Az egykoron gróf Grassalkovich Antal által épített barokk Királyi Kastélyt, Erzsébet királyné kedvenc tartózkodási helyét évente több, mint százezer látogató keresi fel. A tőle alig 200 méternyire fekvő, ugyancsak számos Sissi-relikviát, sőt az eredeti bútorokat is kiállító Városi Múzeumot, talán ha ötödannyian.

A Gödöllő Város Önkormányzata által fenntartott – 2000-ben a legrangosabb hazai múzeumi elismeréssel, „Az év múzeuma” címmel kitüntetett – múzeum nem tartozik a nagy múltú intézmények közé. Éppen harminc esztendővel ezelőtt alapították helytörténeti gyűjteményként. Az azt követő tíz esztendei szorgos és eredményes, s nem utolsó sorban szakmailag megalapozott gyűjtő-, feldolgozó-és kiállítás-szervező munka után elnyerték a múzeumi rangot. Két nagy témával foglalkoztak: a 20. század eleji gödöllői művésztelep, valamint a Grassalkovich-kastély még fellelhető anyagának felkutatásával és begyűjtésével. Ekkor került a múzeumba (és ma is ott van kiállítva) Stróbl Alajos Erzsébet királynéról és Ferenc Józsefről készített mellszobra, a királyné számos személyes tárgya, valamint a kastélyból származó bútorok. A Kastélymúzeum 1996-os megnyitására, az ottani kiállítás sikeres megrendezéséhez a Városi Múzeum számos műtárgyat és dokumentumot adott kölcsön.
A város központjában, az egykori Hamvay-kúriában (Gödöllő legrégebbi, az 1660-as évektől létező épületében) működő múzeum az épület néhány esztendeje történt felújítását követően megszépült és megnagyobbodott területen, mintegy 600 m²-en mutatja be állandó és időszakos kiállításait. Itt vannak az irodák, továbbá a gyűjteményi raktárak is. Jelenleg öt állandó kiállítást láthat a betérő látogató: helytörténeti-, természetrajzi-, néprajzi-, művelődéstörténeti kiállításokat, valamint a gödöllői szecessziós művésztelepet bemutató rangos képző- és iparművészeti kiállítást.
Szinte minden városi múzeumnak van egy – kisebb-nagyobb, szegényesebb-gazdagabb – helytörténeti állandó kiállítása, amely a település, vagy a régió történetét tárja a látogatók, nem utolsó sorban a helytörténetet is tanuló diákok elé. Nincs ez másképpen itt sem. A „Gödöllő, a nyitott város” címet viselő kiállítás a város és az ott lakók történetének évszázadait igen színes és gazdag anyaggal, értékes tárgyakkal és érdekes dokumentumokkal eleveníti meg. A hangsúlyok itt azonban a régmúlt helyett az utolsó két évszázad helyi történetére helyeződtek, amikor is a pesti országút mellett fekvő álmos-poros falu feléledve előbb uradalmi-, majd koronauradalmi központtá, királyi nyaralóhellyé, divatos kisvárossá vált. Ugyanakkor megmaradt a kettőssége: falusias világ a város egyik felén, főúri a másikon. Ahogy Móricz Zsigmond írta Az Est-ben 1913-ban megjelent tárcájában: „…ha a kapukat [mm.a királyi kastély parkjáét] becsukják, két Gödöllő van Magyarországon.”
A magyarországi Sissi-kultusz kiemelkedő tárgyai láthatók a kiállításban, az említett szobrok és eredeti kastélybeli bútorok mellett Erzsébet személyes tárgyai, ruhadarabjai, s a kastély ún. gödöllői mintás porcelánjai, – valamennyi Ferenczy Ida, a királyné társalkodónője hagyatékából.
A leggazdagabb anyag a királyi nyaralóhelyi időszakból származik. Ekkor volt a legszínesebb Gödöllő kulturális élete. A divatossá vált városban művészek, írók, újságírók és szerkesztők építetek villákat, vagy béreltek lakóházat, nyaralót. Itt lakott visszavonultan Brüll Adél, Ady Endre múzsája is. Ki ne olvasta volna a Lédával történt szakítás gyönyörű-fájdalmas versét, az „Elbocsátó szép üzenet”-et? A Léda-villa szalongarnitúrája – szépen rendezett enteriőrben – a múzeum egyik kiemelkedő kultúrtörténeti értékű tárgyegyüttese.
A három kisebb állandó kiállítás egyikében madárcsicsergés, a hajnali erdő hangjai fogadják a látogatót. A „Zsivajgó természet” a Gödöllői-dombság nagykiterjedésű erdővilágát, élővilágát, vadállományát mutatja be. A legifjabb múzeumlátogatók körében feltétlenül sikeres kiállítás lényegében három dioráma. Ezek nagyobbika a gyertyános-tölgyes erdő élőhelyeit, sajátos élővilágát eleveníti meg. A szemléletes – majdnem kézzelfogható – élőképen szerepel minden ott előforduló állat, madár, hüllő és halféleség. Felsorolásuk hosszadalmas lenne, de a lényeg egy: a környezettudatos nevelésnek már gyermekkorban kell kezdődnie és ez az élővilág ismeretével, megbecsülésével és védelmével valósulhat meg.
Ki hinné, hogy sokszor egy gyermektenyérben elférő madárka a kihalásra ítélt fajok egyike is lehet, s hogy némelyikük eszmei értéke vetekszik egy-egy festmény, vagy jobb bútordarab árával (a kis szalakótáé 250 ezer forint, de a kuviké is 100 ezer). S ha itt nem látjuk, tudjuk-e hogy néz ki pl. csak a madarak közül az ökörszem, a bölömbika, a lappantyú vagy éppen a cigány csuk?
Ezek mellett további két kisebb – de mindegyikben néhány elsőrangú tárgyat is bemutató – állandó kiállítás (Óceánia világa címmel Ignácz Ferenc néprajzi és természetrajzi gyűjteménye, valamint Csupor Zoltán elsősorban művelődéstörténeti tárgyakat és dokumentumokat felvonultató gyűjteménye) várja a látogatókat. Az év végétől pedig ismét látogatható az éppen átrendezés alatt álló „A Gödöllői Művésztelep (1901-1920)” c. képző- és iparművészeti állandó kiállítás, amely a magyarországi szecesszió egyetlen művésztelepének állít rangos emléket.
Érdemes tehát a Gödöllőre látogatóknak a kastély megtekintését követően egy rövid sétával a Városi Múzeumba betérni és az ódon épületben felfedezni e kisváros múltját, művészetét, értékőrző hagyományait.

www.museum.hu
www.godollo.hu