Irak három fordulóban

Mit tehet egy nép, ha külső támadás éri, és nincs jó hadserege, amellyel védekezhetne? Mit tehet egy nép, ha saját despotáját (diktátorát, türannoszát) külső hatalom söpri el a háború eszközével? Mit tehet egy nép, ha a megszálló csapatok az előkészített választásokon az egyik belpolitikai erőt támogatják?

Hivatalos amerikai adatok szerint 30 ezer iraki és 2100 amerikai halottja van az iraki háborúnak. A háború az ENSZ jóváhagyása nélkül, 15 ország – köztük Magyarország – támogatásával indult. A támogató országok többsége lemorzsolódott a gyors háborút követő lassú polgárháború 2 éve alatt. 2004. decemberében – végre – megszületett a végső döntés: választásokat tartanak Irakban, hogy véget érjen a polgárháború és az USA kivonuljon az országból. 2005-re három választást terveztek és valósítottak meg:

1. Alkotmányozó Nemzetgyűlést választanak január 30-án, amelynek az a feladata, hogy új Alkotmányt dolgozzon ki Irak számára.
2. Országos népszavazás dönt az új Alkotmány elfogadásáról október 15-én.
3. Parlamenti képviselők választása az új Alkotmány alapján december 15-én.

A világ közvéleménye nem hitt ennek a tervnek a megvalósíthatóságában. Ennek oka az, hogy a média következetesen csak a terrorista eseményeket mutatja meg a világnak, így nem csoda, hogy a közvélemény az egyoldalú információk alapján így vélekedett. Irak területének 96 %-a biztonságos, a lakosság 94 %-a biztonságban él.

Biztonsági helyzet 2005 januárban valóban problematikus volt, több mint 50 súlyos támadás érte a szavazóköröket. A támadások száma decemberre lényegesen csökkent. Természetesen ez a kevesebb sem elfogadható, de a 30 ezer szavazókörhöz képest az öt elleni támadás nem hitelteleníti a választás egészét. Decemberre megszűnt a választással összefüggő „szervezett erőszak”, a megtörtént események helyi jellegűek, egyéni kezdeményezések.

A választási folyamatok

A 2004-ben megalakult Iraki Ideiglenes Kormány és a Független Választási Bizottság megkezdte a választási folyamatok kereteinek a kialakítását, amelyet következetesen végzet a 2005. januári, októberi és decemberi választásokra.

A választójogot kezdetben egy ideiglenes utasítás szabályozta, amely sok vita után választási törvény formájában jelent meg. A választási szabályok egyre nagyobb mértékben vették figyelembe a nemzetközi standardokat (ENSz egyezményeket), azonban olyan negatív diszkriminatív szabályok is vannak, amelyek nem elfogadhatóak: pl. a passzív választójog csak a 30 évnél idősebbeknek jár, és csak akkor, ha az illető érettségizett, a megválasztott képviselőknek utóbb igazolniuk kell, hogy nem voltak tagjai Szaddam Husszein pártjának, a szavazatok összesítésének és a panaszok kezelésének a módszere.

A januári alkotmányozó nemzetgyűlést egy országos szintű, pártlistás, arányos választási rendszerben hozták létre.

Az Alkotmány elfogadásáról szóló országos népszavazás szabályai a nemzetközi standardoknak megfelelő volt, nagyon hasonlóak a magyar népszavazáshoz.

Az iraki parlamenti helyek száma 275. A magyar területi pártlistás módszer szerint 230 képviselőt arányos rendszerben választanak meg. 45 képviselői hely a magyar országos listás módszerhez hasonlóan kompenzációs mandátum. A választási törvényben pozitív diszkrimináció, hogy ebből a 45 mandátumból a „női szervezetek” garantáltan részesülnek.

A választáson 19 politikai koalíció indult, amely 300 pártból jött létre. Egy koalíció egy pártlistát állíthatott, és egy szavazó egy listára szavazhatott. A három választás alkalmával érzékelhetően szűkül a politikai koalíciók száma. Három fő irányzat különböztethető meg: az iszlám egyházhoz szorosan kötődő vallásos pártok, a világi politikai szervezetek és a kisebbséghez tartozó kurdok nemzeti szervezetei. Specialitás a „titkos jelöltek”, akik azért nem hozták nyilvánosságra nevüket és fényképüket, mert terrorista fenyegetést kaptak (ilyen jelöltet azonban nem választottak meg).

Választási szervek tevékenysége fokozatosan javult. 30 ezer szavazókörben, 19 kormányzósági és a központi választási bizottságban több mint 200 ezer társadalmi munkás dolgozik. Képzésük csak fokozatosan oldódott meg, sőt, mivel újabban sorsolással történik a kiválasztásuk, ezért az informáltságuk nem azonos. Így nagyon sok jogértelmezési vita, eltérő  gyakorlat alakult ki, ami nagyon lelassítja a bizottságok munkáját. Sok helyen a választás lezárása után nem kezdték meg a szavazatok összeszámlálását, csak napokkal később, mert még vitatkoztak valamilyen más kérdésen.

Mintegy 14 ezer „belső megfigyelő” végezte a szavazatszámláló bizottság tevékenységének az ellenőrzését. A belső megfigyelőknek  joguk van a tapasztalt problémákról tájékoztatni a választási szerveket és a nemzetközi megfigyelőket.

A regisztráció mennyisége és minősége fokozatosan javult. Az egy év alatt 14 millióról 15 millióra emelkedett a választói névjegyzékbe jelentkezők száma. A névjegyzék az élelmiszersegély-jegyek alapján készült. Érthető, hogy ez idő alatt senki nem halt meg Irakban, mert akkor vissza kellett volna adni a jegyeket, és a család elviseli azt, hogy a halott szerepel a névjegyzékben. A névjegyzékkel elkövetett csalások a világ minden országát jellemzik, ahol nem működik számítógépes népesség-nyilvántartás. Így itt is voltak visszaélések, különösen a külföldön szavazó irakiak között. Decemberben erős gyanút keltett 700 ezer választó törlése a névjegyzékből, ám az amerikai szervezők (akik ezt elkövették), technikai hibára hivatkoztak. Ezt a tényt a nemzetközi megfigyelőknek nem sikerült bebizonyítani, így pusztán a hiba került regisztrálásra, és az amerikaiak bocsánatot kértek.