A valódi hagyományőrzés: Kiskutas és Magyarföld együttműködése

Halász Gábor színész, közgazdász, kommunikációs szakértő, polgármester: 1972-ben született Szegeden. Pályafutását gyermekszínészként kezdi a Szegedi Nemzeti Színházban, majd 1997-ben Nemzeti Ösztöndíjasként színészoklevelet szerez. 1998-tól az RTL Klub Barátok közt című napi sorozat egyik főszereplője, 2002-től a TV2 Reggeli élő közéleti műsor műsorvezetője. 2004-től a Magyar Államvasutak ZRt. Vezérigazgatóságán kommunikációs tanácsadó. Közben bölcsész kommunikáció és közgazdász diplomát szerez a Kodolányi János Főiskolán. 2006-tól a 220 lakosú Kiskutas polgármestere.

Rátóti Zoltán színművész, polgármester: 1960-ban született Cegléden. A budapesti Színművészeti Főiskolán színművész diplomát szerez, 1983-tól a József Attila Színház később a kaposvári Csíky Gergely Színház tagja. Többször dolgozik szabadúszó színészként, közben a Budapesti Kamaraszínház, a Szolnoki Szigligeti Színház, 2002-től pedig a budapesti Nemzeti Színház színművésze. Munkáját 1993-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2006-tól a 32 lélekszámú Magyarföld polgármestere.
A 2006-os önkormányzati választás két színész-polgármestert adott Zala megyének, Halász Gábort Kiskutason, Rátóti Zoltánt Magyarföldön választották meg a polgárok.
A két tisztségviselő sorsában közös, hogy a fővárosból kiszakadva, feltöltődni, pihenni jártak Zalába. Mindketten beleszerettek a zalai tájba és szinte pillanatok alatt belesodródtak a helyi kulturális-közéletbe. A két falu földrajzi, gazdasági helyzete különbözik egymástól, ahogy a két polgármester személyisége is. A szálak a különbözőség ellenére mégis összeérnek: elhatározták, hogy együttműködnek, ismertségüket felhasználva településeikért, amelyekért felelősséget vállaltak.
 – Hogy jutottak el hétvégi kikapcsolódástól a polgármesteri megmérettetésig?
 – A barátaimhoz jártam az őrségbe, egyfajta menedékként a nagyvárosból. – mondja Rátóti Zoltán. – 1999-ben építettem a házamat, ami teljes egészében – baráti segítséggel – saját munka. Azt az idilli nyugalmat, az életteret, amely itt körülvesz, sehol máshol nem kaptam meg. 2000-ben elhatároztuk a barátaimmal, hogy haranglábat építünk Magyarföldön, amelybe bevontuk a falut is, sok adományt, segítséget kaptunk. Ez volt az első magyarföldi „közösségi tettem”. Aztán jöttek a falunapok, ahol fellépésekre kértek fel, majd a templomépítés terve, és innét szinte egyenes út vezetett ahhoz, hogy unszoljanak: induljak az önkormányzati választásokon.
 – A forgatókönyv gyakorlatilag nálam is ez volt. – veszi át a szót Halász Gábor. – Nagynénémék és unokatestvéreim laknak Kiskutason, évente egyszer látogattam őket egészen addig, amíg az egyik unokatestvérem 2003-ben megalapította az Ego Színpadot, és segítségemet kérte egy országos színházi találkozó megszervezéséhez. A közös munka során jöttem rá: unokaöcsém felnőtt lett, szakmai szinten is tudunk együtt gondolkodni. 2005-ben Misebor Ünnepet szerveztünk, amely egy teljesen eredeti ötlet volt, három egymást követő évben rendeztük meg nagy sikerrel. Én itt vállaltam először szerepet a falu életében. A táj szépsége ragadott meg engem is, a nyugalom, illetve az, hogy a faluban soha nem kezeltek tévéből ismert „csodabogárként”. Közben már tanultam a főiskolán közgazdász-államháztartási- illetve kommunikáció szakon. Egyre több megkeresés érkezett hozzám a falu lakosaitól, hogy ugyan, mérettessem meg magamat az önkormányzati választásokon. 64 százalékkal választottak meg polgármesternek.
