Ismertek az előzmények, amelyek oda vezettek, hogy jelenleg nem működik (szünetel) az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése. Az Alkotmánybíróság döntéseinek következményekén január elsején hatályba lépett a 318/2008. (XII.13.) Korm. rendelet, amely kimondja: a regionális államigazgatási hivatal az önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének kivételével általános jogutódja a közigazgatási hivatalnak. Természetesen a törvényességi ellenőrzés nem szűnt meg, csupán nincs olyan feljogositott szerv, amely ezt a feladatot elláthatná. Lényegében az önkormányzat felkérésére, az ágazati feladatok ellátásához kapcsolódó szakmai segítségnyújtás keretében nyílik lehetősége a hivatalnak a törvényességi kérdések tisztázására.

A kialakult helyzetet természetesen szakmailag és szervezetileg is kezelni kell, ez pedig mind a hivatal, mind a jegyző fokozott felelősségét veti fel. Sok esetben a jegyzők jelenthetik a megoldás kulcsát azzal, hogy az Ötv. 36. §. (3) bekezdésében foglalt jelzési kötelezettségüket következetesen gyakorolják. Szükségképpen alakult ki az a gyakorlat, hogy a hivatalok, amennyiben az önkormányzat szervei működésében jogszabálysértést észlelnek, a jegyzőt hívják fel a jelzési kötelezettség gyakorlására. A jegyzők több kevesebb sikerrel vállalják a fellépést. Nőtt a jegyzők részéről a szakmai segítségnyújtás iránti igény. Gyakran az „együttgondolkodás”  már önmagában is előre viszi egy-egy bonyolult ügy megoldását. A törvénysértést viszont nem lehet ezúton reparálni,ha a polgármester és a testület is tisztában van a jogi helyzettel, de nem kíván azon változtatni.
A testületi jegyzőkönyvek felterjesztésének aránya viszonylag magas (országosan 80 % körüli), ami a jegyzők hozzáállását dicséri. Gondot okoz ugyanakkor, hogy éppen onnan nem terjesztik fel a jegyzőkönyvet, ahol a legtöbb a probléma. Jegyzőkönyv hiányában érdemi párbeszéd nem tud kialakulni a hivatal és az önkormányzat között, nem tárhatók fel a törvénysértő döntések, mulasztások. Ennek későbbi következményeivel számolni kell.
Emelkedett az önkormányzati szerveket érintő, a hivatalokhoz érkező közérdekű bejelentések, panaszok száma. A hivatalok – bár intézkedési jogosultságuk nincs – ezeket a rendelkezésükre álló információk alapján vizsgálják , majd átteszik az intézkedésre jogosult önkormányzati szervhez, egyúttal felhívják a figyelmet  a jogszabályi összefüggésekre is. Ez az eljárás sok esetben eredményes, mert az „áttételbe bújtatott” szakmai vélemény alapján, a jegyző közreműködésével az intézkedésre jogosult rendszerint eljár az ügyben. Sajnos olyan tapasztalat is van, hogy az áttételt követően semmilyen intézkedés nem történik, vagy a megkeresés el sem jut a testülethez. Iyenkor a jegyző fellépése nélkülözhetetlen.
A pályázati eljárások lebonyolításában, a szervezet alakitási döntések előkészitésében való közreműködés a jegyző speciális felkészültségét igényli (pl: közbeszerzés, intézmény átszervezés, körjegyzőségi kiválás, csatlakozás). A tét nagy ,hiszen a jogsértő önkormányzati határozatok bírósági felülvizsgálata a hivatalok részéről hatáskör hiányában nem kezdeményezhető. Az előkészítés és a lebonyolítás viszont ott szakszerű és színvonalas, ahol a hivatal és a jegyző szakmai együttműködése megvalósul.
A helyi jogalkotás előkészítésében kiemelt hangsúlyt kap a jegyző és a hivatal kapcsolata. Az elmúlt időszak alatt ritkán látható aktivitás volt  a központi jogalkotásban (pl. a belső piaci szolgáltatásokkal kapcsolatos EK irányelv átültetése, a szociális törvény módosítása, az építési jogszabályok változása, a Ket. novella hatályba lépése). A tömegesen jelentkező helyi jogalkotási feladatok ellátásához a hivatalok a módszertani segédanyagok egész tárházát szolgáltatták. Sorozatos jegyzői értekezleteken, szakmai konzultációkon biztosították a felkészülést, folyamatos szakmai,technikai támogatást nyújtottak. Abban, hogy a helyi jogharmonizáció sikeresnek mondható ez a szervezett munka döntő jelentőségű volt. Nem maradt el a hivatalok szakmai reagálása a rendeletalkotásban jelentkező, az alkotmányos kereteket feszegető „új megoldások” esetén sem (pl. szociális kártya). A rendeletek alkotmányos felülvizsgálatát viszont a hivatalok jelenleg nem kezdeményezhetik, marad a segítő együttműködés eszközrendszere.
Látjuk tehát, hogy a törvényességi ellenőrzés hiánya hangsúlyossá tette a jegyző és a hivatalok együttműködésének szükségességét. Az önkormányzatok törvényes működése közös felelősség. Elmélyültek a kapcsolatok, bővültek az instrukciós eszközök. Az átmeneti helyzet ¬ hátrányai ellenére – növelte a jegyzők felelősségtudatát, erősítette a rendszerben elfoglalt szerepüket. A hivatalok hatáskör nélkül is komoly erőfeszítéseket tettek az önkormányzatok törvényes működésének biztosítására. A kipróbált szakmai felkészültség, az évtizedes tapasztalat, a közvetlen személyes kapcsolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy kirívó jogsértés csak elvétve fordult elő. A hivatali rendszer készen áll az ellenőrzési hatáskör gyakorlására.