Lapunk 10. éves jubileuma kapcsán megnéztem az első, ingyenes bemutatkozó számot, benne a rólam szólt és természetesen informatikával összefüggő cikket. Úgy döntöttem, hogy meglepetést okozok: Hajdúszoboszló immár műemlék jellegű jegyzőjeként másról – és nem is verset – írok a lapba. Látleletet igyekszem készíteni arról, hová jutott közigazgatási szakmánk az elmúlt tíz évben.
 

A kezdeti évek
Visszagondolva a jegyzőség legelső időszakára meg kell állapítanom: nehéz, de felfelé ívelő korszak volt, sikerült megalapoznunk a szakma becsületét, megítélésünk javult, a politika szakmai tényezőként kezelt bennünket országosan és helyben. Anyagi elismerésünk is nőtt, a „címzetes főjegyző”címet többen megkaptuk, volt később elhalt minisztériumi kezdeményezés a címzetes főjegyzők tudásának, tapasztalatának ország javára történő felhasználására. Igyekeztem a közigazgatás-korszerűsítés, informatikai terén segíteni az országos célok elérését, megkönnyíteni jegyző és informatikus kollégáim, valamint a szakcégek helyzetét. Úgy gondoltam „felülről” jönnek majd jó megoldások, az állam helyi delegáltjainak nemcsak feladatokat oszt, elvégzésük feltételeit is biztosítja hozzájuk. (Például iratkezelő, illetve hatósági ügyintéző szoftvereket.)
Hanyatló időszak
A második jegyzői évtized eleje hozott biztató jeleket, jelentős – megszolgált, megérdemelt – illetményemelést, a kistérségi többcélú társulási konstrukciót. Beléptünk az Európai Unióba, amely jegyzői vonalon többletteendőket eredményezett (pl. pályázatkezelés, jogharmonizáció, informatikai alkalmazásfejlesztési, igazodási kötelezettségek). Hozzászoktunk a rendkívüli többletfeladatok „pénz, paripa és fegyver” nélküli teljesítéséhez, elég csak a választások sikeres lebonyolítására utalni. Baj akkor lett, amikor a központi közigazgatás szétesését tapasztaltuk. A kormány saját kiszolgáló csapatát a folyamatos átszervezésekkel, a közigazgatási államtitkári funkció megszüntetésével, a „fűnyíró” rendszeres használatával, a TÉR bevezetésével akarta jó útra téríteni. Most rendszeresen tapasztaljuk a „derült égből jogszabály pottyan” helyzetet, felkészülési idő nélkül kellene őket alkalmaznunk, a jogalkotás minőségét nem is említve. Települési szinten elharapózott a kényre-kedvre történő jegyzőcsere-kikényszerítés, a jogszabályok semmibe vétele, a bírósági döntések figyelmen kívül hagyása, amit elősegít a közigazgatási hivatalokkal kapcsolatos huzavona is. Egyes települési önkormányzatok kizárólagos – és nemcsak helyi – hatalomként kezdenek viselkedni. Saját „hobbym” az informatika területén is „fokozódik a helyzet”, hisz több, a megszorítások időszakában különösen teljesíthetetlen követelményeket előíró jogszabály született (pl. Ket. módosítás, elektronikus közszolgáltatási törvény). Ezek – és a számvevőszéki ellenőrzések is – a jegyzőt teszik felelőssé az elektronikus közszolgáltatások létrehozásáért, működtetéséért, pedig a pénzt a képviselő-testületnek kell(ene) biztosítania hozzá. Ha pénz mégis kerül rá valahonnan – például pályázatból – bemérhetetlen, hogy helyben ki és milyen alapon dönt a szolgáltatásról, itt sem a szakma számít általában. Napjainkban vesztünk el minden úgymond „privilégiumot” (13. havi, kafeteria adóztatás, címzetes főjegyzői juttatás) jelentős jövedelemcsökkenést elszenvedve. 2010-re újra belép a megtakarítási-létszámcsökkentési kényszer. Nem számíthatunk parlamenti támogató lobbyra, a jegyzők-köztisztviselők feleslegesnek minősített koloncai az államnak, társadalomnak, az ostor rájuk sújt legkönnyebben. Ékes példa, hogy a H1N1 védőoltás szempontjából sem tartozunk az állam működéséhez szükséges kategóriába.
Van kiút?
Szerintem igen, mert ha nem megy felül(ről), csináljuk alul(ról). Az utóbbi években több kolléga kérdezte tőlem: mi történt, nem buzgólkodsz, nem beszélsz, nem írsz, belefáradtál? Nem, csak Szoboszlón csinálom, mert ezzel a várossal érdemes és lehet is kezdeni valamit. Áldom a szerencsémet, hogy itt dolgozhatok, tettrekész, a célokért összefogni és azokat megvalósítani képes városban. Hajdúszoboszló már önerejéből és a pályázati lehetőségek kihasználásával is bizonyított, hisz hazánk Budapest utáni turisztikai központjává vált a keleti végeken. Közigazgatás és informatikai fejlesztésben is tettünk már le valamit az asztalra, másoknak is hasznos előremutató megoldásokat. Persze haladásunk nem oldja meg mások, illetve az ország problémáit. Erőt viszont adhat a még tenni akaróknak, s ha ezek száma elengedő lesz a haza helyzete is megjavulhat. A tanácsom tehát az, hogy senki ne adja fel küzdelmét. Számíthat még a szakma a politikának is, ha igénylik és összeadhatjuk tudásunkat, tapasztalatainkat, ötleteinket előállhat a szükséges értelmes rend. Kérdés azonban, hogy megérem-e, s ha igen jegyzőként? Nemsokára választások következnek, ami mindannyiunknak bizonytalan állapotokat eredményez. Ennek ellenére szakszerűen és jogszerűen fogjuk ezeket is lebonyolítani, majd meglátjuk hogyan döntenek – rólunk is – a választók.