 – Hogyan élték meg a polgármesterré válásukat, hogyan fogtak hozzá a ciklushoz?
 – Nehéz időszakként éltem meg az önkormányzati ciklus elejét. – mondja Rátóti Zoltán – Szenvedtem attól, hogy vannak olyan emberek, akik nem értenek egyet velem. Később megtanultam a helyén kezelni a dolgot: nem azért választottak meg, hogy mindenkinek a kedvét keressem.
 – Nálam is nehézségekkel indult a ciklus. – folytatja Halász Gábor. – Óriási tétként, felelősségként éltem meg a polgármesterré választásomat. Úgy éreztem, ha beleszakadok is, nem adhatok fel semmit a terveimből. Minden területen változást ígértem. Nekem nem ellenségeim voltak, inkább hitetlenkedők, akik nem hitték el, hogy egy Pestről idejött színész nem bukik majd bele a hétköznapok útvesztőibe. Első lépésem az volt, hogy megnyitottam a Faluházat a polgárok előtt. Úgy érzem, sikerült igazi közösséget teremteni Kiskutason.
 – Nekem nem kellett nagy változást ígérnem – veszi át a szót Rátóti Zoltán -, mert a korábbi polgármester kért fel, hogy induljak a választásokon. Igazából csak az irányt kellett tartanom, amit a harangláb építésével és a falunapokkal elindításával megszabtunk. Pezsgő közösségi életet megteremtését, az értékek megőrzését tartottam a legfontosabb célnak.
 – Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a két falunak?
 – A rendszerváltás óta a legnehezebb ciklus a mostani. – mondja Halász Gábor. – Mind gazdaságilag, úgy morálisan. Ugyan Kiskutas és Magyarföld is egy kis sziget, mégis az ország része. A politikai, gazdasági történések minket is érintenek. Őszintén mondom, elfogytak már a lehetőségek, nem lehet tovább már megszorítani. 2006 óta 2,5 millió forintot sikerült lefaragnom Kiskutas költségvetési hiányából, úgy érzem, nincs tovább. Minden hosszú távú tervet alá kell rendelni annak, hogy válságkezelünk, mert a fennmaradás a legfontosabb. Úgy gondolom, az önkormányzati alrendszer nem tartható fenn sokáig ilyen formában, a következő kormányzati ciklus rá fog kényszerülni arra, hogy ésszerűsítse az adminisztrációt. Nem a 3200 önkormányzat és polgármester miatt áll a csődszélén a rendszer, hanem a túlzott bürokrácia matt. A reform nem a megszorításokkal kezdődik. A közigazgatás megreformálásához pénz kell. Itt nem egy cégről van szó, nyereségről és haszonról, hanem emberekről, életekről, sorsokról.
 – Mi lehet az útja, kitörési pontja, jövője a kistelepüléseknek, konkrétan Kiskutasnak és Magyarföldnek?
 – A megmaradás. – válaszol Rátóti Zoltán. – Egy kis településnek nem kell feltétlenül „kitörnie”, inkább megőrizni az értékeit a további nemzedékeknek abban a formában, ahogyan azt mi örököltük. Szeretném, ha a következő generáció is azt láthatná Magyarföldben, ami engem is megragadott.
 – A technokrata gondolkodás szerint mindig az infrastruktúrát kell fejleszteni, pedig a tér az, amit meg kell őrizni. – teszi hozzá Halász Gábor. – Egyikünk sem azért jött ide, mert valamiféle gazdasági lehetőséget láttunk volna. Azt viszont kár tagadni, hogy településmarketing szempontból sokat jelent, hogy Magyarföldről Rátóti Zoltán, Kiskutasról pedig Halász Gábor jut az emberek eszébe. Ismertségünket felhasználni ennél jobban nem is lehet. Kiskutason úgy szeretnék átfogó változásokat, hogy az modellértékként szolgáljon. Mert amit egy kicsi falu meg tud valósítani, az utána tud működni nagyban is. Csak a régi „40 éves kaland” sulykolta belénk, hogy mindezt fordítva kell csinálni. Azóta azonban már bebizonyosodott, hogy minden felülről erőszakolt kezdeményezés előbb-utóbb befullad.
