A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer 2009/4

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Környezetvédelem

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer 2009/4

XI. évfolyam, 4. lapszám
Szerző(k):
Nádor István igazgató Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság



„Nekem a Balaton a riviéra” – szól a korabeli sláger.
Ám egy riviéra, így a miénk is, csak akkor igazi érték, ha a vize tiszta és jó. Nos, pontosan ez az, ami miatt a Kis-Balaton földrajzi névhez társul a vízvédelmi rendszer kifejezés! Nézzük hát mi köze egymáshoz a kis és a nagy Balatonnak, mi is a kicsi szerepe a nagy vízminőségében?

 


A Kis-Balaton mindig nagy tavunk „előtisztítója” volt, sőt hajdanán itt még a Balaton 14 km2 méretű nyílt vizű öble hullámzott, mely a Sió-zsilip megépülte után tűnt el, és lett itt mocsár, láp. A balatoni vízszint csökkentését, stabilizálását a fürdő- és üdülőházak, a Budapest-Fiume vasútvonal védelme követelte meg, hiszen addig a tónak 3-4 méteres „árvizei” voltak. A beavatkozásoktól mocsárrá váló Kis-Balatonnal elvesztette kapcsolatát a Zala, megszűnt a terület szűrő szerepe. A folyó természetes tisztulás nélkül jutott a Balatonba, s vitte magával a vízgyűjtő szennyező és tápanyagait a tóba, melyekből az urbanizáció, az ipar, az intenzív mezőgazdaság, a tömegturizmus berobbanása miatt egyre több érkezett. Pár évtized múlva a beavatkozások „mellékhatása” is megjelent. Eutrofizáció, halpusztulás, alga, túlterhelés. A 70-es évekre ilyen fogalmak kötődtek legnagyobb tavunkhoz.
A 80-as években a tó vízminőség javításáért elindult a Balaton Vízgyűjtő Fejlesztési Program. Végrehajtásában sok közigazgatási szervezet kapott feladatot: pl. a minisztériumok a programalkotásban és az alapközművek megépítésében, a települések a helyi építési szabályozás megalkotásában.
A program egyik markáns eleme a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) létrehozása volt, melynek feladatául mindig a nagyvizekkel érkező területi eredetű, diffúz terhelések visszatartását szántuk. A rendszer működésének lényege: gátakkal, zsilipekkel lassítsuk le a Zala vizét, így adjunk a természeti folyamatoknak időt a szennyező-és tápanyagok feldolgozására. Tehát egy természetes víztisztítóról beszélünk, a hajdani Kis-Balatonnak a mai lehetőségek és korlátok szerinti rekonstrukciójáról. Leírva ez rendkívül egyszerű, ám valójában számos zsilipet, bukót, szivattyútelepet, monitoring állomást, kb.150 km töltést kellett megépíteni, kell üzemeltetni a célt szolgáló „vízterelgetés” érdekében. A feladat összetettségét jól mutatja a KBVR Kezelési Szabályzata: három területi államigazgatási szervezetnek, vízügynek, nemzeti parknak és zöldhatóságnak eltérő szakmai szempontok, néha ellentmondó szabályozások mellett kellett létrehoznia, és kell alkalmaznia.
A KBVR I. üteme 1985-ben elkészült, de a II. ütem ma is torzó. 25 éve nem tud befejeződni! Az okok: szakmai viták, új tervek, a forráshiány. Ma már nem is a régi tervek befejezéséről van szó, új tervek vannak, előtérben az ökológiai szempontokkal. A vízminőség hatósági és tudományos mérésekkel is igazolt jelentős javulása mellett is prioritás kell maradjon a Balaton vízvédelme. A KBVR-t a javulás stabilizálása, a déli vízgyűjtő vizeinek tisztítása érdekében be kell fejezni, sőt a mai „félkész” állapot az élővilágnak sem kedvez.
Milyen lesz az új befejezés? A II. ütem méreteit és vízáramlását a Zala természetes vízjárása fogja meghatározni, a kialakuló vízminőségi és ökológiai helyzetekre valós – a monitoring információkra alapozott – reagálási lehetőségeket fog biztosítani.
Az Unió forrásai révén az örök probléma, a finanszírozás is megoldódni látszik. A Kormány a tervezésekre és vizsgálatokra 400 millió Ft-ot, és egy rendeletével – a beruházást a kiemelt fejlesztések közé sorolva – a gyorsított és egyszerűsített hatósági eljárások lehetőségét biztosította a közösségi pénzek megpályázásához. Így már minden dokumentáció és engedély rendelkezésre áll, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy ősszel a 7 milliárd Ft értékű kivitelezés pályázatával Brüsszelben kopogtathassunk.
A vízvédelmi rendszer közben jól működött. Sok más anyag mellett az eutrofizálódást leginkább okozó foszforból visszatartott 600 tonnát, de 100 000 tonna hordalék sem jutott a tóba. A Balaton vízminősége javult, az eredmény a beavatkozások helyességét igazolja, így joggal mondható ki: a Vízvédelmi Rendszert mielőbb be kell fejezni, hogy a Balaton a riviéránk maradhasson! KIEMELÉS
Azonban még egy vízvédelmi rendszer sem élhet „idegen testként” egy térségben, bár „miatta” nem lehet bármit, bárhogyan csinálni. Ezért a beruházó vízügyi szolgálat a korlátozásokért cserébe a térségnek olyan rész-fejlesztéseket adott, melyek az életminőséget javítják, melyek esélyt adnak, melyekből az adófizetők láthatják mire és miért költi az állam az adóforintjaikat. Ennek szellemében gyorsította fel az állam a térség szennyvízprogramját, nyílt meg 2000-ben Zalavár határában a Kis-Balaton Ház. Ez a Ház interaktív módon bemutatja a KBVR vízvédelmi szerepét, a térség történelmét és természeti értékeit, s a csatlakozó vizes játszótérrel, bicikliúttal és kölcsönzővel együtt a természet, a térség megszerettetése a célja.
Soraim olvasóit is bíztatom látogassák meg, szeressék meg a Kis-Balatont, aztán mondják el otthon: nem kell a világ túlsó végére utazni, hogy csodát lássunk!

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu