Jogbiztonság a parkolóban: félreállítva? 2010/2

A közigazgatás szakmai fóruma

Budapest / Cikkek

Jogbiztonság a parkolóban: félreállítva? 2010/2

XII. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Paizs Gábor dr.
vezető főtanácsos
Budapest XVII.
Rákosmente Önkormányzata

Két éve a fővárosi parkolási rendeletre tett törvényességi észrevételre rendeletalkotási javaslatot készítő kollégák elmondták, az észrevétel hét pontjából azt kellett az előterjesztésükben támogatniuk, melyek nem „akadályozták” Budapesten a fizető parkoltatás kialakult gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság a 109/2009. (XI. 18.) AB határozatában azonban a Fővárosi Közgyűlés által elutasított, a jogbiztonság garanciáit hiányoló észrevételeket is megalapozottnak találta.

 


A várakozás fizetőssé tétele forgalomszabályozási eszköz – ám 16 település parkolási rendelete áttekintése alapján úgy látom, a testületek, mint a közutak kezelői a rendeletek megalkotásával befejezettnek érzik szerepüket. Érzékelhetően nem kívánnak a jogszabályaikban megjelölt kedvezményekről, egyedi kérelmekről önkormányzati döntéseket hozni.
A jogalkotási felhatalmazásokat vizsgálva megállapítható, a rendeletek zöme helyesen nevezte meg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdését illetve a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Ktv.) mai szövegezésében ez év június 30-áig hatályos 15. § (3) bekezdését.
Esztergom ezen felül megjelölte a Ktv. 9. § (2) bekezdését valamint Kőszeggel együtt e két város a részlegesen e rendeletében elhelyezett parkolás megváltás miatt utalt az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletre, az OTÉK 42. § (11) bekezdésére is. Szentendre az Ötv. 16. § (1) bekezdésén felül a paragrafusra való konkrét hivatkozás nélkül jelölte meg a Ktv-t, a végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendeletet, az OTÉK-ot és a Kresz-t. A ceglédiek preambulumába két hiba is becsúszott. Az Ötv. 16. §-án kívül az Ötv. 63/A-ra – azaz a Fővárosi Közgyűlésnek adott felhatalmazásra is hivatkozik –, valamint a Ktv. 15. § (2) bekezdésére, ami vélhetően elírás.
Diszkrimináció – kedvezményekkel
Minden vizsgált rendelet ad ingyenes avagy kedvezményes „lakossági” engedélyeket. Erre tipikus a szegediek 56/2007. (XII. 20.) rendeletének 4. § (1) bekezdése: az övezeten belül lakóhellyel rendelkező természetes személyek – mint gépjármű üzemeltetők – a lakóhelyükhöz legközelebbi útszakasz parkolóhelyeinek igénybevételére éves lakossági bérletet vásárolhatnak.
Sopron a 42/2007. (XII. 22.) rendelete 4. § (1) bekezdésében, Kaposvár a 25/1999. (X. 29.) rendelete a 11. § (4) bekezdésében az „állandó” lakosoknak ad kedvezményt. Másként megfogalmazva, aki e városokban tartózkodási címmel mondjuk már 4 éve lakik, az nem kaphat kedvezményt – ellenben aki 4 napja költözött „állandóra”, az már kaphat. Az Európai Unió állampolgárai helyi választójoggal bírnak, meghatározott esetekben segélyben részesíthetők – de ingyenes avagy kedvezményes várakozási engedélyben nem jár nekik. Szükségszerű ez a  megkülönböztetés?
Kőszeg 5/2001. (IV. 1.) rendelete a 2. § (5) bekezdésében azoknak engedi meg az 50%-os bérlet megvásárlását, „akik gépjárműadójukat Kőszeg Város Önkormányzatának fizetik és az előző évi adóbefizetést az adóhatóság által kiállított okirattal igazolják, (…)” A normában az „és”-t együttes feltételként tudom értelmezni. Ebből következően, aki 2009. december 28-án lett kőszegi lakos, az a 2010. évre kaphat parkolási kedvezményt – ám aki 2010. január 4-én költözött a városba, az nem, mivel a teljesítményadóját a korábbi lakóhelye helyhatóságának fizeti. Szigorúan értelmezve a kőszegi rendeletet, azok sem kaphatnak kedvezményt, akik mentesek a gépjárműadó megfizetése alól. Ez a szabályozás 1997 és 2002 között a budapesti kerületek rendeleteire volt jellemző, mígnem törvényességi észrevételekre akként szüntették meg a diszkriminációt, hogy lakossági engedélyt az kaphat, akinek gépjárműadó hátraléka nincsen avagy adómentes.
Jogszerű a törekvés: a szabad parkolóhelyhez jutás, műszóval a forgási sebesség megőrzése érdekében korlátozzuk a kedvezményes bérletek területi hatályát. A gond ott van, ha a jogosult gépjárművét a lakóhelyétől távolabb találja a parkoló ellenőr és megpótdíjazza. Egyetlen rendeletben sem találtam eljárási rendelkezést arra az esetre, ha az engedélyes lakása közelében nem talál szabad parkolót és ezért kénytelen másutt várakozni. A jogalkotók nagyvonalúan az üzemeltetőkre bízták ezen jogviták eldöntését. Először kérdezem: az Ötv. 9. §-ában és az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 108. § (2) bekezdésében megfelelően…?
Nyíregyháza 44/2006. (XI. 26.) Kgy rendeletének 7. (5) bekezdése azzal a feltétellel adja a lakáskörnyéki bérletet, ha „más közvetlen parkolásra alkalmas terület nincs”. A kaposvári rendeletben is visszaköszönő feltétel gyakorlati alkalmazásakor az úszótelkes beépítésnél avagy belső udvarral nem rendelkező L1-es övezetnél ez nem kérdés. Ámha azzal a feltétellel kapta meg építési engedélyét az ingatlan, hogy a parkolást ingatlanon belül kell megoldani, de a beállóhelyet, garázst anyagi okból a kérelmező nem vette meg, akkor ezt a helyzetet elfogadva ingyenes engedélyt adunk…? Ki dönt a feltételek meglétéről? Az üzemeltető? A vizsgált rendeletek közül egyedül a kaposvári nevezi meg a polgármestert, de az eljárásrendre, a jogorvoslatra ebben sincs utalás.
Diszkriminációt eredményez az is, ha a kérelmezőnek módjában állna vagy állt volna gépkocsiját az ingatlanon belül elhelyeznie. Ekkor ugyanis ő várakozhat a közterületen – míg másnak eggyel kevesebb szabad hely jut.
Vis maior pedig nincs…
Az imént bírált kőszegi rendelet a hatályát megállapító 1. § (2) bekezdés d) alpontja és Győr 8/2007. (III. 05.) rendeletének 1. § (3) bekezdés e) pontja szerint részleges, üdítő kivételként a közérdekből történő veszély és hibaelhárítást végző járművek esetében létezik vis maior – a többi vizsgált rendeletben nincs…
A győri rendelet értelmező rendelkezése szerint közérdekből történő veszély- és hibaelhárítás az emberi életet, a testi épséget, az egészséget, a vagyoni javakat, az emberi környezetet közvetlenül fenyegető veszély elhárítása, a kármentés, a közbiztonság, a nemzetbiztonság és belső rend védelme. E jól körülírt esetekben várakozónak nem kell várakozási díjat fizetnie. Ámde éppen a jól körülírtságnak „köszönhetően” Győrben és Kőszegen is kell akkor fizetni, ha
1. a várakozóhelyet a jegy lejártakor a forgalmi sávban történt baleset következtében a sérült járművek elvontatásáig a kikanyarodáshoz szükséges hely hiányában nem lehet elhagyni,
2. a díjköteles üzemidőn kívül, jellemzően este leállított gépjárművel reggel, az üzemidő kezdetére nem lehet elindulni, mert az út hó mentesítése során gátat ekéztek a forgalmi és a parkoló sávok közé, amelyen egy átlagos utcai autó nem tud áthaladni.
A győri parkolás üzemeltető jogi vezetője szerint a parkoló őrök képesek megítélni a rendkívüli helyzeteket. Eltekintenek a pótdíjazástól, ha az észlelt tényekből következően a fizető várakozóhely elfoglalása nem az elfoglaló szabad akaratából történt. Sőt, a vizsgált rendeletek közül egyedüliként a győri rendelet 19. §-a azzal az esettel is foglalkozik, ha a jegykiadó berendezés elromlik.
A rendeletek egyike sem írja elő az üzemeltetőknek, hogy a parkolás ellenőrzésekor a mérésügyi törvénynek megfelelő módon bevizsgált, auditált eszközöket használjanak.
A mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerint „Joghatással jár a mérés, ha annak eredménye az állampolgárok és/vagy jogi személyek jogát vagy jogi érdekeit érinti, különösen, ha a mérési eredményt mennyiség és/vagy minőség tanúsítására a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mértékének megállapítására – vagy hatósági ellenőrzésre és bizonyításra használják fel; továbbá az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem és a vagyonvédelem területén.
(2) Joghatással járó mérést a mérési feladat elvégzésére alkalmas hiteles mérőeszközzel vagy használati etalonnal ellenőrzött mérőeszközzel kell végezni.
 (3) Hiteles az a mérőeszköz
a) amelyet a mérésügyi szerv hitelesített,
b) amelynek külföldi hitelesítését a mérésügyi szerv első belföldi hitelesítésként elismerte.
A joghatás az idő rögzítésével lép be: a meghatározott időn túl parkoló a jogszabályban előírt pótdíjat fizet., holott jogkövetkezménnyel járó (idő)mérést a törvény szerint csak hitelesített eszközzel lehetne végezni.
Több üzemeltetőt e-mailben és telefonon megkerestem, hogyan alkalmazzák az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-ait, azaz közkeletű nevén a panasztörvényt? Választ Győrön kívül Gyöngyös, Esztergom polgármesteri hivatalának parkolással foglalkozó referensétől írásban és a szegedi üzemeltető vezetőjétől szóban kaptam. A Régió Park Miskolc Kft ügyvezetője megüzente, ők ezzel nem foglalkoznak. A tapasztalat egybecsengett az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának megállapításaival; Budapesthez hasonlóan a vidéki településeken is jellemzően a bliccelő autós díjvitávájává egyszerűsítik a panaszokat. Magam is úgy érzem, a viták zöme díjvita. A közigazgatási hivatalhoz, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához érkező panaszok zöme azonban nem arról szólt, hogy megálltam, nem fizettem, megbüntettek. Rendre ott volt a parkolási rendeletben szó szerint nem szabályozott valamilyen másfajta körülmény.
Nem vitatva az üzemeltetők, az utcát járó parkoló őrök jóhiszeműségét, másodszor kell megkérdeznem: az ő dolguk megítélni, a parkolási „esemény” egészségügyi szükséghelyzet eredménye, amikor pl. az autós azért állt meg, hogy mentsen egy magatehetetlen személyt? Ugyanis ha igent mond, szerinte is vis maior történt – akkor azzal lemond az önkormányzatot megillető parkolási díj és pótdíj bevételről. Az államháztartás helyi szintjét képező települési önkormányzat követeléséről pedig az Áht. 108. § (2) bekezdése alapján ki mondhat le?
Formalizált eljárás
Szabadjon felidéznem egy jellemző hozzáállást a boldogult emlékű Centrum Parkoló Rendszer Kft gyakorlatából. Az ügyfél panasza jogosnak találtatott, a követelt díjat és a pótdíját törölték. Ám azon keveseknek, akiknek nem bíróságon kellett bizonyítaniuk az igazukat, a kérdéses időpontban már nem az ő tulajdonukban volt a vétkező gépkocsi vagy rendelkeztek lakossági engedéllyel – sem a Centrumtól, sem e nemes magáncéget szabadjára engedő, hét budapesti kerület által létrehozott önkormányzati parkolási társulástól nem kaptak értesítést a követelés törléséről. Sőt akkor sem jártak jobban, ha az ügyfelek közvetlenül a társuláshoz fordultak, mert a társulás éppen soros elnöke a neki e minőségében címzett leveleket azonnal átküldte az üzemeltetőnek. (A tényekhez tartozik, hogy a társulás egyik soros elnöke, F. Gy. alpolgármester – kinek regnálása idején járult hozzá a társulás, hogy ne az önkormányzatok, hanem az üzemeltető rendelkezhessen az addig felgyülemlett 4,1 milliárd forintnyi díj és pótdíj követelés állományról – utóbb a Centrum ügyvezetője lett…)
Azt is mondhatnánk, a Centrumnak és a mögötte álló önkormányzati tisztségviselőknek a saját gondolatvilágukból eredően jogdogmatikailag igazuk van. A tulajdonosnak joga van eldönteni, kivel, miként álljon szóba. Semmi sem írja elő neki, hogy egy másik polgári jogalany által hozzá címzett kérdésre, kérésre bármit is reagáljon.
Az üzemeltető jogosítványait harmadszor is firtatva meg kell kérdeznem, felfogható a várakozóhelyet ráutaló magatartással igénybe vevő és az üzemeltető között létrejövő „echte” polgári jogi viszonyként a közterületi parkolás? Amikor az állampolgárok egyes (kedvezményezett) csoportjai számára az önkormányzati rendeletek jogokat állapítanak meg, a díjat nem fizetők részére pedig jogszabály erejénél – és nem kétoldalú megállapodással! – állapítanak meg szankcióként pótdíjat?
Jogszabállyal szembe menni hosszabb távon a gyenge végrehajtási jogunk ellenére sem érdemes – így hát megfontolandó számomra dr. Bragyova András alkotmánybíró (a 109/2009-es AB határozathoz fűzött különvéleményében olvasható) gondolatmenete, miszerint ha a közterület használata polgári jogi viszony, akkor kezdeményezem a Tisztelt Képviselő-testületnek, az esetleges jogviták megelőzése érdekében a városi parkban, gyalogos utcán teendő ingyenes séta érdekében kössünk előzőleg egy ajándékozási avagy szívességi használati szerződést.
Mi is az a formalizált eljárás? Az Alkotmánybíróság 9/1992. határozata szerint „a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények.”
Talán már sejthető a következtetésem: a parkolókba félreállítva érzem a jogbiztonság alkotmánybírósági értelmezését.
Maradjon is ott, mert a mi településünkön csak fizető meg bliccelő autós létezik…?
E sommás válasz helyett vegyünk inkább egy nagy levegőt, amikor majd az új felhatalmazási jogszabályok ismeretében átdolgozzuk a parkolási rendeletünket. Vállaljuk kimondani: a polgármester határozatával szemben a képviselő-testülethez/közgyűléshez lehet jogorvoslati kérelemmel fordulni. Egyebekben pedig alkalmazzuk a panasztörvényt, a faktorálás lehetőségének kizárásával a parkolási díjbevétellel az Áht-ban előírtak szerint gazdálkodunk.

 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu