Lisszabon - Igen! Igen? 2009/6

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Európai Unió

Lisszabon – Igen! Igen? 2009/6

XI. évfolyam, 6. lapszám
Szerző(k):
Dr. Bálint József címzetes főjegyző Kalocsa



Írország a második nekifutásra elsöprő többséggel megszavazta a Lisszaboni szerződésről szóló referendumot 2009. október 2.-án.
A 67,1 százaléknyi igen és 32,9 százaléknyi nem mellett elfogadott szöveg alapján a tavalyi (53,4 nem 46,6 igen) kitapintható volt, hogy nagy volt a nyomás az ír szavazókon, nem csak Brüsszel, de a 27 tagország részéről is.
Ezzel nagyrészt elhárult a fő akadály a Lisszaboni szerződés ratifikációja elől.

 

Bajnai Gordon magyar miniszterelnök így nyilatkozott:
„Örömmel és megnyugvással vehetjük tudomásul az ír népszavazás eredményét: Írország jóváhagyta a Lisszaboni Szerződést. Az ír polgárok szavaztak ugyan, de egész Európa, így Magyarország is nyert ezáltal. Az ír szavazás eredményével elhárult az eddigi legnagyobb akadály az elől, hogy az Európai Uniót erősebb és hatékonyabb érdekszövetségé alakítsuk.
A Lisszaboni Szerződést ugyanaz az igény hívta életre, ami magát az Uniót: hogy szorosabbá tegyük az európai nemzetek együttműködését, hogy nagyobb biztonságban, nagyobb jólétben és békében éljenek Európa polgárai.”
Két államfő (Lengyelország Lech Kaczynski, Csehország Vaclav Klaus) aláírása hiányzik a dokumentumról. Mivel Lech Kaczynszki kizárólagosan az ír népszavazás eredményétől tette függővé aláírását – ígéretét betartva – 2009. október 10.-én aláírta a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányát. Az ünnepélyes varsói ceremónián jelen volt az Európai Unió több vezető tisztségviselője, köztük José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.
Az EU intézményrendszerét megreformáló Lisszaboni Szerződés hatályba lépéséhez már csak a Cseh államfő aláírása szükséges.
Vaclav Klaus kijelentette, mindenképpen ő lesz az utolsó európai politikus, aki dönt a lisszaboni szerződés ügyében. Megjegyezni kívánom, hogy a cseh parlament két háza nagy többséggel támogatta az uniós szerződés ratifikálását.
Mirek Topolánek volt cseh kormányfő szerint, minél tovább vár az államfő az aláírással, annál inkább csorbul Csehország nemzetközi tekintélye.
Érdekessége az ügynek, hogy az államfőhöz közelálló 13 szenátor az alkotmánybírósághoz fordult, és a döntésig nem írhat alá az elnök.
A szenátorok beadványukban arra kérnek állásfoglalást a Cseh alkotmánybíróságtól, hogy a Lisszaboni Szerződés teljes szövege nem ellentétes-e a Cseh Köztársaság alkotmányával. Szeretnék megtudni, hogy az unió szuperállam lesz-e vagy marad nemzetközi szervezet.
Ha az előbbit állapítják meg, akkor bizonyos jogkörök átruházása alaptörvényeiket sértheti.
Véleményem szerint Csehországnak ilyen kérdések felvetésére – érdemben – csak a felvételi kérelmük elbírálásakor lett volna lehetőségük, mert a csatlakozás után könnyen komolytalanná válhatnak a huszonhetek szemében, hiszen az EU-tagállamok az alapszerződéshez való csatlakozásukkal lemondanak szuverenitásuk egy részéről.
A hírek szerint a Cseh alkotmánybíróság október hó végéig hozza meg döntését, reméljük, hogy a cikk megjelenésekor, már a cseh akadály elhárul és megkezdődhet a Lisszaboni szerződés végrehajtása, az új intézmények létrehozása.
A jelen helyzetben két alapszerződés köré szorult az Európai Unió, és amíg ez a kérdés nem oldódik meg, addig kénytelen halogatni fontos intézményi és személyi döntéseket. Várakozás helyett az alábbi megoldásokat javasolják a szakértők:
­ Az Európai Bizottság mandátumát az október végi EU-csúcson meg kellene hosszabbítani két hónappal, így az unió időt nyerne.
­ Javier Solana fődiplomata utódát ki kellene nevezni, azzal a feltétellel, hogy a külügyi képviselőt adó ország nem jelöl EU biztost.
A fentiekkel összhangban Barroso bizottsági elnök megszervezheti biztosait és a tárcák elosztását, megkezdődhetnének az európai parlamenti meghallgatások.
A Tanácsnak és parlamentnek meg kellene állapodnia abban, hogy amint lehet „bizalmi üzemmódba” helyezni magát és a decemberi EU csúcson már megnevezheti az első uniós elnököt.
Az uniónak a szervezeti kérdéseinek lezárását követően az Európai Uniónak és a tagállamoknak minden erejükkel a polgárokat közvetlenebbül érintő ügyekre és kihívásokra tudjanak összpontosítani. Ezek a kihívások – nem teljeskörűen – a gazdasági válság felszámolása a termelés bővítése,a szociális biztonság erősítése, a klímaváltozás megfékezése, az energiabiztonság vagy a bevándorlás szabályozásának kérdése. Ezek kezelése, megoldása komoly feladatokat jelent, hatékony fellépést és határozott cselekvést követel.
A Szerződés mielőbbi hatálybalépésével erősödnek a polgárok jogai, átláthatóbb és hatékonyabb lehet az uniós intézmények irányítása, demokratikusabb lehet a döntéshozatal, eredményesebb a tagállamok közötti együttműködés és az Unió belső ügyeiben és külpolitikájában is.
Bízva a cseh államfő belátásában és az EU intézményeinek és tisztségviselőinek rugalmasságában, a Lisszaboni szerződés demokratikus úton lezajló ratifikálása eredményesen befejeződik, és a változásokra adott igen megnyitja az utat az unió előtt a további sikeres működés felé és a címben jelzett második igen mellett jelzett kérdőjel felkiáltójellé válik.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu