatás működtetéséhez, ezen belül a foglalkoztatottak munkarehabilitációs díjához, illetve munkabéréhez és ezek járulékaihoz, a külön jogszabályban előírt segítők munkabéréhez és ennek járulékaihoz, az anyagköltséghez, a közüzemi költséghez, az adminisztrációs költséghez, az eszközbeszerzéshez használható fel.
A szociális foglalkoztatásban résztevő intézményekben észrevehető a foglalkoztatás pozitív hatása. Az ellátottak idejüket értelmes elfoglaltsággal töltik, a munkájukkal jövedelmet szereznek, amit jellemzően személyes kiadásokra, környezetük csinosítására, kirándulásokon való részvételi díjra költenek.
A foglalkoztató intézmények az eszközbeszerzések támogatásával évről-évre fejlődnek. Javulnak a munkakörülmények, újabb és színvonalasabb termékek előállítása válik lehetővé. Jobban tudnak alkalmazkodni a piac igényeihez, piacképes, értékesíthető termékek állítanak elő.
A szociális foglalkoztatásban jellemzően az építményüzemeltetésben, az intézményi terület gondozásában is részt vesznek a lakók. Egészségi állapotuknak megfelelően ki-ki porta szolgálatot, telefonkezelői feladatokat lát el, vagy éppen a szemetes edények ürítésében, a tiszta ruhák széthordásában, a szennyes összegyűjtésében működik közre. Ahol több kerekes székes ellátott van, ott mint személyi segítő segítenek a „közlekedésben”, helyváltoztatásban.
Zala megyében működő szociális foglalkoztatók 2009. év elején szakmai műhelyt alakítottak azzal a céllal, hogy a megszerzett tapasztalatokat egymással megosszák, ezzel is segítve a foglalkoztatás színvonalának javítását. Az eddig elszigetelt intézmények nyitottak egymás felé, hiszen a szakmai műhelyek rendezvényeit mindig újabb helyszínen bonyolítják le. Az elméleti bevezető után intézménylátogatás következik, hogy a másik munkáját jobban megismerjék.
Elmondható, hogy az intézményi szociális foglalkoztatás új jogi szabályozása beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a források jól hasznosultak, a lakók közérzetét a munka előnyösen befolyásolta.