SFOR-MISSZIÓ – TASZÁRI SZEMMEL 2000/3

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Közbiztonság

SFOR-MISSZIÓ – TASZÁRI SZEMMEL 2000/3

II. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Novográdecz Józsefné körjegyző Taszár-Kaposhomok



Közel öt év telt el azóta, hogy Kaposvár, a megye s a médián keresztül az egész ország megismerte az IFOR, majd SFOR, s ezeken keresztül Taszár nevét.

 


Korábban mindenki lázasan készült, tervezett, üzleti hasznot, illetve ismeretséget remélt az itt állomásozó amerikai haderőktől. Időközben az IFOR-SFOR misszió teljesítette feladatát, lezajlott a NA-TO-népszavazás, ezek után érdemes számvetést készíteni. Taszár életében alapvető változást hozott az elmúlt időszak. Másképp értékeli az eseményeket, aki esetleg csak a televízió képernyőjén látta az amerikai hadsereget, másképp az, aki átélte az eseményeket. Másképp látta az, aki részese volt a Taszári Repülőezred mindennapi harckészültségének, a boszniai válság tetőpontján, s másképp az, aki nem rendelkezett kellő információval. Az első periódust a döbbenet időszakának lehet nevezni. Ez az az idő, amikor előbb jelentek meg az amerikai dzsipek és a tankokat szállító konvojok, mint maga a tájékoztatás. Az első hetekben az önkormányzat információ hiányában nem tudta, hogy mi történik a falujában, kivel érdemes tárgyalni, s egyáltalán miről érdemes beszélni. Ebben az időszakban rengeteg pletyka kapott szárnyra. Emlékezhetünk rá, hogy beszéltek kábítószerről, az alkoholizmus növekedéséről, a maffia megjelenéséről, s az örömlányok áldásos tevékenységének fellendüléséről. Magyar és külföldi sajtónak kellett magyarázni, hogy Taszár nem akar bordélyházat üzemeltetni még az amerikaiak kedvéért sem, s nem lesz minden utcasarkon whiskyt áruló bodega. Visszatekintve, számomra úgy tűnik, hogy nemcsak az önkormányzat nem találta a helyét ebben az időszakban, de maguk az amerikaiak is keresték azt. Ez volt az az idő, amikor minden problémát azonnal kellett megoldani, amikor az önkormányzat nem ért rá hatóságosdit játszani, amikor pár perc alatt egy kézzel rajzolt skicc alapján adtunk engedélyt az elkerülő út megépítésére. Rövid idő alatt összepakoltuk a hivatalt, összeszorultunk, hogy helyet adjunk a megalakuló rendőrőrsnek. Ezekben a hónapokban kezdtük el mondogatni, hogy az útjaink nem bírják a terhelést, összetörnek, öszszetörik a vízvezeték, repedeznek a házak. Fáradozásunk nem volt hiábavaló, kérésünk értő fülekre talált. A következő fázis időszakábana kedélyek mintha megnyugodtak volna, Taszár lekerült a címlapokról. Kevés amerikai katonát látni ebben az időszakban az utcákon is, hiszen a tábornoki parancs nem engedélyezte a katonák szabad kijárását. Az önkormányzat vezetői heti rendszeres munkaebéden beszélik meg a felmerülő problémákat az amerikaiakkal. Lakossági fórumokon közösen tájékoztattuk az embereket a várható eseményekről. A rendszeresen szervezett bázislátogatásoknak az eredményeként a lakosság megértette és elfogadta az amerikai jelenlét szükségességét, annak hazai és nemzetközi jelentőségét. Nemcsak a magyarok ismerték meg az amerikai életformát, hanem az amerikai katonák is megismerték a magyar emberek életét, gondolkodásmódját. Ezek az emberek már nem fognak téves információkat terjeszteni hazánkról. A harmadik periódus időszakában Taszár lakóinak egy részére a bizonytalanság, az elkeseredettség, a jövőtől való félelem volt a jellemző, tekintettel arra, hogy 1996 kora tavaszán pletykaszinten folyt a sugdolózás, hogy Taszáron az ezredet megszüntetik, s jó pár embert küldenek el a munkahelyükről. Az önkormányzat ekkor megpróbált információt szerezni, de bárhova fordultunk, kérdésünkre választ nem kaptunk. Egyre gyakrabban találkozott a képviselő-testület olyan segélykérelemmel, amely úgy kezdődött, hogy a „férjem távol dolgozik, csak hétvégeken jár haza”. Rendkívül kevés információval rendelkezett az önkormányzat az 1997. évi költségvetés tervezésénél is. A következő periódusban a sorok fokozatosan rendeződnek, kialakul egy viszonylagos, az előző évnél mindenképpen nyugalmasabb állapot. Az ezred megszűnése után létrehozott KAPOS BÁZIS Repülőtér már csak feleannyi embert foglalkoztat. Taszáron jelentősen megnőtt a nyugdíjasok száma. Jelenleg Taszáron a polgári lakosság körében önhibáján kívüli munkanélküli gyakorlatilag nincs, mivel az IFOR–SFOR-bázis jelentős mennyiségű munkahelyet teremtett. A lakosság mára már megszokta az amerikai jelenlétet. Mindez köszönhető annak, hogy az amerikaiak változatlanul mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne okozzanak az itt lakóknak kellemetlenséget. Több család és katona vagy polgári alkalmazott között alakult ki barátságig menő kapcsolat. Különösen a gyerekek szerették meg ezeket az embereket. Az önkormányzat változatlanul min-dent megtesz annak érdekében, hogy az együttlét minél zökkenőmentesebb legyen. Költségvetésünket jelenlétük nem befolyásolta, feladataink azonban jelentősen megnőttek. Összegezve: mindenképpen előnyként könyvelhetjük el, hogy pályázati pénzekből olyan beruházásokat végezhettünk el, amit saját erőből soha nem tudtunk volna megcsinálni. Jól tudjuk, hogy a rólunk alkotott vélemény egyben a magyar népről kialakított vélemény is, ezért korrekt munkakapcsolatra törekszünk.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu