A Jegyző és Közigazgatás 2009/6. számában közöltük a JOSZ Somogy Megyei Intézőbizottságának felhívását a kormányhoz. „A mindenkori hatalom gyakorlóihoz” intézett felhívásra a Kormányszóvivői Iroda válaszolt. (A felhívásra és a válaszra a 2010/2. szában visszatérünk.)

Somogy megye jegyzői együttesen kinyilvánítják a magyar – benne az önkormányzati – közigazgatás fejlesztése, minőségének javítása iránti elkötelezettségüket.
A magyar közigazgatási szabályozás gyengeségei, elégtelenségei láttán – felelősségüktől vezérelve – Somogy megye jegyzői felhívással fordulnak a mindenkori hatalom gyakorlóihoz:
Teremtsenek kiszámítható, stabil jogrendszert és pénzügyi szabályozórendszert.
Az 1990-ben szabadon megválasztott Országgyűlés első teendői között hajtotta végre a helyi rendszerváltoztatást, amely visszaadta a helyi közösségeknek az önkormányzáshoz való jogait, lehetővé tette a helyi közhatalom demokratikus és önálló gyakorlását. A helyi demokrácia értékeinek kibontakoztatásához a mindenkori kormányzat elsősorban a jogszabályi környezet kialakításával, folyamatos karbantartásával, illetőleg az önkormányzatok által ellátott közfeladatok területén egyfajta ajánló-tanácsadó tevékenységgel járulhat hozzá.
A jogszabályok gyorsan változó körülményekhez való igazítása az önkormányzati reform feladata. Olyan változásokat kell ennek során figyelembe venni, mint az állam szerepének megváltozása, a hatalmi súlypontok áthelyezésének igénye, vagy az önkormányzati rendszerben jelen levő strukturális problémák, az elaprózódott településszerkezet, a széles feladat- és hatáskör, valamint az egyes ágazati jogszabályok miatt bonyolulttá vált finanszírozási rendszer.
A továbblépés elengedhetetlen feltétele az önkormányzati struktúra átalakítása, az ágazati reformok végig vitele, továbbá a működési feltételek folyamatos javítása. Ezek együtt eredményezhetik az önkormányzatok gazdasági pozícióinak javulását.
A kormány az elmúlt nyolc évben több alkalommal kísérletet tett az önkormányzati rendszer megújítására. A reformok előkészítése érdekében belső munkálatok zajlottak, szakmai tanácskozásokon tesztelve a formálódó elképzeléseket. 2006-ban készült el az átfogó módosító-csomag, amely megoldást ajánlott az alapvető strukturális kérdésekben is (pl. regionális önkormányzatok létrehozása, a kötelező társulás jogintézménye) és széleskörű szakmai, érdekképviseleti támogatást is élvezett.
A reformok nem szakmai, hanem politikai okokból nem valósulhattak meg. A széleskörű egyeztetéseken nyugvó javaslatok ugyanis általában nem kapták meg a parlamenti ellenzék támogatását. Az önkormányzati reform megtorpanásának elsődleges oka tehát nem a szakmai előkészítésben, hanem a politikai tényezőkben, az érdemi megoldásokhoz szükséges parlamenti 2/3-ad hiányában kereshető.

Állítsák helyre az önkormányzati rendszer törvényességi ellenőrzését.
2009. január 1-jétől a törvényességi ellenőrzés az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztása miatt szünetel. Az Országgyűlés ugyanis a vonatkozó alkotmánybírósági döntés alapján 2008. december 31-ig nem rendezte a közigazgatási hivatalokat statuáló rendelkezést a helyi önkormányzatokról szóló törvény 2/3-os többséggel történő módosításával. Ezen alkotmányos alapok nélkül pedig sem a kormány, sem az önkormányzati miniszter nem képes ellátni a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének az Alkotmányban előírt feladatát.
A megoldás tehát az Országgyűlés kezében van, a kormány ugyanakkor folyamatosan kiemelt feladatának tekintette és tekinti most is a kialakult helyzet alkotmányos rendezését. A megoldás érdekében többféle szakmai javaslatot is kidolgoztatott a felelős tárcákkal, és az ötpárti egyeztetések szakmai segítése mellett önálló törvénymódosító javaslatot is benyújtott 2008 júliusában. Végső kompromisszumként támogatta a FIDESZ-KDNP együttes javaslatát a megyei, fővárosi közigazgatási hivatali rendszer visszaállítására 2009 végén.
Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a sajnálatos helyzetben a kormánynak gondoskodnia kellett arról, hogy a hivatalok által ellátott további, pl. az első és – a többségében a jegyzők által hozott elsőfokú döntések feletti – másodfokú hatósági jogkörök, koordinációs, képzési, stb. feladatok zavartalanul ellátásra kerüljenek. A kormány ezért a törvényességi ellenőrzésen kívüli többi államigazgatási hatáskör ellátására 2009. január 1-jétől új közigazgatási szervet, a regionális államigazgatási hivatalokat hozta létre.
A kormány ugyanakkor továbbra is bízik abban, hogy kialakul a pártok közötti konszenzus és a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése mielőbb helyreáll. Ehhez megfelelő kiinduló alapot ad a 2009 decemberében benyújtott önálló országgyűlési képviselői törvénymódosító javaslat, melynek zárószavazására a februári ülésnapokon kerül sor.

Teremtsék meg az általános és egységes elektronikus ügyintézés és önkormányzati valamint államigazgatási alkalmazások feltételrendszerét.
Az elektronikus ügyintézés egységes feltételrendszerének kialakítása keretében számos jogszabály módosítására, illetve megalkotására (pl. Ket-módosítás, elektronikus közszolgáltatásokról szóló törvény) került sor. A jogi előírások alapján az elektronikus közszolgáltatások egységes, hatékony és költségtakarékos biztosítása érdekében létrejött a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszer, amely magába foglalja többek között az elektronikus ügyintézéshez szükséges ügyfélkaput is. Ugyancsak az egységes e-ügyintézési feltételrendszer kialakítása jegyében került létrehozásra a Magyar Nemzeti Interoperabilitási Keretrendszer, amely megfelelő garanciát jelent ahhoz, hogy az önállóan megvalósuló szakágazati, illetve önkormányzati alrendszerek fejlesztése, továbbfejlesztése eredményeként egymással összehangolt és kommunikálni képes, biztonságos és korszerű elektronikus közigazgatási rendszer jöjjön létre.

Alakítsák ki az önkormányzati és körzetközponti igazgatás egységes területi, illetékességi rendszerét.
A kormány elképzelései és a Jegyzők Országos Szövetsége által évekkel ezelőtt kialakított vélemény között nincsen különbség abban a tekintetben, hogy a közigazgatás hatékonyságának javítása, az egyszerűbb, áttekinthetőbb állami közhatalom gyakorlás kialakítása nem csak az állam, hanem egyúttal az ügyfelek és az eljáró hatóságok érdeke is.
Az elmúlt nyolc évben folyamatos volt a kormányzati törekvés az egységes körzetközponti igazgatás kialakítására, azonban a terület érzékenysége miatt a kezdeményezések állandó politikai vitáknak volt kitéve, ami hátráltatta, és a mai napig hátráltatja a tervezett módosítások végrehajtását.
Kezdeti lépésként megszűnt az az automatizmus, ami révén a városi rangot kapott települések egyes államigazgatási hatásköröket is megkaptak, és ezzel együtt kialakították illetékességi területüket. Ez azonban még nem oldotta meg az egyik alapvető problémát, vagyis a feladatok ellátásának differenciált rendszerét: az eltérés leginkább az okmányirodai, gyámügyi és építéshatósági hatáskörök tekintetében szembetűnő.
2006-ban megkezdődött a jegyzői feladatellátás-felülvizsgálata, ami a kormányzat törekvése szerint egy új alapot jelenthetett volna egy egységes rendszer kialakításához. Az egyeztetésekbe a szakmai szervezeteket és az önkormányzati oldalt is bevonták (pl. KÖEF), ez sem tudta megakadályozni azonban, hogy a kérdés újfent heves politikai viták tárgya legyen.
Ennek a folyamatnak azonban már volt néhány szembetűnő eredménye. Áttörésként értékelhető, hogy a jellemző és az ügyfelek széles körét érintő egyes kérdésekben – például az üzletműködés és a telepengedélyeztetés terén – sikerült átfogó szabályozást kialakítani, ma a kistérség székhelytelepülésének jegyzője az illetékes ezekben. Több elképzelést követően mára az építésügyi igazgatás ügye is rendeződött, jelenleg differenciált normatíva alapján finanszírozzák a működtető önkormányzatokat.
Mindebből látszik, hogy a fő problémát a már kialakult igazgatási kapcsolatok kezelése jelenti, ahol egy előkészítetlen átmenet nemcsak szakmai zökkenőkkel, de az ügyféli érdekek sérelmével is járna. Az államigazgatás bonyolult szervezeti rendszerét egy időben megváltoztatni az átmeneti működésképtelenség veszélye nélkül sem az igazgatás-szervezési munka volumene, sem pedig költségvetési forrásigénye miatt nem lehet.
A közigazgatás reformja – amely a szakmai érdekek mellett a politikai megegyezés tárgya is, és elsősorban az ügyfelek érdekeit szem előtt tartva megvalósítható – csak körültekintő és fokozatos lépések révén, a megfelelő anyagi, szakmai és informatikai feltételek biztosításával együtt valósulhat meg.

Állítsák vissza a köztisztviselők kiszámítható előmeneteli rendszerét és biztosítsák a keresetek értékállóságát.
A köztisztviselők kiszámítható, garantált előmeneteli rendszere az elmúlt kormányzati időszakban megerősítésre került, többek között több új jogintézmény bevezetésével. Az új jogintézmények közül kiemelkedik a kötelező pályázati rendszer, valamint a közigazgatási versenyvizsga, melyek a szakmaiság követelményét hivatottak erősíteni a kiválasztásban.
Az utóbbi években számos, a közszférát kényszerűségből érintő költségcsökkentő intézkedésekre került sor. Így korábban a kisebb, hatékonyabb állam megvalósítását célzó lépések miatt, utóbb pedig a világgazdasági válság miatt kényszerült kiadáscsökkentésre a kormányzat. Ennek eredménye volt például a tizenharmadik havi illetmény nominális bércsökkenést eredményező megszüntetése, a köztisztviselői illetményalap reálértékének több év óta tartó csökkenése, illetve a köztisztviselői jutalmazás radikális korlátozása mellett az összjövedelem csökkenése, amelyek mind hátrányosan érintették a közszférában dolgozókat.
A 2010. évi közszolgálati bérpolitikai intézkedések révén az alacsonyabb képzettségű, alacsonyabb beosztású dolgozóknak biztosított kereset-kiegészítés hozzájárul ez érintettek anyagi helyzetének javításához, közigazgatási pályán tartásához. A magasabb keresetűek, képzettebb dolgozóknak ugyanakkor a közteherviselési szabályok idei átalakítása révén „marad több a borítékban”, ami közvetve szintén a hozzáértők pályán maradásához – és így későbbi automatikus előmenetelükhöz – járul hozzá.

Európai Uniós pályázatok bürokratikus és pazarló rendszerét számolják fel, ezzel párhuzamosan a közbeszerzések rendszerét egyszerűsítsék.
A tavalyi évben soha nem látott gazdasági válság sújtotta a világot, és várhatóan a 2010-es évet is végigkísérik a globális visszaesés hatásai. Ebben a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben felértékelődött hazánk Európai Uniós tagsága, az uniós fejlesztési források felhasználása. A kormány gyorsan reagált a gazdasági válságra, és a kabinet meghozta azokat a döntéseket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy hazánk ne veszítsen uniós forrásokat.
Ezek eredményeként, az átcsoportosításoknak köszönhetően ma nagyobb az a rendelkezésre álló forrás, amelyet kiemelten a magas foglalkoztatási hatású projektek komplex támogatására, tömeges munkahelyteremtő hatású kulcsprojektek támogatására, és technológia-korszerűsítési konstrukciókra lehet felhasználni. Az átcsoportosítás tehát a munkahelyteremtést és megőrzést segíti elő.
A kormány számos döntést hozott annak érdekében, hogy a nyertes pályázók könnyebben és gyorsabban jussanak hozzá a támogatási összeghez. Ilyen döntés például, hogy a nyertes pályázók megemelt előleg kifizetésben részesülnek, mely most már akár 40% is lehet, ami automatikusan jár, ha a kedvezményezett le nem mond róla. Ezzel párhuzamosan mérsékelték a pályázók részéről felmutatandó önerőt, így akár 70%-os támogatási arányra is számíthatnak. A gyorsítás és könnyítés érdekében a lehető legszélesebb körben ismerik el az elszámolható költségeket, valamint kiigazították az elvárt árbevétel és létszámvállalásokat is.
A támogatáshoz jutás gyorsítása érdekében hozott intézkedések eredményeként ma jóval rövidebb határidővel vállalják a döntéshozatalt, akár néhány hét alatt is lehet támogatói döntésekre számítani. A legrövidebb idő alatt egy normatív (automatikus) eljárásrendű pályázat jutott el kifizetésig, mindössze 48 nap telt el a pályázat benyújtásától a kifizetésig. Azonban a válság sem lazíthatja az elszámolási és szabályossági fegyelmet. Az Európai Unió ugyanilyen keményen kéri Magyarországon számon a források felhasználást.
Szintén fontos intézkedés, hogy a kifizető magára vállalja a késedelmi kamat megfizetését is, ha nem a pályázónak róható fel valamely okból a támogatás folyósításának késlekedése. (Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a késedelmi kamat bevezetése óta egyetlen forintot sem kellett e célra kifizetnie az NFÜ-nek, minden számla, minden jogos támogatási forint határidőre átutalásra került a nyertes pályázók számára.)
Többek között ezeknek az intézkedéseknek is köszönhető, hogy a 2009-es év rendkívül sikeres volt az uniós pályázatok és támogatások terén. Mindeddig 16 ezer nyertes pályázó, 3 300 Mrd forintnyi megítélt támogatás, 3 000 forintnyi szerződött támogatás jellemzi az uniós forrásokat. Csak 2009-ben több mint kétszer annyi támogatás került folyósításra, mint az azt megelőző két évben összesen. Rég nem látott mértékben jutottak fejlesztési forráshoz beruházásaikhoz a cégek, az önkormányzatok, a civil szervezetek és az intézmények.
A kormány kezdeményezésére az Országgyűlés az elmúlt évben két alkalommal is módosította a Közbeszerzési törvényt annak érdekében, hogy a közbeszerzések egyszerűbbek, gyorsabbak és olcsóbbak legyenek, a közpénzek felhasználása pedig hatékonyabb és egyben átláthatóbb legyen.
Az elmúlt, illetve az idei év folyamán életbe lépő változtatások legfontosabb elemei – a teljesség igénye nélkül:
 A rendszer egyszerűsödik azáltal, hogy a korábbi három eljárási forma helyett (amely az uniós, nemzeti értékhatárt meghaladó, valamint a kisösszegű beszerzések között tett különbséget) már csak kétfajta eljárásrend érvényes, a kisösszegű beszerzések során pedig ún. egyszerű eljárást alkalmaznak (például a korábbinál kevesebb igazolás is elegendő).
 Az egyes eljárások nyomon követhetőségét biztosítja, hogy az ajánlatkérőnek a közbeszerzés minden egyes lépését nyilvánossá kell tennie az interneten, a résztvevők pedig ún. átláthatósági megállapodást kötnek, ami a szakértők számára teszi lehetővé az eljárás figyelemmel kísérését.
 Gyorsulnak is az eljárások azáltal, hogy 2009-től a nagy értékű, idéntől pedig a kisebb értékű közbeszerzések esetében is lehetőség van az elektronikus ügyintézésre.
 Fontos változtatás volt, hogy a kiíróknak a műszaki és gazdasági szempontokból lehetséges legkisebb egységekre kell bontaniuk az eljárásokat – ami a kisebb vállalkozások esélyét növeli -, illetve lehetőség e van a kiíróknak kifejezetten az egymilliárd forintos árbevételt el nem érő vállalkozások számára kiírni a közbeszerzést.
 Szintén az átláthatóság érdekében született döntés, hogy az irreálisan magas és alacsony ajánlatokat a pályázóknak meg kell indokolniuk.
 A közbeszerzési törvény 2010. január 1-jei változásai közül a legátfogóbb módosítás a közbeszerzési eljárások elektronizálását érintik. Ennek értelmében az eljárást indító hirdetmények feladhatók elektronikusan, illetve bizonyos eljárások kizárólag elektronikusan gyakorolhatók. Az eljáráshoz kapcsolódó gyakorlatilag valamennyi hirdetményt, valamint a megkötött szerződést a Közbeszerzések Tanácsa honlapján is közzé kell tenni. (Eddig ezeket csak ajánlatkérő honlapján kellett nyilvánosságra hozni.)
 Sokkal tisztább helyzetet teremt, hogy a törvény módosítása révén lehetőség lesz az előzetes vitarendezésre is. Vagyis amennyiben egy ajánlattevő nem ért egyet az eljárás eredményhirdetésével, 5 napon belül az ajánlatkérőhöz kell fordulnia, és csak ezután mehet a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz. Emiatt változnak a szerződéskötési moratórium időtartamának szabályai is, az eddig egységes 8 napos határidő, 12, illetve 20 naposra bővül.
További szigorítás, hogy semmisnek nyilvánul minden olyan eset, amikor a szerződést a közbeszerzési eljárás nélkül – vagy a moratórium megsértésével – kötötték meg; és új szabályok vonatkoznak a Közbeszerzési Döntőbizottság előtti eljárásra és a