Dr. Kovács Árpáddal, az Állami Számvevőszék elnökével az önkormányzatoknál végzett
vizsgálatok tapasztalatairól beszélgettünk.

■ 1990-ben az 1600 tanácsból 3200 önkormányzat jött létre. Melyek a következményei?
Világosan különbséget kell tenni a politikai és a szakmai következmények között. Politikailag helyes volt minden településen létrehozni a saját képviseletet, azonban az önkormányzatok között nem jött létre a megfelelő szakmai együttműködés. A polgármesteri hivatalok magas száma szétaprózza a szakképzett köztisztviselő gárdát. Ennek ellensúlyozására alakultak ki a körjegyzőségek (a körorvos és a körpap mintájára). Azonban a körjegyzőségek száma még mindig kevés. Anyagilag még érdekeltebbé kellene tenni az önkormányzatokat az együttműködésben, azonban lelki okok, történelmi emlékek is akadályozzák a kistelepüléseket az összefogásban: a korábbi közös iskola, közös művelődési ház rossz emlékei nem segítik elő az ilyen irányú fejlődést. Az aprófalvak a közös fejlesztés helyett az önálló utat választják, bizalmatlanok a többi településsel szemben. Együttes iskolaépítés és működtetés (a gyerekek buszoztatása) helyett önálló iskolát építenek, amely nemcsak drágább, de a szakképzett pedagógusok hiánya a gyerekek fejlődését gátolja. Igaz, hogy önálló, és helyben van ilyenkor az iskola, de ennek árát a felnövekvő nemzedék az esélyegyenlőtlenséggel fizeti meg, amelyen a polgármestereknek, a szülőknek (akik választópolgárok) el kellene gondolkodniuk.
■ Az elmúlt tíz évben az önkormányzatok kapcsolatai bővültek a vállalkozókkal. Milyen a kapcsolatok minősége?
Az önkormányzatok kiszolgáltatottak a vállalkozóknak. Egyes vállalkozóknak nagyobb a tőkeerejük, mint az önkormányzatnak, ezért olyan háttérmegállapodások születnek, amelyek illúzióvá teszik a versenyt. Ez különösen vonatkozik a cél- és címzett tá-
mogatásokra (kórházépítés, -felújítás, szennyvízelvezetés, -tisztítás). Nemcsak a törvény a hibás, bár felül kellene vizsgálni az önkormányzati saját erő mértékét és a hitelképesség szabályait is, hanem a gyakorlatban ez a korrupció melegágya. A számvevők ritkán tudják bebizonyítani a korrupciót, mert nem vagyunk nyomozóhatóság, de rendkívül furcsa, hogy áfavisszaigénylési ügyekben a tárgyalá
sokon nem az önkormányzat képviselője, hanem a vállalkozó képviselője jelenik meg az önkormányzat nevében.
■ Az önkormányzatok a kötelező feladatokkal arányosan ren-delkeznek-e vagyonnal?
Az önkormányzatok 10–14%-a birtokolja az anyagi erő 95%-át. Gyakorlatilag 260 településé az önkormányzatok rendelkezésére álló vagyon, 3000 településnek jóformán semmilye nincsen. Fékezni kellene ezt a differenciálódási folyamatot, mert a kötelező feladat ott is jelentkezik, ahol ennek nincsenek meg az ellátásfeltételei. Egymás mellett élnek a gazdag és szegény önkormányzatok, talán egyes feladatok kistérségi finanszírozása csökkentené a differenciákat. Pénzügyi szakmai vonatkozásban célszerű, ha az önkormányzatok is bekerülnek a kincstárba, a TÁKISZ-ok átkerülése a Pénzügyminisztériumhoz már ebbe az irányba tett lépést jelenti. További eredményeket hozhatna a gazdálkodás törvényességében, ha egységes „államszámviteli” szabályok volnának, és megszűnnének az ágazati számviteli különbségek.
■ Gyakoribbak lesznek-e a számvevőszéki vizsgálatok az önkormányzatoknál?
Az ellenőrzés mennyiségét tovább nem növeljük, feladatmegosztás szükséges. Az ellenőrzésnek is van gazdaságossága, jelenleg egy ellenőri nap teljesítése 56 ezer forintba kerül. Van olyan önkormányzat, amelynek az éves költségvetése kevesebb, mint egy ellenőr éves bére. Az elmúlt években sokat javult az önkormányzatok gazdálkodásának szabályossága. A gazdálkodás célszerűsége azonban más kategória.
■ Okos ember más kárán tanul. A jegyzők hol ismerhetik meg az ÁSZ-vizsgálatok megállapításait?
Minden vizsgálati anyagunk az interneten hozzáférhető. Újabban angol nyelvű összegzéseket is közzéteszünk, mert az Európai Unió számvevői is kíváncsiak a magyar helyzetre.