Január elsejétől lépett hatályba az egyéni vállalkozásokról szóló 2009. évi CX. törvény. Jelen cikk célja ennek kapcsán rámutatni: hova vezethet, ha egy új jogintézményt kellő körültekintés és szakmai megalapozás, valamint a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása nélkül, a társadalmi környezet figyelmen kívül hagyásával, „vihartempóban” vezetnek be.

A belső piaci szolgáltatásokról szóló EU irányelvvel való megfelelés végett e területen is az eddigi engedélyezési eljárást felváltotta a bejelentés típusú. Ennek lényege: az ügyfél csupán valamilyen formában (papíron agy elektronikusan) bejelenti a hatóságnak, hogy ő vállalkozási tevékenységet kíván folytatni és azt innentől kezdve végezheti is. Az érintett hatóságok majd utólag ellenőrzik, hogy az érintett vállalkozás rendelkezik-e a szükséges feltételekkel; s ha nem, különböző szankciókkal kényszeríti ki azok betartását, végső soron az adott tevékenységet megtiltják.

Az elgondolás kétségkívül vállalkozásbarát: sokkal rövidebb idő alatt lehet egy tevékenységet megkezdeni és kevesebb utánjárás szükséges hozzá. Azonban a megvalósítás és a bevezetés módja jó néhány kivetnivalót hagy maga után.

A vállalkozó

Nem számolt reálisan az új szabályozás az ügyféli kör informatikai és szakmai felkészültségével. Az új törvény fő szabályként csak elektronikus úton teszi lehetővé a vállalkozó számára, hogy ez irányú ügyét valamelyik okmányirodában elintézhesse. A KEK KH honlapján ugyan szépen leírták, mely programot, e-adatlapot honnan „szerezhet be” és hogyan töltheti azt fel a kormányzati portálra az ügyfél, de ezt önállóan nem mindenki tudja elvégezni. Ha pedig ezt mind megtette, még hátravan egy meglepetés: csak saját ügyfélkapun keresztül küldheti el kérelmét az okmányirodába – a könyvelőéjé nem jó!

Az ügyfelek általában nincsenek otthon a TEÁOR-számok és az adózási módok világában. Ebben segítette őket korábban a személyes megjelenés során az okmányirodai ügyintéző, akivel sokszor együtt állították össze az illető vállalkozó kérelemnyomtatványát.

E segítség hiányában sok esetben a megküldött e-bejelentés feldolgozhatatlan: az ügyfél hibaüzenetet kap vissza és kezdheti elölről a kiköltést, míg végre be nem fogadják azt. Jobb érzésű ügyintéző, kisebb okmányirodában az első rossz próbálkozás után felveszi a kapcsolatot az érintett vállalkozóval (pl.: telefonon) és – mint a régi szép időkben – együtt kitöltik immár hibátlanra a bejelentést.

Az okmányiroda

Az okmányirodákat is felkészületlenül érte az új szabályozás. Az utolsó pillanatban (karácsonykor) jelentek meg a végrehajtási rendeletek és az új számítógépes program – még félkész állapotú -, melyekkel január elsejétől már dolgozni kellett. Utóbbi több száz oldalas felhasználói könyvét ekkor kezdhettük el csak tanulmányozni. A folyamatban lévő ügyek lezárásáról az új jogszabályok elfelejtettek rendelkezni.

A kormányzati portál és az okmányirodai hálózat nem tud egymással kapcsolatot létesíteni – s nyárig előreláthatóan nem is fog. Az átmeneti megoldás csodaszép: valamely, internetkapcsolattal rendelkező polgármesteri hivatali számítógép (az okmányirodának ilyen nem tartozéka és természetesen e célból eszköz vagy pénzátadás nem történt) fogadja a vállalkozó bejelentését. Azt kititkosítják, visszaazonosítják, majd a dokumentumot kinyomtatva (!) átviszik az okmányirodába. Ott bedolgozzák az új számítógépes programba és egy igazolás-dokumentumot állítanak elő. Ezt pendrive-on (mely a dolgozóé, jobb esetben a hivatalé) visszaviszik az internetkapcsolattal rendelkező számítógéphez, ahol annak formátumát pdf-re átalakítják, majd feltöltik a kormányzati portálra, a vállalkozó tárhelyére. És már készen is vagyunk!

Ha a vállalkozó kinyomtatja (sima és nem biztonsági papírra) a megküldött igazolást, látja: azon se pecsét, se aláírás nincs, így pedig sem a bankok sem más nem fogadja azt el tőle. Két megoldás áll előtte. Bemegy az okmányirodába és kéri: írják már alá és bélyegezzék le azt vagy – 10.000.-Ft –ért – állítsanak ki neki vállalkozói igazolványt.

Az utóellenőrzés

A vállalkozó a bejelentése megtételekor egyetlen dokumentum csatolására sem kötelezett, így a vállalkozás alapfeltételeinek meglétét csak a helyszínen, utólag lehet vizsgálni. Január elsejétől – éves ellenőrzési terv készítése mellett – a körzetközponti jegyző látja el e feladatot.

Természetesen ezen ellenőrzések lefolytatásához szükséges személyi és tárgyi feltételek sem lettek biztosítva, módszertani képzések sem zajlottak le, s iratmintákkal sem rendelkezünk. Nincs meghatározva az sem, hogy az ellenőrzést a bejelentést követően hány napon belül kell lefolytatni.

Itt érhető tetten a szabályozás legnagyobb hiányossága: az ellenőrzés kidolgozatlansága. Egy megfelelő ellenőrzés hiányában elkezdett és folytatott, a szakmai feltételekkel nem rendelkező vállalkozás ugyanis komoly károkat okozhat a fogyasztó javaiban, ill. akár egészségét is veszélyeztetheti. Ez ellen pedig még most határozottan fel kellene lépni, amíg nem késő!