Segédjegyző, jegyző, majd VB titkár volt. A demokratikus jogokért küzdött…1991-ben rehabilitálták

A 82 éves Pék Józseffel, nyugalmazott belügyminiszteri főtanácsossal otthonában beszélgettünk. Zala megye és Zalaegerszeg díszpolgára, a rendszerváltozás óta sok-sok kitüntetés és elismerés tulajdonosa büszkén mutatja könyveit, dokumentumait, máig tartó külföldi levelezéseit. Ezek között tölti mindennapjait. Szívesen emlékezik és mesél azokról az évekről, melyek bizony nagyon megviselték.
Józsi bácsi 1940-ben érettségizett Nagykanizsán a piarista gimnáziumban és szinte azonnal a palini körjegyzőségre került, mint közigazgatási gyakornok. Szombathelyen, 1943-ban szerzett jegyzői oklevelet és ezt követően kinevezték a szepetneki körjegyzőség segédjegyzőjének. Részt vett a II. világháborúban, amerikai, majd francia hadifogságba került. 1945 szeptemberében francia nyelvismerete és a fogságban keletkezett betegsége révén egyénileg szabadult a hadifogságból. Miután a szülői házban testileg és lelkileg felépült, szolgálatra jelentkezett: Újra munkába állt. 1950-1954-ig a Zalaegerszegi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának volt a titkára. Azt mondja, szinte éjjel-nappal dolgoztak abban az időben. Mindenért ő volt a felelős egy kusza, kiforratlan, politikailag nehezen kezelhető világban, ahol rendkívül erős volt a személyeskedés is, az egymás figyelése… De Zalaegerszeg városnak működnie kellett, az élet feltételeinek biztosításával. Pék József párton kívüli volt, csak szakmai kérdésekkel foglalkozott. Amikor a Szabó János vb. elnököt, aki bízott benne, félre állították, érezte, megváltozott körülötte a levegő. Tisztségétől megfosztották és elbocsátották állásából. Ezután a megyei állatforgalmi vállalathoz került, itt dolgozott 1957-ig, letartóztatás ig. Bár, mint meséli, felkereste egy Úr, hogy biztosítják számára, hogy családjával együtt külföldre mehet, ő azt válaszolta, hogy Magyarországot semmilyen körülmények között nem hagyja el.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején először a városi, majd a megyei forradalmi tanács titkárává választották. A forradalomban betöltött szerepéért első fokon 7, másodfokon 5 évi börtönre ítélték. Végül három év után szabadult a budapesti Kozma utcai börtönből.
Nehezen kapott munkát, a közúti építöipari vállalatnál lesz segédmunkás, majd 63-ban raktáros. Mosolyogva mondja, mennyire vigyáztak rá. Szemmel tartott k. Később vállalati beszerző lehetett, majd 1981-ben, mint anyaggazdász ment nyugdíjba, de dolgozott egészen 1985-ig.
Örült a rendszerváltozásnak, bízott a demokratikus átalakulásban. 1991-ben rehabilitálták, Zalaegerszeg város közgyűlésének is állandó meghívottja lett. Évekig, amíg az egészsége engedte személyesen is figyelemmel kísérte az önkormányzat munkáját. De ma már orvosa és családja is óvja a stresszhelyzetektől. Mint mondja, ebből pedig egy közgyűlésen, öven akad. Ami zavarta, hogy egy-egy témán l leragadt a testület és órákon keresztül vitatkoztak olyan kérdésekről, amelyet tíz perc alatt el lehetett volna dönteni. Nos, ezt ő már nehezen viselte…
1994-töl a Zala Megyei Választási Bizottság választott tagja. A választások tisztaságára, törvényességére figyel társaival együtt. Zalában a legnagyobb rendben mentek a dolgok, nem történt visszaélés, a jogszabályokat mindenki betartotta. A választási bizottság döntéseit, esetleges észrevételeit elfogadták a pártok is.
Pék József, mint mondja, egész életében csak az embert nézte, nem azt, ki milyen párthoz tartozik. Az volt számára a fontos, hogy akivel együtt dolgozik, az tisztességes, becsületes, szókimondó ember-e, aki szeret dolgozni. Olyan időkben kellett helyt állnia és jegyzői munkát végeznie, amit ma már el sem tudnak képzelni az emberek. Pedig megtörtént. Még az a szerencse, hogy mindez már történelem.