Megígéri, hogy többé nem zaklat benneteket ezzel a jogalkotás-jogalkalmazás dologgal (látsd: Jegyző és Közigazgatás 2009. 3. szám, 29. oldal), ennek ellenére megint jön a farbával.

Viszont így a felmentési idő töltése alatt sem tudtam megállni, hogy ne tegyek közzé még egy dolgot, melynek az a tanulsága, hogy senki nem bízza el magát, mert ami 100%-osnak látszik tiszta tényállás vonatkozásában, az bizony csak a látszat, és a látszat kiküszöbölésére inkább gyártsatok egy csomó papírt, jegyzőkönyvet, satöbbit, hogy nyugodtan tudjatok aludni.
De most már tényleg ez az utolsó cikkem.
Jogalkotás
– 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes szabálysértésekről 141. § (1) Az a szülő vagy törvényes képviselő c) akinek a szülői felügyelete vagy gyámsága alatt álló gyermeke ugyanabban az óvodai nevelési évben az iskolai életmódra felkészítő foglalkozásokról, illetőleg ugyanabban a tanévben az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokról igazolatlanul a jogszabályban meghatározott mértékűnél többet mulaszt, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
– l999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről 91. § (1) Az ügyész e törvényben szabályozott eltérésekkel gyakorolja az ügyészségről szóló jogszabályokban meghatározott törvényességi felügyeleti jogait a szabálysértési hatóságok eljárása, határozata (intézkedése) felett. (3) Az elkövető terhére óvásnak csak a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül van helye.
– 13/2004. (ÜK 12.) LÜ utasítás az ügyészségi törvényességi felügyeletről 50. § (5) Azokban az ügyekben, amelyekben a határozat megalapozatlansága miatt törvénysértő, a határozat jogerőre emelkedését követő hat hónap elteltével a határozat hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kell indítványozni, új bizonyítási eljárás nem indítványozható (elévülés).
Jogalkalmazás
Mint ahogyan a bekezdésben említettem, itt a 100%-osnak tűnő tényállás: Az iskola a Korm. rendelet 141. §-a alapján szabálysértési feljelentést nyújtott be a szülő ellen, mely szerint a gyermeke 36 órát mulasztott igazolatlanul az iskolai kötelező tanórai foglalkozásoktól. A feljelentés tartalmazza azon tényállást is, hogy az iskola a 3. órai mulasztást követően a szülőt írásban értesítette az igazolatlan mulasztásról. A szülő nem tett semmit, így a gyermek további 33 órát mulasztott igazolatlanul. A feljelentés alapján a szülőt 10.000,-Ft pénzbírsággal sújtottam, figyelembe véve családi, anyagi körülményeit, valamint azon tényt, hogy korábban hasonló cselekmény miatt már 5.000,-Ft pénzbírsággal lett sújtva. A megbírságolt szülő – mintegy elismerve felelősségét a hiányzással kapcsolatban – a határozat ellen kifogással nem élt, a kirótt bírságot nem 30 napon belül, hanem 13 napon belül lerótta.
Tehát egyszerű, tiszta ügy, ezen is túlvagyok, irattár.
Ám ezt követően jön egy közoktatási szabálysértésekkel kapcsolatos ügyészségi törvényességi felülvizsgálat. Az adott ügy kapcsán az ügyészség megállapította, hogy a hozott határozat meglapozatlan és törvénysértő, ezért óvást nyújtott be, melyben indítványozta, hogy mint szabálysértési hatóság állapítsam meg a 2007. 11. 26. napján kelt határozatának törvénysértő voltát. Az indokolás szerint a határozat azért megalapozatlan és törvénysértő, mivel az eljárás során nem tisztáztam, hogy az igazolatlan mulasztások egésznapi hiányzásokkal, esetlegesen késésekkel vagy a tanítási órákról történő önkényes eltávozással adódtak össze, nem tűnik ki az iratokból, hogy a szülő értesítését, és a feljelentés megtételét túlmenően az iskola mit tett a mulasztások felszámolásáért, esetlegesen adódtak-e a tanítási idő keretében olyan körülmények, melyek a gyermek oktatásban töltött idejét  megzavarták (a szabálysértés kapcsán ez utóbbit nem  is értettem). Ezek szerint akkor minden hasonló ügyben az iskola képviselőjét is jegyzőkönyvileg meg kell hallgatni. Nem tisztáztam továbbá, hogy a szülő biztosította-e a gyermek iskolába járásához szükséges feltételeket, esetlegesen milyen intézkedéseket tett, vagy kezdeményezett az igazolatlan mulasztások visszaszorítása érdekében. Így a szülőt is minden esetben meg kell hallgatni, tárgyalást tartani (gyűlik a papír), aki ezer százalék, hogy azt nyilatkozza, hogy ő minden reggel elküldi iskolába a gyermekét, arról nem tehet, hogy oda nem megy be. Ekkor viszont meg kell ellene szüntetni az eljárást, aminek ha híre megy, utána mindenki ezt fogja mondani a felelősség kiküszöbölése érdekében.
