Az alkotmány rögzíti a szabad társulás alapelvét, s erre vonatkozóan fogalmazza meg az Ötv. a keretszabályokat, miszerint az önkormányzatok feladataik hatékonyabb ellátása érdekében szabadon társulhatnak. Ennek köszönhetően a társulások Vas megyében is “gombamód” szaporodnak. De az előkészítésük, működésük során számos probléma, gond kerül a felszínre, amikből most egy kis élet közeli ízelítőt szeretnék bemutatni.

Társulási formák
A rendszerváltást követően négy település alkotott egy körjegyzőséget egészen addig, míg a nagy “önállósodási vágy” föl nem ébredt a községek elöljáróiban. A korábban jól muzsikáló kvartett felbomlott, mindenki szólóban fújta a maga kis dalát. A vagyonmegosztás miatt előkerültek a “harci eszközök”, s a nem éppen illő szavak. A harag ma is tart. Ma is, amikor ismét jó lenne társulni, hiszen elesünk az ösztönző támogatástól. Talán majd a közigazgatási korszerűsítési folyamat során “kötelezően” összeboronálnak minket ismét. De ki lesz a békebíró? A körjegyző?
Két település képviselőtestülete elhatározta, hogy körjegyzőséget alakít. A korábbi jegyzőket “menesztették”, a munkavégzés alól felmentették, így ott maradtak a települések két olyan SZMSZ-tal, amelyekben nem rendelkeztek a jegyzők helyettesítésének rendjéről, s hivatalvezető hiányában nem tudtak törvényes testületi ülést tartani, nem tudták a körjegyzőt kinevezni, “megállt az élet”. A társulási megállapodásuk is tükrözte a nem kellő előkészítettséget, hiszen abban egy érdekházasság alapjait fektették le, miszerint minden marad a régiben, lesz két hivatal, mint régen, csak a két jegyző helyett egy körjegyző lesz. mint helyettesítő jegyző az SZMSZ-t, ügyrendet elkészítettem, sikerült meggyőznöm a képviselőket, hogy a társulási megállapodást is a vonatkozó jogszabályok szerint módosítsák. A fenti esetben egyértelmű, hogy a társulással csak az ösztönző támogatást szerették volna megszerezni az érintett elöljárók.
Társulási típusok
Hat önkormányzat közösen tart fenn nevelési-oktatási intézményeket. A törvény alapján intézményirányító társulást hoztak létre, mely átruházott hatáskörben dönt vezető megbízásáról. Egy jól előkészített iskola igazgatói választás azonban áldozatául esett e társulásnak.
Ugyan is a több ízbeni szavazás után sem jött össze minden településen a minősített többség, s az eljárást meg tudta hiúsítani egy alig 120 lakosú település, ahonnan csak 1-2 gyerek jár az iskolába. De a döntést hozók szemléletén is változtatni kellene, nem a döntési jogaikat kellene fitogtatni, hanem belátni, hogy rajtuk múlik egy intézmény működése vagy ellehetetlenülése.
Ugyan ez a hat önkormányzat létrehozta a társulási tanácsot, meggyorsítva a döntési eljárásokat. Csakhogy e tanácsot semmilyen jogosítvánnyal nem ruházták fel, ugyanis a képviselők foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz az ősi jogaikhoz, miszerint mindenről tudni akarnak, s mindenbe bele akarnak szólni.
Céltársulások
Tizenhét önkormányzattal megalakult egy kistérségi társulás, amelynek központjai egy városé s egy fejlődő nagyközség. Az alakuláskor megfogalmazták közös céljaikat, melyekről egyre inkább beigazolódik, hogy azok elsősorban a két központi település további erősödését szolgálják. A kisebb települések önerő híján még a helyi feladatokat sem tudják megoldani, nemhogy térségi célkitűzéseket megvalósítani. Tehát a sok kicsi település csupán a nevét adta, s a lélekszámát ehhez a “statisztikai társuláshoz”, s “segít kikaparni a gesztenyét” annak, akinek már úgy is van.
A társulási formákhoz fel kell nőnünk. Meg kell szoknunk, hogy vannak körülöttünk mások is. jelenleg térségben gondolkodunk, de leplezetten a magunk malmára hajtjuk a vizet.

Udvardy Zita
1994 óta Hegyfalu község jegyzője, 1996 óta megbízott körjegyző Sajtoskál–Lócs–Iklanberény Községek körjegyzőségénél. Bükön él, ahol települési képviselő. A közigazgatásba népművelői-tanári pályáról került át.