2009. március 29-én tartották Törökországban a helyi választásokat. A budapesti központú Európai Választási Szakértők Egyesülete (ACEEEO) megbízásából Réthy Imre követte nyomon a választások menetét a fővárosban, Ankarában, és a főként kurdok lakta Dél-Kelet-Törökországban, Van városában.
A választást a jelenleg is kormányzó AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) nyerte, a második legtöbb szavazatot a CHP (Republikánus Néppárt) szerezte, míg harmadik helyen az MHP (Nemzeti Mozgalom Pártja) végzett. A választásokat megelőzően több olyan döntés született, melyek következtében kérdésessé válhatott a választás teljesen demokratikus volta. Mielőtt azonban rátérnénk e problémák feltérképezésére, egy pár szót kell ejteni a török közigazgatási és választási rendszerről, azon belül is a helyi választásokkal kapcsolatos tudnivalókról.

Törökországban a helyi közigazgatási rendszernek négy szintje van: szomszédság (mahalle), falu (köy), település (belediye), és tartomány (il). Az első két szinten – tehát a szomszédság és a falu szintjén – ún. muhtart választanak, ő a vezetője ezeknek a közigazgatási egységeknek, munkáját 8 tagú tanács segíti. Ezen a szinten nem szerepelhetnek pártok a választáson, vagyis független és egyéni jelöltek indulhatnak. Feladataik a különböző nyilvántartások vezetése, igazolások, születési bizonyítvány kiadása. A harmadik szintet nagyvárosok esetében két részre oszthatjuk, az egyik a kerület, a másik az egész város. Ezen a szinten polgármestert és települési tanácsot választanak pártjelöltek közül. Tartományból összesen 81 van Törökországban, élén a kormányzó áll, akit a központi kormányzat nevez ki. A kormányzó mellett van egy 50-100 tagú választott tanács. A tartományok körzetekből állnak, melyek élén az alkormányzó áll.
A választási rendszer a következő: a megválasztott képviselők, polgármesterek megbízatása öt évre szól. A pártképviselőket arányos rendszerben választják, a 10 százalékot elért pártok kaphatnak mandátumot, egyéni jelöltek esetében a szavazatok 10 százalékának elérésével válhatnak képviselővé. Minden 18. életévét betöltött személy választó, és 25 éves kor fölött minden személy választható, ez alól kivételt képeznek a külföldiek, nekik ugyanis nincs választójoguk. Törökországban a választójog nem csupán lehetőség arra, hogy részt vegyenek az emberek a választáson, hanem – egy 1986-os törvény szerint – kötelezettség is. Aki nem megy el szavazni, annak elvben 10 török lírát (kb. 1400 Ft) kell fizetnie. Nem lehet párttag az ügyész, bíró, köztisztviselő és katona.
Török napilapokban a választásokat megelőzően megjelentek olyan hírek, melyek a választásra jogosultak létszámának csökkentéséről szóló döntésekről számoltak be, illetve egyes csoportokat diszkriminálhatnak. Ilyen döntés volt például a Legfelsőbb Választási Testület (YSK) azon döntése, hogy a helyi választási bizottságok női tagjai nem viselhetnek a szavazóhelyiségben fejkendőt, de amint az a későbbiekben kiderült ez nem okozott különösebb problémát, mivel nem voltak jelentős számban nők a helyi választási bizottságokban. Hasonló döntés volt az is, mely szerint a választáson csak azok az állampolgárok szavazhatnak, akik új típusú személyi igazolvánnyal rendelkeznek, olyannal, amelynek van sorszáma. Az YSK azonban néhány nappal a választás előtt megváltoztatta a rendeletet, és eszerint olyan emberek is szavazhatnak, akiknek régi típusú személyi igazolványuk van, és annak fénymásolatát a Népesség-nyilvántartó Hivatal hitelesíti. Ezzel ugyan lényegében megszűnt a régi típusú személyi igazolvánnyal rendelkezők kizárása a választásra jogosultak köréből, de a rendelet későn született meg, így a bizonytalanság megmaradt az emberek körében.
A legnagyobb visszhangot kiváltó rendelkezés az volt, hogy a mozgássérültek aktív választójogát elvették, azonban továbbra is választhatóak maradtak. Ezzel a döntéssel közel négyszáz-ezer ember választójoga szűnt meg. A Legfelsőbb Választási Testület (YSK) indoklása szerint, aki nem önellátó és gyámja van, az ne szavazzon. Több szervezet és magánszemély tiltakozott ez ellen a döntés ellen, köztük az AKP egyik képviselője, aki szintén mozgássérült. A mozgássérültek egyesületének elnöke szerint nincs olyan jogszabály, ami alapján meg lehetne tiltani a szavazást számukra.
Több emberjogi és civil szervezet kritizálta az AKP-t azért, hogy visszaélt a kormányzati hatalmával, azaz a választás előtt Dél-Kelet-Törökországban segélyeket, háztartási gépeket, pénzt osztogattak az AKP-hoz köthető szervezetek. Személyes beszámolók szerint volt olyan kurd többségű város, ahol az AKP emberei húst osztottak a választást megelőző este, de ez utóbbiakat elzavarták a DTP (Demokratikus Néppárt – kurd nemzeti párt) aktivistái. Az emberjogi szervezetek általában nem azt kritizálták, hogy pénzt és egyéb más segélyeket osztanak az állami szervekhez és az AKP-hoz köthető alapítványok, hanem sokkal inkább a segélyezés választott időpontját. A DTP aktivistáinak elbeszélése szerint olyan is előfordult korábban, hogy az AKP emberei a „gyanús” személyek személyi igazolványát 500-1000 líráért meg akarták „vásárolni”, annak érdekében, hogy az érintettek ne tudjanak szavazni. Ebben a konkrét esetben a DTP kihívta a rendőrséget, de arról nincs információ, hogy indult-e eljárás a „vásárlók” ellen.
A kurd kérdés illetve a kurd kérdéssel kapcsolatban felmerülő problémák általában is jelentős szerephez jutottak a választások során,. A kurd kisebbséget több szempontból is hátrányos megkülönböztetés érte a választási kampány során. Semmilyen formában nem engedélyezett számukra a kurd nyelv használata a kampány során, nem tarthattak kurd nyelvű gyűlést, kurd nyelvű szórólapokat nem terjeszthettek, plakátokat nem ragaszthattak ki. Ennek ellenére a DTP, a kurd párt, kisebb helyeken kurd nyelven tartotta a választási gyűlést. A kurdok anyanyelvének a választásokon való használatának akadálya az is, hogy a szavazólapok csak török nyelvűek.
Mindennek ellenére a választások békésen zajlottak.
Az eredményt illetően nem született nagy meglepetés, a legtöbb szavazatot a jelenleg is kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja szerezte, összesen 40 százalékot ért el, ennél alacsonyabb szavazataránnyal csak 2002-ben hatalomra kerülésekor győzött, akkor 34 százalékot szerzett. Második lett a CHP, a szavazatok 28 százalékát szerezte meg, ez a párt viszont 2002 óta most érte le legnagyobb sikerét az AKP-val szemben. Az MHP 15 százalékot ért el, a kurdok pártja, a DTP pedig 5 százalékkal rendelkezik, és ezzel nyolc tartományban szereztek többséget a DTP jelöltjei.