■ Évtizedek óta dolgozik a közigazgatásban, több szakmai könyv szerzője. Melyek pályájának legfontosabb állomásai?

Vasutascsaládból származom. Ezért természetes volt számomra, hogy az érettségi után a vasútnál helyezkedem el. Baja mellett egy kis faluban dolgoztam váltókezelőként. Innen felvételiztem a jogi egyetemre. Az egyetem elvégzése után, 1974ben a Somogy Megyei Illetékhivatalnál kezdtem dolgozni. Előbb ügyintézőként, majd csoportvezetőként. 1978. február 1-jén helyeztek át a megyei tanács igazgatási osztályára. Itt elsősorban szabálysértési és kisajátítási ügyekkel foglalkoztam. 1991-ben kerültem a Pécsi Köztársasági Megbízott Kaposvári Területi Hivatalához, hatósági osztályvezetőnek neveztek ki. 1995-től a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatalnál dolgoztam, mint hatósági főosztályvezető.
■ A közigazgatási terület elég széles körű, milyen ügyek álltak Önhöz a legközelebb?
A hagyományos igazgatási területek állnak a legközelebb a szívemhez, amelyeket a pályám elején ismertem meg, mint például a szabálysértési ügyek vagy az anyakönyvi igazgatás. De örömmel vettem az olyan új feladatokat is, mint az építési ügyek. 1990 előtt összetettebb volt ennek a szakterületnek a művelése, ezért kéthárom évente tartottunk szakmai továbbképzéseket. Ebben az időben többet foglalkoztam szakmai publikációkkal is. Írója és szerkesztője voltam a Szabálysértési Ügyintézői Kézikönyvnek. A Kisajátítási Ügyintézői Kézikönyvet pedig jómagam írtam.
■ Egy éve Somogy megye főjegyzője. Miért pályázta meg ezt az állást?
A közigazgatási szakmán belül óriási kihívásnak éreztem. Ilyenfajta feladatokkal, mint például a testületi ülések előkészítése, eddig nem nagyon foglalkoztam. Biztonságot jelentett számomra egyrészt a korábbi illetékhatósági tevékenységem, a hatósági feladatokban való jártasság és a tanácsi rendszerben szerzett tapasztalatok az előterjesztések készítése terén. Új perspektívában, a fenntartó oldaláról ismertem meg az intézmények működését. Nagy kihívást jelent az is, hogy Somogyban igen kiterjedt a megyei önkormányzat intézményhálózata. Meg kell találnunk azt a formát, amelyben az intézmények hatékonyan tudják ellátni feladataikat. Ezért foglalkozunk most az intézmények racionalizálásával, szakmai és pénzügyi vonatkozásban egyaránt. Ez is motivált, amikor a feladatot elvállaltam.
■ Mostanában a végzett jogászoknak nem igazán vonzó a közigazgatás.
Ennek szerintem két oka van. Egyrészt a hagyományos jogászpályáknak szakmailag nagyobb az elismertsége, másrészt az anyagi elismertség is lényegesen jobb, mint a közigazgatási szférában. De a nyolcvanas évektől kezdve történtek már ezen a téren előremutató változások. A Somogy Megyei Önkormányzatnál egyébként nyolc jogász dolgozik. Mindaddig, amíg jelentős áttörés nem következik be, a fiatalok nagy része más területtel próbálkozik. Kedvező jel, hogy most tárgyalja a parlament a köztisztviselői törvény módosítását. A két pálya között szerintem nagy különbséget jelent, hogy míg a hagyományos jogászi pálya az egyénre épít, addig a közigazgatás csapatmunka.
■ A jegyző az önkormányzatoknál a törvényesség őre. Tud-e érvényesülni a szakmaiság a politika szorításában?
