Jászágó Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik legkisebb települése, nagyon szorgalmas, igényes lakói vannak, akik védik a környezetüket, akik nálunk jártak ezt igazolni tudják.

Éppen ezért nagy örömünkre szolgált, amikor a testvér településünkről, a romániai Nagysomkútról érkezett egy megállapodás tervezet, egy nemzetközi környezetvédelmi táborozási lehetőségről. Mint később kiderült a másik testvértelepülés Tiszafüred város is kapott ilyen tervezetet, s mind a két település elfogadta a meghívást, az önkormányzatok aláírták a megállapodást, s a diákok elutaztak Nagysomkútra, a környezetvédelmi táborba. Nagyon jó jelmondatot választottak: „Szeretjük és tiszteljük a természetet!”, hiszen aki tiszteli a természetet, az óvja, s védi is azt. A természet szeretetére, pedig a leghelyesebb gyermekkortól felhívni a figyelmet. Egy nagyon komoly anyagot készítettek a szervezők, melyben a célokat nagyon szépen meg is fogalmazták:
• a legfontosabb a környezet, a természet megismerése,
• a másokkal történő megismertetése,
• s természetesen a megőrzése.
A tábor első napja ismerkedéssel, az elhelyezkedéssel, a város megismerésével telt.
Második nap a Lápos folyónál különböző megfigyeléseket végeztek. Megállapították, hogy:
• az időjárás hasonló,
• a kialakult növényzet is hasonló,
• a területen gyógynövények találhatóak, legalábbis amivel megismerkedtek: zsurlófű, katán, kamilla, cickafark, stb.
A gyermekeket kísérő felnőttek, pedagógusok arról beszéltek a gyermekeknek, hogy ezen a területen a megismerés mellett igen fontos tennivaló a megőrzés, amely persze vonatkozik a vizek, ásványi vizek megőrzésére is.
A délutáni programjuk a gyermekeknek fa és virágok ültetése volt. A facsemetét egy védett park sarkában ültették, a fenntartás, a megőrzés fontosságára irányították a gyermekek figyelmét. A virágokat a város főterén palántálták, ahol a szépség, a tisztaság iránti igényességre ösztönöztek. Igyekeztek hatni a közterületi parkok virágosításával az otthonuk környezetének szebbé tételére.
A harmadik napon, előadáson vettek részt, ahol az egyik egyetemi tanárok igen érdekesen mesélték el, hogy hogyan kell védeni az erdőket, történetesen a Nagysomkút határában lévő szelíd gesztenyefákat. Bemutatták az élő kapcsolatukat Nyíregyházával, s megismertették, hogy közösen hogyan dolgozták ki azt a módszert, mellyel a gesztenyék pusztulását meg tudták akadályozni. Mind a két ország hasznára vált, hiszen a növényi betegségek előtt nincs országhatár. Most újra közös kutatásba kezdtek, és a bükkfákat fenyegető veszélyek kivédésén dolgoznak. Ugyancsak együtt dolgoznak egy Magyarországon is honos moha faj védelmén is.
Nem csak ismerkedtek a gyógynövényekkel, hanem azok hasznosításáról is előadást, tájékoztatást hallgattak. Az előadó elmondta, hogy a területen található gyógynövényekben magasabb a hatóanyag, mert tisztább a levegő, kevesebb a szennyeződés.
Bemutatta az alkalmazási területeket, s megajándékozta egy-egy készítménnyel a jelenlévőket, s talán nem véletlen, hogy mindenkinek szinte személyre szólóan adott a gyógyfüvekből összeállított készítményt. A gyermekeinket kísérő tanítónőnek stresszoldó teafüveket adott.
Délután a táborozók megnézték, hogy hogyan lehet megőrizni az épített örökséget, ellátogattak a Teleki kastélyhoz. Beszéltek a hasznosításáról, a turisták fogadásának lehetőségeiről.
