Szulok Dél-Somogyban, Kaposvártól délnyugati irányban 50 km-re, Barcstól észak-keleti irányban 15 km-re fekvő valamikor jobb, szebb napokat látott német nemzetiségi sváb község.
Szulok nevével már a tatárjárás előtt,

III. Béla királytól a székesfehérvári Já-nos-lovagok részére kiállított megerősítő levélben találkozunk, a török megszállás alatt valószínűleg elpusztult, de újjáépült. E nagy múltú település fejlődése az ötvenes évektől lassan csökken, napjainkra a fejlődés leállt, sőt némely területen – mezőgazdaság (tsz megszűnése)
– hanyatlás ta-pasztalható. A felelősöket lehet keresni, de ettől még semmi nem változik, legfőképpen egy minőségileg új jövő nem épül fel. A kistelepülések sanyarú sorsát éljük, mindennapos gondokkal. Ebben a helyzetben a jegyző szerepe kissé átértékelődik, tevékenyen részt kell vennie a humán erőforrások és a kitörési pontok felkutatásában, kiaknázásában, mert a jó szándék a hátrányos településeken külső segítség nélkül csak rövid távú örömöket hozhat, és a holtpontról való elmozdulás csak remény marad. A település életében, fejlődésében meghatározó lehet a Széchenyi-terv. A terv a hét kiemelt program között tartja számon a turisztikai kínálat fejlesztését, gyógy- és termálturizmus alprogramja pedig kifejezetten igazodik az önkormányzatunk turizmussal kapcsolatos terveihez. Amennyiben ez a program megfelelő teret nyer, a rendelkezésre álló erőforrásaink fejlesztésével tökéletesen illeszkedik a turizmusfejlesztési tervhez és annak alprogramjához, fogalmazhatnánk úgy is, hogy az alprogramot a rendelkezésre álló, helyi viszonyokat figyelembe vevő, speciális szuloki turizmus fejlesztésére írták. Az alprogramba megfogalmazott vegyes finan
szírozási konstrukció – állami, vállalkozói, önkormányzati szerepvállalás, multiplikátor hatása, termelési, jövedelmi, foglalkoztatási multiplikáció – nemcsak nemzetgazdasági, hanem helyi szinten is erőteljesen érvénye-sülhet.A fenti gondolatokhoz dr. Tózsa István szavait mottóként idézem: „A környezetet nem védeni kell, hanem kihasználni és igába hajtani úgy, ahogy a gazda kihasználja és igába hajtja a lovát. De közben gondozza, ápolja, eteti is. Saját érdekében. A környezetet tehát kezelnünk kell.”