 – Miről szól most Kiskutas és Magyarföld mindennapi élete, mik az aktuális tervek?
 – Én a realitásoktól sokkal távolabb vagyok, mint Gábor. – mondja Rátóti Zoltán. – Vállalom, hogy a közigazgatáshoz annyira nem értek, én álmodozó vagyok. Ilyen álom volt a magyarföldi ökumenikus fatemplom felépítése, amely mára már valóság: május 31-én volt az alapfa letétel, nyár végén a szentelés. Fontos álmom még, hogy Magyarföld életmódmintát felmutató falu lehessen. Úgy érzem, egész életművem csúcspontja lenne, ha a település képes lenne önfenntartóvá válni. Anyagilag egyelőre korlátozva vagyok, de így volt ez a templomnál is, aztán mégis megvalósul. Vállalom, hogy 80 százalékban színész vagyok, és 20 százalékban polgármester, de sokszor ebben a 20 százalékban látványosabb eredményeket érek el, mint a mindennapi munkában.
 – Zoli megmaradt a színészpályán, én viszont letértem róla. – veszi át a szót Halász Gábor. – Gyerekkoromtól színésznek készültem, aztán beleszerettem a politikába, hozzátanultam, váltottam. Ebből adódik, hogy nálam a százalékos arányok máshogy oszlanak meg. Kiskutas tervei között első helyen szerepel, hogy kihasználjuk azt a szerencsés adottságunkat, miszerint egy elszigetelt, nyugodt kis falu vagyunk, tíz percre Zalaegerszegtől. Az, hogy pihenőhely legyen a falu, szinte adja magát. 2010-ben kerül átadásra a negyedik falusi vendéglátóhely. A már működő helyeken azt mondják, hogy októberig nincsen szabad szálláskapacitás. A honlapunkra való rákeresés városokat meghazudtoló, két év kemény munkája áll a háttérben. Megkezdődött a Kulturális Menedékház felújításának második üteme, amely a teljes külső homlokzat, valamint a kémények felújítását jelenti.
 – Milyen együttműködés van kilátásban a két település között?
 – Két hónappal ezelőtt megalakítottunk Kiskutason a Segítő Kezek Egyesületet. – mondja Halász Gábor. – Ez a két falu együttműködését nem csak papíron teszi lehetővé, hanem produktumot hoz létre. Konkrétan felajánlottam a segítségünket, hogy megkerülve a pénzforgalmat, 20-25 „segítő kezet” hozok: eljövünk Magyarföldre templomot építeni. Túl azon, hogy hasznos, közösségépítő céllal is szolgál. Arról a csodáról nem is beszélve, hogy átlépve a falunk határát, maradandót jövünk alkotni. Együttműködésünknek üzenete van: a pénzalapú gondolkodás sérülékeny, ezt a gazdasági világválság bebizonyította. Sokan úgy gondolták, hogy a fa tetején vannak, de a válság megrázta a fát…
 – Amikor Gábor megkeresett az ötletével, egészen meghatódtam. – folytatja Rátóti Zoltán. – Lehet, hogy volt már ilyen az országban, de az is lehet, hogy nem. Talán sikerül példát mutatnunk, hogy így is lehet együttműködni. A templomépítés hihetetlen hullámokat hoz az életemben, a csúcspont egyértelműen a jótékonysági gálaműsor volt a budapesti Nemzeti Színházban, ahogy negyven rangos művész lépett fel a magyarföldi templom létrejöttéért. Augusztus 15-én, Kiskutas Napján önálló esttel léptem fel Gábor felkérésére. Régen így segítették egymást az emberek, ez a valódi hagyományőrzés.