A következő napon a kőbányába látogattak, Bucumba (Bucsumban) voltak. Évmilliókkal korábban a Théthis óceán borította, különböző foscíliákat, lenyomatokat találtak a gyermekek. 1955-től történik fejtés, az itt bányászott terméket építkezéshez, utak építéséhez, talajjavításra, állatok táplálék kiegészítésére használják. Ugyancsak megtapasztalhatták a táborozók, hogy hogyan tör a felszínre a talajból a víz, hogyan tör utat magának, és éli saját életét. Olyan tiszta, hogy lehet inni belőle, mint ahogyan ezt a gyermekek is tették.
Szombaton, a városnapi rendezvényeken vettek részt, s ismerkedtek a helyi gasztronómiával. Megismerkedtek az egyik nemzeti étellel, a (mici) micsel. Háromféle hús (sertés, marha, juh) felhasználásával készített apró, egy-két falatnyi kolbász, amelyet mustárral kell fogyasztani. Nagyon finom, s még finomabb ha (Ursus) sört fogyasztunk hozzá. Az ünnepi sátorokban is lehetett fogyasztani. A táborozó gyermekek családoknál voltak elhelyezve, ahol mindig kínálták őket, helyi jellegű étellel is. Az egyik ilyen a sóstúrós palacsinta volt.
Az ünnepségen ismerkedhettek a különböző népcsoportok kultúrájával is, hiszen sorra bemutatkoztak. Persze este részt vehettek a fiataloknak rendezett koncerten is.
Vasárnap ellátogattak Valiiba. Nagyon szép kis temető mellett vitt az útjuk. Sok érdekes növényt is találtak, melyekre rácsodálkoztak. Érdekes, különleges virágokat találtak, s meglepődve tapasztalták, hogy leszedték, mondván, hogy gyógynövény, s hurutos megbetegedés gyógyítására való. A vendég gyerekek megismerték a gyógyhatást, azonban levenni nem merték, hiszen nálunk ezek a növények védettek, nem lehet letépni. Közösen újabb információkhoz jutottak.
Délután a kultúra egy újabb területével ismerkedtek, megtekintették a református lelkész úr segítségével Szilágyi Domokos szülőházát, s az életútját bemutató kiállítási anyagot.
A következő napon ellátogattak Kolozsvárra, a botanikus kertbe ahol a legkülönbözőbb növényekkel ismerkedhettek. Tordán is jártak, a sóbányában. Már a rómaiak idejében is bányászták itt a sót. Modern gépekkel itt nem lehet dolgozni, csak kézi erővel. Minden eszköz fenyőfából, illetve bivalybőrből készült, mert ezek az anyagok a legellenállóbbak a sóval szemben.
A következő napon a diákok és nevelőik, vendéglátóik újra útra keltek, Nagybányára látogattak, és többek között megcsodálhatták az Ásvány Múzeumot. Európában egyedülálló gyűjteményben gyönyörködhettek. Útjukon megálltak Szaploncán, s megnézték a számunkra és a magyar vendégek számára ritkaságnak, különlegességnek számító temetőt. Jártak Okna Sugátán, a sósfürdőben. A fürdőzést nagyon élvezték a gyermekek. Ez is egy természeti csoda, ritkaság, megismerésével gazdagodtak a táborozók.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy több okból is helyesen döntöttek a szervezők. A diákok az európai kultúra változatosságának értékeivel ismerkedhettek. Tapasztalhatták, hogy milyenek a kulturális értékek, mit kell annak megismertetéséért, megőrzéséért tenni. A gyermekek megtanultak egymás között kommunikálni, kapcsolatot teremteni, anélkül, hogy ismernék egymás nyelvét. Jól használták erre a számítógépeket is, de jelekből is megértették egymást.
A mi kis diákjaink kb. 50 román kifejezést sajátítottak el. A tábor jól szolgálta a környezet iránti érdeklődés felkeltését, tudatosította a felelősségvállalást, fejlesztette a szép iránti érzéket. A foglalkozások jól hangsúlyozták a környezet, az élet, a jövő minősége közötti összefüggéseket, s nem utolsó sorban fejlesztette a csoportos munkavégzés képességét. Barátságokat, kapcsolatokat teremtett a gyermekek, azok családjaik, a települések között.
A magam részéről úgy ítélem meg, hogy okosan, jól szervezetten működött a tábor, érdemes folytatni.