Az Országgyűlés októberben tárgyalta a Nemzeti Ifjúsági Stratégia tervezetét, melynek egyes fejezetei az ifjúsági közfeladatok ellátásának kérdései áttekintését is aktuálissá teszik. Az alábbiakban a stratégia főbb elveivel összhangban ennek néhány lehetséges elemére hívjuk fel a figyelmet.

1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a települési önkormányzatok helyi közszolgáltatások körében ellátandó feladatai között szerepelteti a „gyermek és ifjúsági feladatokról gondoskodás”-t.
Egyes önkormányzatok e megfogalmazásból kiindulva csupán önként vállalható feladatként értelmezik a közszolgáltatások ezen csoportját. Egyre határozottabb azonban az az álláspont – amint az a IX. Település és Ifjúsága Konferencián is kifejezésre jutott -, hogy az ifjúsági feladatok ellátása is olyan, törvényben nevesített közfeladat, melyről az önkormányzatnak gondoskodnia kell. A jogalkotó csupán a feladatellátás módjáról és mértékéről való döntést bízza a települési önkormányzatokra, melynek során a lakosság igényeit és az önkormányzat anyagi lehetőseit kell figyelembe vennie.
A fiatalokra mint a társadalom részét képező, de élethelyzetükből adódóan speciális társadalmi csoportra való odafigyelés elsősorban felelősséget, sajátos szemléletet igényel, mintsem anyagi erőforrásokat. Az ifjúságbarát önkormányzati működésnek sokoldalúan kell megnyilvánulnia. A helyi lakosságról szóló átfogó, vagy az egyes döntéseket megelőző helyzetelemzések szólnak-e az ifjúságot érintő problématerületekről? Törekszik-e az önkormányzat a fiatalokkal folytatott rendszeres párbeszédre? Segíti-e az e célt szolgáló fórumok kialakítását? Miként próbálja bevonni ezt a korosztályt érintő döntések előkészítésébe a fiatalokat? A civil szektor támogatása során teret kapnak-e a fiatalok által létrehozott, működtetett egyesületek, nem formális csoportok? Természetesen mindez idő és energia igényes, de hosszútávon kifizetődő: a gyerekekből a településüket magukénak érző, abban saját szerepüket megtaláló, a településért tenni akaró, felelős fiatalok, felnőttek válhatnak.
A gyermek és ifjúsági feladatok helyi és össztársadalmi teljesítését, különösen mint helyi közszolgáltatás ellátását nehezíti, hogy sem az önkormányzati törvény, sem egyéb hatályos jogszabály nem részletezi, pontosan mit is kellene, lehetne tenni. Ilyen törvény megalkotását – direkt módon – a stratégia sem tűzi célul. Különösen nagy ezért a helyi közhatalom képviselőinek a felelőssége. Az ifjúsági ügyekért mindenkor felelős kormányzati tárcák az elmúlt évtizedben módszertani ajánlásokkal, szakmai kiadványokkal próbálták segíteni az ifjúsági szakma önkormányzati keretek közötti megjelenését, a feladatok egyértelművé tételét. Ezek ismertsége, elfogadottsága elmaradt a kívánt szinttől. Sajnos az ifjúságot érintő interszektoriális szemlélet sem jött létre és a koordináció közigazgatási fórumai még – néhány jó példától eltekintve – nem működnek hatékonyan.
A Nemzeti Ifjúsági Stratégia is nevesíti, az ifjúsági szolgáltatási rendszer feltételeinek megteremtésében (közösségi terek, információs pontok, életvezetési és jogi tanácsadás stb.), a korosztály közéleti részvételét biztosító és érdekképviseletet is ellátó fórumok (gyermek és ifjúsági önkormányzatok) létrejöttének elősegítésében is kiemelt szerep jut a települési önkormányzatoknak. A Stratégia kiemelt célja a demokratikus értékeket elismerő, innovatív szemlélettel rendelkező, saját maga és közössége boldogulását biztosítani képes, befogadó, toleráns attitűd, környezet és egészségtudatos magatartás, kultúra iránti elkötelezettség értékeit hordozó ifjúság nevelése. Mindezen célok elérése a társadalom minden tagja, szervezete, így az önkormányzatok számára is számos új feladatot és kihívást jelent.
Ahhoz, hogy a települési gyermek és ifjúsági munka mindenhol elismert és szükséges tevékenység legyen, elengedhetetlen a szakmai sztenderdek meghatározása, elfogadása és alkalmazása, az ifjúságpolitika jogi, igazgatási és intézményi feltételrendszerének kialakítása. Mivel a kérdés az önkormányzatokon keresztül a közigazgatás rendszerét is érinti, az ifjúsági munka ezen területen belül történő elhelyezetését segítheti az egyes településeken működő jó gyakorlatok megismerése, adaptálása.