Kulcskérdés, hogy milyen a jegyzőnek a politikához való viszonya. Meg kell találnia a politikusokkal a megfelelő együttműködési formákat. Alapvetően nem kell a kistelepülésen lévő jegyzőknek attól tartaniuk, hogy elküldik őket, mert az országban 2500 jegyzőség működik, és kevés az igazán jó szakember. Nehéz a helyükre megfelelő embert találni. Olyan ember való jegyzőnek, aki kötődik is a településhez. Nem könnyű kis faluban jegyzőnek lenni, különösen ott, ahol kevés a szakember. A több ezer jogszabály ismerete és alkalmazása szinte megoldhatatlan feladat. A felmérések és a tanulmányok szerint egy településen nyolc-tíz fő lenne az optimális létszám a jegyzőségen, plusz még a kiszolgáló személyzet. Ez lenne az ideális ahhoz, hogy az állandóan változó jogszabályok tömegét figyelemmel lehessen kísérni, és a törvényességnek megfelelő döntéseket tudjanak hozni. Mivel azonban a kis falvakban ennyi ember alkalmazására nincs lehetőség, a körjegyzőség jelenti ma a szakmai megoldást.
■ Milyen Ön szerint a jó köz
tisztviselő? Elsősorban szakmailag jól felkészült. Rendelkezik általános közigazgatási ismeretekkel, jártas az önkormányzati és az államigazgatási törvény alkalmazásában. Tudnia kell, hogy a köztisztviselői feladat közszolgálat. Szeretnie kell az embereket, és minden ügyet egyformán fontosnak kell tartania. Nem hiányozhat belőle a tolerancia sem. Arra kell törekednie, hogy minél előbb megoldja a hozzá forduló ügyét, mert mindenkinek a saját problémája a legfontosabb. A közigazgatás sokrétűsége miatt tudnia kell közösségben dolgozni. A jó köztisztviselő nem intézményekben gondolkodik, hanem feladatcentrikusan. Tudnia kell gyorsan reagálni a változásokra, hiszen manapság egy fokozottabb jogszabály-alkotási időszakban élünk.
■ A Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal az országban elsőként kapott a megyei önkormányzatok között ISO 9001 minősítést. Miért tartja ezt fontosnak?
Korábban is jó színvonalú munka folyt a megyei önkormányzatnál. A hagyományos belső ellenőrzés mel-lett azonban hiányzott a külső kontroll. Az ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítvánnyal egy külső, nemzetközileg akkreditált cég igazolta, hogy az önkormányzati hivatal dolgozói magas színvonalú munkát végeznek, törvényesen és a jogszabályoknak megfelelően. Másrészt fontosnak tartom azt is, hogy időnként újítsuk meg a módszereinket. Ezért meggyőződésem, hogy az intézményekben is be kell vezetni a minőségbiztosítási rendszert. Somogyban már elindult ez a folyamat a megyei kórháznál, a középiskolákban, és át kell gondolnunk a szociális intézményekben való bevezetését is.
■ A főjegyzői munka óriási felelősséggel és leterheltséggel jár. A sok munka mellett jut-e ideje kedvteléseivel foglalkozni?
Vannak olyan dolgok, amelyek az egész életemet végigkísérték, ilyen a labdarúgás. Már tízéves koromban igazolt játékos voltam. 1987-től látom el a Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség főtitkári teendőit, emellett a Magyar Labdarúgó Szövetség Fellebbviteli Bizottságának elnöke vagyok. Sokat járok labdarúgó-mér-kőzésekre. A fonákságok ellenére töretlenül bízom benne, hogy jó irányú változások lesznek a labdarúgásban. A középiskola végéig tanultam zenét, akár zenetanár is lehettem volna. 14 évig tanultam hegedülni, de a zongorával sem vagyok haragban. Különösen a nagy klasszikusok, Bach, Mozart muzsikáját kedvelem, de szeretem az operákat is. Több száz nótát ismerek, és egy jó társaságban szívesen dalra is fakadok. Kedvenceim: a „Nótás kedvű volt az apám” és a „Jaj de szép két szeme van magának”.
■ A kellemes beszélgetéshez nem hiányozhat a jó bor és a finom étel sem. Szeret-e főzni?
A konyhában inkább az előkészítésben jeleskedem, mint például húsfelvágás, zöldségpucolás, de húst is tudok sütni, ha a feleségem előre kikészíti a hozzávaló fűszerkeveréket. Persze az sem mindegy, hogy ki áll a serpenyő mellett.