Nem értettem egyet az un. elvi óvással, melyet írásban jeleztem is az eljáró ügyészség felé hivatkozva arra, hogy ilyen tiszta tényállás mellett – a gyermek hiányzik igazolatlanul, az iskola értesíti szülőt, ő nem tesz semmit a további hiányzások megszüntetésére, a szülő egyetért a bírsággal, jogorvoslattal nem él, a bírságot pár napon belül megfizeti – miért kell nekem megállapítani határozatom megalapozatlan és törvénysértő voltát.
És itt jön az eljáró ügyészség meglepő válasza:
„A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (továbbiakban Sztv.) 91. § (3) bek. értelmében az elkövető terhére óvásnak csak a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül van helye. A főügyészség az óvásban leírtakat és a fentieket is figyelembe véve döntött az elvi óvás benyújtása mellett és indítványozta azt, hogy a hatóság csupán határozata törvénysértő voltát állapítsa meg. Amennyiben ugyanis hatályon kívül helyezésre tett volna indítványt a főügyészség, az ismételten lefolytatott eljárás magában foglalta volna annak lehetőségét, hogy esetleges súlyosító körülmények feltárása esetén súlyosabb büntetést kellett volna kiszabni az eljárás alá vont személlyel szemben. Így az óvás az elkövető terhére benyújtott óvásnak minősült volna, mely a fent hivatkozott törvényi rendelkezésre tekintettel nem nyújtható be.”
Na, most itt jogalkalmazási szempontból megint nem értek valamint.
Ha egyszer az óvás egész indokolás arról szól, hogy nem tisztáztam azon tényt az iskola és a szülő meghallgatásával, hogy egyáltalán terheli-e felelősség a szülőt a hiányzásokért, tehát, hogy egyáltalán bírságolható volt-e a szülő, akkor hogyan minősülhet az óvás „az elkövető terhére benyújtott óvásnak”?
A másik dolog, amit nem értek!
Azt írja a főügyészség, hogy ha a határozat hatályon kívül helyezésére tettek volna indítványt, az ismételten lefolytatott eljárás magában foglalta volna annak lehetőségét, hogy esetleges súlyosító körülmények feltárása esetén súlyosabb büntetést kellett volna kiszabni az eljárás alá vont személlyel szemben.
Hát eleve a súlyosító körülmény – már volt büntetve hasonló cselekmény miatt – a határozat meghozatalánál már figyelembe lett véve.
A másik dolog az idézett LÜ utasítás 50. § (5) bekezdése értelmében, ha a törvényességi felügyelet kapcsán megállapításra kerül, hogy a határozat megalapozatlanság miatt törvénysértő, a jogerőre emelkedését követő hat hónap elteltével a határozat hatályon kívül helyezését, és az eljárás megszüntetését kell indítványozni. És ami a lényeg, elévülés miatt új bizonyítási eljárás nem indítványozható.
Akkor ez hogyan jön össze az eljáró ügyészség indokolásával, hogy az ismételten lefolytatott eljárásban esetleg magasabb büntetést kellett volna kiszabni, mikor ez esetben új bizonyítási eljárás nem is folytatható le.
Még egy érdekesség az adott üggyel kapcsolatban.
Ha egy határozat megalapozatlan és törvénysértő, józan paraszti ésszel azt gondolná az ember, hogy egy törvénysértő határozattal kiszabott pénzbírságot vissza kell téríteni a kötelezett részére.
Írásban megkerestem a Legfőbb Ügyészséget, kikérve véleményüket az adott ügy kapcsán lefolytatott törvényességi vizsgálatról.
És itt jött megint a meglepetés válasz: „Az elvi óvás célja, hogy a szabálysértési hatóság jövőbeni gyakorlatában a terhére rótt mulasztást küszöbölje ki. Az elvi óvásra tett intézkedést az eljárás alá vont részére nem szükséges kézbesíteni, továbbá ennek alapján nem kell a befizetett pénzbüntetés visszafizetése iránt intézkedni.”
Akkor hogy is van ez a jogalkalmazás? Ugyanis a fenti idézetben foglaltak egyetlen jogszabályban sem lelhetők fel. Én eddig úgy tudtam, hogy a határozatot kézbesíteni kell annak, akire az rendelkezést tartalmaz, valamint, hogy a törvénysértő döntés jogot és kötelezettséget nem keletkeztet.
Tehát nincs tiszta tényállás, de ha lenne is, azt is tisztázzátok, mert különben törvénysértő lesz a határozatotok.
Tisztelettel Tóth Károly felmentési idejét töltő jegyző