A törvényesség érdekében, az igazság nevében 2010/1

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye

A törvényesség érdekében, az igazság nevében 2010/1

XII. évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
Dr. Sipos László megyei főügyész-helyettes - címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész



„Különös körültekintéssel kell azt vizsgálni, hogy a gyermek iskolából történő igazolatlan mulasztása tekintetében terheli-e egyáltalán a szülőt szándékosság vagy gondatlanság.”
A Jegyző és Közigazgatás 2009/6. számában – a Portré rovatban – jelent meg „Micsoda emberek vannak!!!” címmel a felmentési idejét töltő győrteleki jegyző, Tóth Károly írása. A cikk azonban – a hiteles tájékoztatás okán és az esetleges félreértések elkerülése végett – jónéhány kérdésben helyreigazításra, pontosításra és kiegészítésre szorul.

 

1./
A jegyző úr által említett szabálysértési törvényességi vizsgálat kapcsán a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség a vizsgálat során feltárt törvénysértő mulasztás miatt felszólalással, egy kisebb probléma miatt pedig jelzéssel élt. Óvást nyújtott be azonban a megyei főügyészség egy – a közoktatási törvényben meghatározott kötelezettségek megszegése szabálysértés elkövetése miatt – pénzbírságot kiszabó határozat ellen. A szabálysértési hatóság ugyanis úgy hozott érdemi határozatot, hogy tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget.
A megyei főügyészség óvásában rámutatott arra, hogy A vizsgálódás körébe kell tehát vonni, hogy az iskolai feljelentés az MKM rendelet  20.§. (8) bekezdése szerint megalapozott volt-e, a gyermek késett az iskolából, vagy napközben távozott el onnan, az iskola értesítésére a szülő hogyan reagált, illetve mit tett a szülő annak érdekében, hogy a gyermek iskolába járását biztosítsa. Önmagában az, hogy valakinek a tanköteles gyermek egy tanítási évben tíz óránál többet mulaszt igazolatlanul még nem elegendő a szabálysértési felelősség megállapításához. A szabálysértési felelősség ugyanis vétkességi és nem objektív felelősség.
2./
Nem felel meg a valóságnak az, hogy az ügyészi óvásban hiányoltuk annak tisztázását, hogy az iskola mit tett a mulasztások felszámolásáért, s nem voltak-e a gyermeket zavaró körülmények. A jegyző úr állításával szemben ugyanis az ügyészi óvás nem tartalmazott semmi olyat, hogy „a szülő értesítését, és a feljelentés megtételét (sic!) túlmenően az iskola mit tett a mulasztások felszámolásáért”, és azt sem, hogy „esetlegesen adódtak-e a tanítási idő keretében olyan körülmények, melyek a gyermek oktatásban töltött idejét megzavarták”. Ez utóbbiakat a megyei főügyészség sem érti, ám a cikk fenti megállapításait mások félrevezetésére alkalmasnak találja.
3./
A megyei főügyészség – a jegyző úr állításával szemben – óvásában nem kérte azt sem, hogy az iskola képviselőjét is jegyzőkönyvileg hallgassák meg, csupán a feljelentés kiegészítését hiányolta.
4./
A megyei főügyészség által benyújtott óvás elvi jellegű volt, figyelemmel a szabálysértés elkövetése óta eltelt időre, no és tekintettel arra a körülményre, hogy az eljárás alá vont személy a pénzbírságot már megfizette. Ezért óvásában a főügyészség csupán azt indítványozta, hogy a szabálysértési hatóság állapítsa meg határozatának törvénysértő voltát.
Az elvi óvás célja kapcsán pedig idézzük a Legfőbb Ügyészség cikkben is citált állásfoglalását: „Az elvi óvás célja, hogy a szabálysértési hatóság jövőbeni gyakorlatában a terhére rótt mulasztást küszöbölje ki. Az elvi óvásra tett intézkedést az eljárás alá vont részére nem szükséges kézbesíteni, továbbá ennek alapján nem kell a befizetett pénzbüntetés visszafizetése iránt intézkedni.”
Megjegyzésre érdemes, hogy a hasonló jellegű elvi óvások sosem okoztak gondot, a hatóságok azokat – a cikk szerzőjétől eltérően – az ügyészségek segítő szándékaként értékelték.
5./
A jegyző úr cikke – sajnálatos módon – egy lényeges kérdésben kiegészítésre is szorul. A szerző hallgatott ugyanis arról, hogy az általa vitatott ügyészi óvásnak – jogerős végzésével – még a bíróság is helyt adott.
A bíróság végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a szabálysértési hatóság következtetése a tényállás megállapítása szempontjából téves volt, hiszen „a szabálysértési tényállás megállapításánál ezen körülmények … még nem voltak ismertek”. A bíróság végzésének indokolásában nyomatékosan rögzítette, hogy: „a bíróság osztotta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség azon óvásban megjelölt hivatkozásait, melyek a szabálysértési tényállás teljeskörű tisztázásához mindenképpen szükségesek lettek volna.”
A megyei főügyészség a jövőben is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy csak megfelelően föltárt történeti tényállás és a vétkesség tényleges fennállása alapján lehessen szabálysértési felelősségre vonni az eljárás alá vont személyt.
Névjegy
Dr. Sipos László 1992 óta vezeti a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség Magánjogi és Közigazgatási Szakágát. 2003 óta docens a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, kapcsolt közalkalmazotti jogviszony keretében. A Jogi Szakvizsgabizottság cenzoraként 2004-től vizsgáztatja a leendő bírókat, ügyészeket és ügyvédeket. Hét könyv és több tucat publikáció szerzője. Az alapítványokról szóló PhD-disszertációját két éve summa cum laude eredménnyel védte meg. Dr. Sipos László 2008-tól tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, 2009 januárjától pedig az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu