A rendszerváltás átfogó gazdasági és társadalmi hatásai 1993-ra elengedhetetlenné tették a szociális ellátások és szociális igazgatás egységes szerkezetbe foglalását. Az 1993. évi III. törvény (Sztv.) már a hatálybalépésétől kezdődően a gyakorlati alkalmazás tapasztalatainak és a folyamatosan változó társadalmi igényeknek megfelelően gyakori módosításokra szorult.

A társadalmi tényezők közül elsősorban a következők határozzák meg a szociális ellátások iránti igények megjelenését. Kedvezőtlenül alakulnak a lakosság demográfiai mutatói, folyamatosan növekszik az időskorú lakosság aránya. Az aktív korú népesség körében is egyre nagyobb számú a rokkantsági nyugellátásokban részesülők száma. Rendkívül magas a szenvedélybetegek, elsősorban az alkoholisták, és közel félmillió a fogyatékos személyek száma. Mindezek a tényezők folyamatosan új kihívások elé állítják a szociális ellátórendszert.

A Sztv. alkalmazásának első szakaszában (1993-1999) elsősorban a pénzbeli és természetbeni juttatásokkal kapcsolatos szabályzók kerültek változtatásra. Ennek hatására a normatív szemléletű, kevésbé diszkrecionális segélyezés felé történt elmozdulás, ami a szociális jogok erősödését szolgálta. 1999-től a személyes gondoskodást nyújtó ellátások szabályozása került előtérbe, és ezt a tendenciát követi markánsan az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott 2001. évi LXXIX. törvény is.
Az új Sztv. módosítás pénzbeli és természetbeni ellátásokat érintő része az uniós jogharmonizáció jegyében megteremti a lehetőséget, hogy a csatlakozást követően az Európai Gazdasági Térség magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárai egyes ellátásokhoz hozzájussanak. Az önkormányzatok a szociális tevékenységükbe illeszkedően, a helyi szabályozás kidolgozását követően 2003-tól adósságkezelési szolgáltatással segíthetik az eladósodott családokat.
A személyes gondoskodást nyújtó alapellátások vonatkozásában a törvénymódosítás definiálja az ellátotti csoportok körét, meghatározza az ellátás szakmai tartalmát és megerősíti a szolgáltatások szervezeti hátterét. Fontos újítás a gondozási tervek bevezetése, amely a bentlakásos intézmények ellátottjaihoz hasonlóan az egyénre szóló ellátás lényegi dokumentációját jelenti.
A családsegítő szolgálat az új szabályozásban a településen biztosítandó szociális segítő szolgáltatások összessége, olyan általános és speciális segítő szolgáltatás, amely hozzájárul az egyének, a családok, valamint a különböző közösségi csoportok jólétéhez és fejlődéséhez, továbbá a szociális környezetükhöz történő alkalmazkodáshoz.
A szakosított ellátási formákat illetően a módosítás a pszichiátriai betegek otthonának szabályait érinti a leginkább.
Az intézményi ellátórendszerrel kapcsolatban ki kell emelni a szervezeti integrációs törekvéseket. Ez egyrészt az egy intézményen belüli különböző típusú ellátások működtetésével horizontális integrációt valósít meg, másrészt lehetővé teszi az egymásra épülő ellátási szintek (alap, nappali, bentlakásos, szociális és gyermekvédelmi) vertikális integrációját.
A törvénymódosítás bővíti az állami fenntartók feladatkörét, és előírja, hogy a legalább 2000 lakosú települési önkormányzatoknál, illetve a megyei önkormányzatoknál a fenntartó szolgáltatástervezési koncepciót készít az általa működtetett szociális szolgáltatások és intézmények vonatkozásában. A koncepciót települési önkormányzatok esetében 2003. december 31-ig, megyei, fővárosi önkormányzatnál 2002. december 31-ig kell elkészíteni. A települési önkormányzat által készített koncepciónak illeszkednie kell a megyei, fővárosi önkormányzat által készített koncepcióhoz. A koncepciókészítésnél széles körű társadalmi véleményezési lehetőséget kell biztosítani, települési önkormányzatok koncepcióját pedig a megyei, fővárosi önkormányzat előzetesen véleményezi. Összhangba kell hozni a települési, valamint a megyei jogú városi önkormányzati koncepciókat a megyei önkormányzat szolgáltatástervezésével. A megyei, megyei jogú városi önkormányzat a jóváhagyott koncepciót megküldi a Szociális és Családügyi Minisztériumnak. A törvénynek ezen rendelkezései az eltérő anyagi kondíciókkal rendelkező önkormányzati struktúrában is kiegyenlítettebb szociális szolgáltatás nyújtását célozzák.

Látható, hogy a Sztv. módosítás hatására felértékelődik a megyei jogú városi önkormányzatok, valamint a megyei önkormányzatok szerepe. A törvény végrehajtására történő felkészülésben, valamint a hatályba lépő rendelkezések alkalmazásában kiemelt szerep hárul az érintett önkormányzatok jegyzőire, valamint a szociális igazgatás szakembereire.

Szabóné dr. Csányi Mariann
1962-ben született Letenyén. A gimnázium elvégzése után a Bázakerettyei Községi Közös Tanácsnál gyakornokként dolgozott 1980 szeptemberétől, majd felvételt nyert az Államigazgatási Főiskola nappali tagozatára. 1984 nyarán sikeres államvizsgát tett. A diploma megszerzése után a Bázakerettyei Községi Közös Tanácsnál pénzügyi előadó, majd VB titkár.
1992-től két évig Murakeresztúron jegyző.
1994-től a Letenyei Polgármesteri Hivatalnál igazgatási osztályvezető, 1995-től aljegyzői is.
1999-ben jogi diplomát szerezett, majd szakvizsgát tett.
2001 májusától Nagykanizsa Megyei Jogú Város jegyzője.