A pártok sokasága megosztja a közvéleményt. A parlamenti vita sokszinűsége és korlátozott áttekinthetôsége, a sajtó, a média elfogultsága – különbözô irányokban – nem teszi lehetôvé az emberek teljes körű, objektív informálódását. Aki a rendszerváltás után még 3-4 újságot olvasott, és alig várta az elektronikus média pluralizmusát, mára már csak egy újságot olvas, alig nézi (hallgatja) a kereskedelmi adókat, és minden nap csalódik a közszolgálatinak nevezettekben.

Megosztják a közvéleményt azok az újságírók, akik nap mint nap a szenzációkat keresik, a hír tartalmát csak abból a szempontból értékelik, hogy eléggé növelik-e a példányszámot, a nézettségi indexet, vagy sem.

A pártok részérôl természetes törekvés és az egypártrendszer szükségszerű meghaladása, hogy nem akarnak nagykoalíciót, mert a sokszoros egyeztetésben a lényeg veszne el, a gondolat egyenes vonal, cikkcakkok alapján az egyértelmű cselekvés ellehetetlenül. Tettek híján a kormányzat kormányzóképtelenné válna.

A magánember dolga, a választópolgár felelôssége és problémája, hogy e bonyolult viszonyokban eligazodjon, és a választásokon szavazatával az általa begyűjtött és értékelt információk alapján döntsön: kit és mely pártot támogat.

A jegyzô is elvégzi ezt az értékelést magánemberként, és élve a szavazófülke magányával, úgy szavaz, ahogy azt a lelkiismerete diktálja.

Azonban a jegyzô közéleti ember, aki nap mint nap politikai ügyekkel foglalkozik: a közélet szakmai ügyeivel. A képviselô-testület ülésen – közvetlenül – érzékeli az egymásnak homlokegyenest ellentmondó, belsô tartalmában sokszor tisztázatlan és a nép által érthetetlen célkitűzéseket, pamfleteket, személyi döntéseket. Közvetve a jegyzô is érzékeli, hogy az egyes testületi döntések mögött pénzügyi érdekek húzódnak meg, a költségvetés megszavazása arról is szól, hogy mely érdekcsoportok részesüljenek az adófizetôk pénzébôl (persze tisztességes szolgáltatásért), az ellenzék szerint a megvesztegetôk kedvére.

Sok-sok megosztottság, amelyet a jegyzônek tolerálnia kell. Van-e magánemberi és köztisztviselôi kettéhasadtság? Gondolkodhat-e a jegyzô pártelfogultan magánemberként és pártsemleges köztisztviselôként? A törvény szerint a jegyzô a munkájában pártsemleges köteles lenni, magánemberként párttag is lehet, csak ennek nyilvános közszereplésben nem adhat hangot. Ez egy dilemma, amit mindenki a saját lelkiismerete szerint oldhat fel. (Személy szerint nekem könnyű, mert nem áll mellettem a polgármester, aki valamely párt tagja vagy „független”).

Oldjuk fel a problémát úgy, hogy minden pártban fedezzük fel a pozitívumokat, és a negatívumok felsorolását bízzuk az ellenfelekre és a sajtóra! A magam álláspontját ajánlhatom másoknak is, akik köztisztviselôként dolgoznak: keresem az általánosan elfogadhatót minden párt működésében, mert mindegyiknek van legalább egy mondata, amivel egyet lehet érteni. “A politikai (kormányzó) akarat a jogszabályokban megjelenik.” A család, a magántulajdon, az állam eredete című engelsi dolgozat soha nem volt kötelezô olvasmány a köztisztviselôknek, de ezt az idézetet érdemes megjegyezni, mert a jegyzô feladata a jogszabályok végrehajtása. A pártoktól nem egyenlô távolságra, hanem a pártokhoz egyenlô közelségben kell lenni. Minden párt minden pozitív mondata melegséget és cselekvési lehetôséget ad: a távoli csillagok fénye nem melegít, csak szépnek vagy csúnyának látjuk.