Balatonboglár jegyzőjének lenni. A változó magyar közigazgatásban a jegyzőknek a stabilitást kell érvényre juttatniuk. A közigazgatási (hatósági-állam-igazgatási) feladatok ellátása mellett az önkormányzatok hatékony működését – közvetetten és közvetlenül is a település lakóit – kell szolgálniuk.

A jegyző által végzett munkát, a közszolgálatot összetett, az élet minden területére kiterjedő humánszolgáltatási tevékenységnek tartom. 1983-ban a Janus Pannonius Tudományegyetemen jogi diplomát kaptam, a föld- és ingatlan-nyilvántartási képesítés (1994), majd közigazgatási szakvizsga (1998) után beosztottként és vezetőként társadalombiztosítási, gyermek- és ifjúságvédelmi szakmai területen dolgozhattam. A balatoni kisvárosban huzamosabb ideje betöltetlen volt a jegyzői állás. A megyei Közigazgatási Hivatalnál osztályvezetői beosztásban dolgoztam, amikor a balatonboglári önkormányzat pályázatot hirdetett. Kihívásnak tekintettem ezt, mert a jegyzői munka sokszínűsége vonzott, és azért, mert nemcsak szakmailag, hanem emberileg is meg kell felelnem a település igényes önkormányzatának. Maga a kisváros rendkívül vonzó, a lakói barátságos, közvetlen, az új iránt fogékony emberek. A város vezetői – annak tudatában, hogy először dolgozom jegyzőként – engem választottak 1999-ben. Ezt a bizalmat elkötelezettséggel kell viszonoznom. A „polgárbarát közigazgatás” az én értelmezésemben a következőket jelenti:
– a jegyzőnek lokálpatriótának kell lennie,
– a város tudatos fejlesztése, szépítése közigazgatási ésmagánemberi feladat,
– a jegyző feladata mindenekelőtt a törvényesség megtartása, hiszen ezzel egyben az első két célkitűzést is szolgálja. A beilleszkedés – bevallottan – feszültséget hordozhat, de ez feloldódott az első hetek után. A lokálpatriótaság –nekem azt is jelenti: itt érdemes letelepedni. Érdemes itt élni, dolgozni és majd derűs nyugdíjasként élni, amikor az az idő elérkezik. Addig pedig munkát jelent, a szabad időben zenehallgatást és olvasást.