2. Az önkormányzati ifjúsági feladatok rendszerében szervezetileg három szintet szükséges elkülöníteni:
– a képviselő-testületet (közgyűlést);
– az önkormányzati hivatalt;
– a civil, ifjúsági kapcsolatokat, ezen belül az önkormányzati párbeszédrendszert.
Az önkormányzat szempontjából kiemelendő és elsődleges cél, hogy a képviselőtestület rendelkezzen kellő információkkal a fiatalokról. Ennek módszere a helyi ifjúságkutatás feltételeinek megteremtése a településen (minimálisan a kistérségben, városokban, megyében), amelyhez fel lehet használni az FSZH Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat szakmai hátterét, együttműködését. Következő lépés a helyi ifjúságsegítő koncepció és cselekvési program kidolgozása és elfogadása. Ez meghatározza az önkormányzat által a fiataloknak nyújtott szolgáltatások kialakításával és fejlesztésével kapcsolatos irányokat és intézkedéseket, ezek megvalósításához szükséges forrásokat. Garanciális elem, hogy ezeket a dokumentumokat – jogszabályban meghatározott időszakonként – felül kell vizsgálni, és a fiatalokkal véleményeztetni szükséges. Feltétlenül javasolható, hogy az önkormányzati választások után alakuljon az ifjúsági területért felelős önálló, vagy kapcsolt területekért felelős bizottság is (pl. Oktatási és Ifjúsági Bizottság, Közművelődési és Ifjúsági Bizottság, stb.) Az ifjúsági feladatellátást szintén nehezítő tényező a kapcsolódó normatív támogatás hiánya. A gazdasági válság ismert nehézségei ellenére is keresni kell a feltételek biztosításának intézményes lehetőségeit. A komplex hazai és Európai Uniós pályázatok is sokoldalúan biztosíthatnak anyagi forrásokat a helyi, térségi önkormányzati ifjúsági munkához.
A hivatal szervezetében (a településen, kistérségekben, a megyei önkormányzatoknál) szükséges lenne megteremteni egy ifjúsági szakember (referens, koordinátor), vagy az ifjúságsegítő alkalmazásának feltételeit. A feladat ellátása értelemszerűen követheti a meglévő gyakorlatot is, amikor művelődési központ, iskola, civil szervezet együttműködési megállapodás/feladatellátási szerződés alapján lát el ilyen feladatokat. Felelőssége az önkormányzat ifjúsági közigazgatási feladatainak, illetve az önkormányzat ifjúsági szolgáltatásainak kialakításával és fejlesztésével kapcsolatos intézkedések koordinálása, továbbá az önkormányzat ifjúsági érdekegyeztetési rendszerének kialakítása, fejlesztése.  Munkája során közvetlen kapcsolatban van a fiatalokkal. Segíti őket egyéni és közösségi céljaik elérésében. Aktívan együttműködik az ifjúsági korosztályi és szakmai közösségekkel (informális csoportjaival), szervezeteivel, a helyi ifjúsági tanáccsal.
Kiemelten fontos az ifjúsági korosztály települési (kistérségi, megyei) szintű közügyekben való részvételének biztosítása. A participáció, a részvétel elve több megoldási-módszerbeli irányt kínál, hiszen a települési gyermek és ifjúsági önkormányzatok, a városi diákönkormányzatok, a gyermek és ifjúsági érdekegyeztető fórumok, a civil kerekasztalok, vagy a falugyűlések egyaránt eredményes megvalósulási formái lehetnek a párbeszédnek. A párbeszédrendszer lényeges eleme, hogy intézményesített formában, nyilvánosan működjön és legitim módon jöjjön létre, valós beleszólási lehetőség legyen a korosztályt érintő helyi közügyekbe. Működéséhez a feltételeket az önkormányzat, vagy intézménye biztosítsa.
A Nemzeti Ifjúsági Stratégia mindezek megteremtéséhez kíván az elkövetkezendő közel negyedszázadra iránymutatást, elvi megalapozást, az állami, önkormányzati, civil és más társadalmi szereplők összefogását lehetővé tevő kereteket adni. Ebben a helyi önkormányzatoknak, testületeiknek, intézményeiknek kitüntetett szerepet szánva szólítja meg a helyi közhatalom gyakorlóit is feladataik felelős ellátása érdekében.