Városunk címerének különleges eleme az 1922. évi címerbővítés: CIVITAS FIDELISSIMA. A „civitas fidelissima”, a leghűségesebb város kitüntető címet büszkén viseli Sopron napjainkban is. Minden évben méltó módon megünnepli azt a történelmi eseményt, mely során megérdemelten vívta ki ezt a különleges rangot.

A soproni polgárok, de még az ide eljövő látogatók is tudják, hogy az 1921-es népszavazás során tanúsított hazafias helytállásért kapta ezt a város. Arról talán kevesebben tudnak, hogy a soproniak hazához való hűségének több száz éves hagyományai vannak, és az önkormányzatiság elnyerésével állnak összefüggésben. II. Ottokár cseh király IV. (Kun) László királyunkkal folytatott háborúja során, 1273-ban vette ostrom alá Sopront. A város polgárai vitézül kitartottak, de a várnagy árulása folytán a cseh király elfoglalta Sopront.  II. Ottokár a hűségüket azzal akarta biztosítani, hogy az előkelő családok gyermekeit túszként magával vitte. A magyar király 1276-ban érkezett vissza a város falai alá. A polgárok tudva, hogy gyermekeik élete a tét, megnyitották a kapukat a magyar király serege előtt, ezért az önfeláldozó hazaszeretetért érdemelte ki Sopron a szabad királyi városi rangot.
IV. (Kun) László király ezt a privilégiumot az 1277. január 17-én kelt adománylevelében rögzítette, melynek eredeti példányát a Soproni Levéltár őrzi.
A szabad királyi város független volt a megyeispántól. Szabadon választhatta város vezetőjét, bíróját, aki ítélkezési joggal rendelkezett. A szabad beköltözés és távozás, valamint a vámmentes heti vásár is a soproni polgár joga volt. Ez az időszak mérföldkőként jelentkezett a város életében, hiszen Sopron későbbi fejlődését az 1277-es királyi oklevél biztosította.
A város történelmének következő, sorsfordító dátuma 1921 volt, ekkor ismét tanúbizonyságot tettek a soproniak a magyar hazához való hűségükről. Az első világháborút lezáró, 1919. szeptember 10-én Saint Germain-ben Ausztriával, illetve az 1920. június 4-én Trianonban Magyarországgal megkötött békeszerződések, Ausztriához csatolták Magyarország nyugati területének három (Moson, Sopron és Vas) megyéjéből 50 nagyközséget és 270 kisközséget, valamint Ruszt, Kismarton és Sopron városokat. Az igazságtalan határmódosítás nagy felháborodást keltett a magyar közvéleményben. A magyar kormányzat először diplomáciai úton próbált megoldást találni, majd miután az alkudozási kísérletek is kudarcba fulladtak, fegyveres felkelés tört ki az osztrák fennhatóság, a hatalom ellen. A legfontosabb csatára 1921. szeptember 8-án Ágfalva mellett került sor, ahol a magyar felkelők fegyveresen álltak ellent a bevonuló osztrák csendőröknek. Az ütközet olyannyira sikeres volt, hogy az osztrákok kénytelenek voltak korábban megszállt nyugat-magyarországi területeket feladni. A kialakult helyzet miatt újra kezdődtek a diplomáciai tárgyalások, amelynek eredményeképpen a két felet sikerült leültetni Velencében, ahol 1921. október 13-án megszületett a megegyezés. A közreműködők Della Toretta olasz külügyminiszter, gróf Bethlen István magyar miniszterelnök és Schober osztrák kancellár voltak. A diplomáciai alku értelmében Magyarország átengedi a Nyugat-Magyarország főként németlakosságú területét, viszont Sopron és környékének 8 települése, összesen 257 km2 hovatartozásáról népszavazást kell tartani.
A diplomáciai tárgyalások után 1921. december 8-án érkezett meg az antant hatalmak rendfenntartó katonai kontingense, hogy a népszavazás lebonyolítását felügyelje és biztosítsa a döntés szabályosságát. Sopron akkori német anyanyelvű polgármestere Dr. Thurner Mihály, aki 23 évig (1918-41 között) volt a város vezetője elévülhetetlen érdemeket szerzett a polgárok meggyőzésében, hogy Magyarország mellett voksoljanak. Thurner polgármester, amikor tudomást szerzett a velencei egyezményről, egyrészt tudományos kutatással népszámlálási és levéltári adatokkal, illetve nagyhatású sokszor német nyelven elmondott beszédeivel támogatta a magyar ügyet. Dr. Házi Jenő főlevéltáros fáradságot nem sajnálva, rendezte a levéltár legrégebbi anyagait és 371 darab középkori oklevelet (1162. és 1406. évek közötti időszakból) egy kötetbe szerkesztette, melyet 1921. év márciusában kinyomtatott. Ennek az oklevélkiadásnak ma már történelmi jelentősége van, hiszen kötettel bizonyították, hogy az osztrákoknak semmi joga sincsen Sopronhoz, hiszen a 371 darab oklevélből 166 darabot magyar királyok állítottak ki, míg az osztrák hercegektől összesen 4 oklevelet találtak, a azok sem voltak túl jelentősek.
A szavazás az alábbi módon zajlott: szavazati joggal rendelkeztek azok a férfiak és nők, akik 1921. január 1-jén betöltötték a huszadik életévüket és a népszavazási területen születtek, ott községi illetőséggel bírtak, vagy 1919. január 1-je előtt az érintett területen állandó lakóhellyel rendelkeztek, illetve azok akik 1920. január 1-je óta a kérdéses területen állandó lakóhellyel bírtak. A népszavazásra Sopronban 1921. december 14-én, Brennbergbányán december 15-én, míg a környező községekben (Ágfalva, Fertőrákos, Balf, Kópháza, Fertőboz, Nagycenk, Harka és Sopronbánfalva) december 16-án került sor. A szavazatot az arra jogosultak reggel nyolc órától délután hat óráig adhatták le, titkosan, mégpedig úgy, hogy minden szavazó egy borítékot kapott két cédulával. Az egyik cédula kék színű volt, Magyarország felirattal, míg a második cédula narancsszínű volt Ausztria felírással. Aki Magyarországra szavaz, az Ausztria céduláját kettéhasítja, és így tette vissza a két cédulát a borítékba, melyet leragasztott. És megfordítva: aki Ausztriára szavazott, az a kék cédulát szakította széjjel. A leragasztott borítékot ezt követően a választási bizottság mellé beosztott antant megfigyelő kezébe adta, aki azt a jelenlévők előtt bedobta az urnába. A szavazás befejezése után a választási urnákat lezárták és több helyen az antantmisszió bélyegzőjével lepecsételték. A szavazás eredményét 1921. december 17-én a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben hirdették ki, a helyi lapok pedig rendkívüli kiadásban tudósítottak róla, hogy „7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk”. A leadott szavazatok közül 15304 érvényes szavazat Magyarországra esett, míg Ausztriára 8227 jutott, emellett pedig 502 szavazat érvénytelen volt. A végeredményt Párizsban 1921. december 21-én a nagykövetek tanácsa tudomásul vette, és így Sopron és környéke 1922. január 1-jén hivatalosan is visszakerült Magyarországhoz.
A népszavazás eredményét kitörő lelkesedéssel ünnepelte Sopron és az egész ország közvéleménye. 1922. január 10-én tartott megemlékezésen eljöttek a város falai közé a kormány és az ország majd minden fontosabb városának képviselői. Ezen az ünnepségen gróf Klébersberg Kunó miniszter, a magyar kormány nevében a következőket mondta: „Ma ünnepel Sopron népe és az egész nemzet. S ha a nemzet ünnepel, azt törvénybe szokás iktatni. 1896-ban a honfoglalás ezeréves emlékét foglalták törvénybe, ma Sopron hűségét. Sopron kapuin a hűség képe lesz művésziesen kiképezve s jelmondata ez: civitas fidelissima.”
Az elismerő szavakat tett követte. A nemzet hálája az 1922. évi XXIX. törvénycikkben lett az ország törvénytárába iktatva. E törvény kimondta, hogy: „a népszavazás emlékének megörökítésére Sopron szabad királyi város területén e történelmi esemény jelentőségéhez méltó emlékmű állítassék fel, továbbá Sopron szabad királyi város címere a „civitas fidelissima” jeligével egészíttetik ki. Ez az emlékmű (Kisfaludy-Stróbl Zsigmond és Hikisch Rudolf műépítész alkotása) 1928-ban, a nagy gazdasági világválság évében készült el és ide az ősi várostorony, a Tűztorony átjárója fölé került elhelyezésre, mint hűségkapu.
A rendszerváltás után, 2001. december 14-én a magyar kormány kihelyezett ülést tartott a városban, majd a Hűségzászló körül egybegyűlt soproniak jelenlétében a Magyar Köztársaság kormánytagjai és Orbán Viktor miniszterelnök megemlékezett a soproniak 80 évvel ezelőtti történelmi tettére. A kormányülésen megalkotásra került a 244/2001. (XII. 14.) Korm. rendelet, amely„…az 1921. évi soproni népszavazás emlékére a nemzethez és a hazához való hűségről tanúságot tevő polgárok előtt fejet hajtva december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánítja.”
Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata a Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 18/2007. (VI. 1.) rendeletének a 9.§ (1) bekezdésében az önkormányzat ünnepnapjaként rögzítette december 14-ét. A város ekkor a helyi kitüntetések átadásával, ünnepi rendezvényekkel emlékezik meg a Hűség Napjáról. Immár az ünnepnap előtti hagyomány Sopronban, hogy a város kihelyezi a Fő térre, a városháza elé Hűségkoszorúját, amelyre mindenki felhelyezheti a maga nemzeti színű szalagját, annak jeléül, hogy tisztelettel és elismeréssel adózik az 1921. évi népszavazás emléke előtt. A hűségkoszorút Sopron város vezetői december 14-én városi ünnepség keretében helyezik el közösen, a Széchenyi téri Hűség Zászló talapzatán. Így városunk nemcsak büszkén viseli a civitas fidelissima címet, hanem méltó módon, élő hagyományként ápolja azt.