A Szociális mintahely program 2000. május 3-án, Hajdúszoboszlón tartott szakmai napján dr. Pulay Gyula, a Szociális és Családügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára „A munkanélküli ellátórendszer változása” címmel tartott előadást. A változásokról kérdezzük Pulay Gyulát.

■ Mit jelent az önkormányzatoknak a szociálpolitikai változás május 1-től?
Két dolgot jelenthet. Egyrészt az önkormányzat számára megnövekedett feladatot, mert az új szabályok értelmében már nemcsak segélyezni kell a tartósan munkanélkülieket, hanem elsősorban gondoskodni a foglalkoztatásukról, legalább 30 napos munkalehetőséget felajánlani mindenkinek, aki a munkanélküli járadék időtartamát kimerítette. Másrészt viszont többletfoglalkoztatási lehetőséget is, hisz ezeknek az embereknek a munkája valószínűleg meg fog jelenni a szociális ellátások bővülésében, a hulladékeltakarításban, a közterületek szépítésében. Tehát úgy gondolom, hogy az összeg, amit a központi költségvetés biztosít a munkanélküliek foglalkoztatására, a településeken többletteljesítményként jelenik meg.
■ Mi a minisztérium célja a Szo
ciális mintahely programmal? A szociális igazgatás nagyon érdekes műfaj, hiszen a minisztérium dolgozza ki a jogszabályokat, a parlament elfogadja a törvényeket, viszont a szociális igazgatás terhei az önkormányzatokon vannak, mintegy 3000 önkormányzatnak kell a jogszabályokat a gyakorlatba átültetni. A minisztérium a szociális mintahelyprojekttel azt kívánja elősegíteni, hogy néhány ilyen mintahely létrehozásával és a számítástechnikai, informatikai fejlesztések támogatásával példát mutasson egyrészt a többi önkormányzatnak, másrészt pedig a mintahelyeken kidolgozott szociális, igazgatási, informatikai fejlesztések olcsóbban kerülhessenek el a többi önkormányzatokhoz. Hiszen ha valaki egyszer már a fejlesztési költségeket megfizette, akkor utána a többi önkormányzat már könnyebben juthat hozzá ilyen programokhoz.
■ Melyek az eddigi bemutatók
legfontosabb tapasztalatai? A tapasztalat az, hogy nagyon nagy igény mutatkozik a számítástechnika alkalmazása iránt a szociális igazgatásban, mert nagyon sok az ismétlődő, adminisztratív jellegű feladat, rengeteg a határozat. A rutinszerű munkákhoz igénylik a segítséget az önkormányzatok. Ugyanakkor jó ötletnek tűnik, hogy az önkormányzati dolgozóknak nemcsak egy fejlesztést mutatunk be, hanem több informatikai fejlesztés közül tudják kiválasztani azt, ami leginkább megfelel az igényeiknek és az önkormányzat pénztárcájának. Másra van lehetősége egy kis önkormányzatnak és másra mondjuk egy megyei jogú város önkormányzatának. Tehát a választékot is biztosítani kell a szociális igazgatási informatikában.
■ Véleménye szerint hogyan alkalmazhatják az önkormányzatok a bemutatón látottakat?
Kétféleképpen. A legegyszerűbb az, hogy azokat az informatikai fejlesztéseket, amelyeket itt látnak, megvásárolják és némi adaptációval alkalmazzák a saját önkormányzati igazgatásukban is. A másik pedig, hogy az ötleteket, megoldásokat viszik csak haza, s ennek alapján saját maguk kiépítik a saját informatikai rendszerüket.
■ Álláspontja alapján mi szükséges a számítástechnika terjedéséhez a szociális igazgatásban?
Mondhatnám azt, hogy pénz, pénz és pénz, de valójában ez nem lenne teljes körű felsorolás, hiszen ma már a számítógépek megvételéhez, a hálózatok kialakításához olyan nagy összegekre nincs is szükség, ezt a legtöbb önkormányzat már megengedheti magának. Amire nagyon nagy szükség van, az az, hogy a szoftverek, az informatikai programok tényleg ügyfélbarátok és felhasználóbarátok legyenek, vagyis mindazokat a funkciókat tudják, amelyekre a szociális igazgatásban dolgozóknak szükségük van, tehát a döntéshozatalnak a rutinszerű részeit egyszerűsítsék le. Ugyanakkor viszont az önálló döntési, mérlegelési jogkört biztosítsák, hiszen a legtöbb önkormányzati szociális támogatás nemcsak egy rutinfeladat végrehajtását igényli, hanem azt, hogy a megfelelő önkormányzati fórum mérlegelni tudja, adjon-e támogatást vagy sem. Az informatikának tehát a döntést is segítenie kell. A harmadik dolog mindenképpen a képzés és a számítástechnikai kultúra fejlesztése, hiszen képzés nélkül nem lehet ezeket a programokat a gyakorlatban jól alkalmazni. Mint hallhattuk, egy-egy ilyen komplex szociális igazgatási informatikai rendszernek az elsajátításához többnapos képzésen való részvétel szükséges, tehát ezt a kultúrát meg kell tanulni, el kell sajátítani, erre nem szabad az időt sajnálni.
■ Milyen tervei vannak a minisztériumnak? Hogyan tovább e területen?
A minisztérium úgy gondolja, hogy a továbbiakban is elsősorban példaadással és bizonyos mintaprojektek támogatásával tudja elősegíteni, hogy az informatika, számítástechnika gyorsabban terjedjen a szociális igazgatásban is. A jövő évben és a következő években is 50–100 millió forint közötti összeget szeretnénk költeni arra, hogy teljes körűen kiépülhessen az a szoftver- és informatikai rendszer, amelynek a megvásárlásával a kistelepülések, a közepes méretű és a nagyobb önkormányzatok egyaránt tudják a szociális, igazgatási rendszerüket automatizálni.