A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) 148. § (1) bekezdésében meghatározott környezetvédelmi szabálysértés miatt számos szabálysértési eljárás indul nálam, mint elsőfokú szabálysértési hatóságnál engedély nélküli fémhulladék szállítás miatt, legnagyobbrészt rendőrségi feljelentés alapján.

Bár erre vonatkozóan adatgyűjtést nem végeztem, de saját tapasztalataim alapján állíthatom, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye munkanélküliséggel leginkább sújtott részeit – így Izsófalvát, és a környező településeket – ez a probléma fokozottan érinti. A lakosság aktív korú, a szociális ellátórendszer „védőszárnya” alatt élő rétegének jelentős hányada próbálja ugyanis fémhulladék lakosságtól való, engedély nélküli felvásárlásából és továbbértékesítéséből kiegészíteni jövedelmét.
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 14. § (1) és (2) bekezdése szerint hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. Hulladékkezelési tevékenység – ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet ettől eltérően nem rendelkezik – kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.
Az Sztv. 148. § (1) bekezdése szerint, aki a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, hozzájárulástól eltérő módon végez vagy végeztet, illetve a környezet elemeit a külön jogszabályban meghatározott módon terheli, illetve szennyezi, vagy az egyéb környezetvédelmi előírásokat más módon megszegi, százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A törvényi rendelkezések alapján a környezetvédelmi szabálysértés elkövetése megállapítható az engedély nélkül végzett fémhulladék szállítása esetében.
A szabálysértési feljelentéssel egyidejűleg a rendőrség majdnem minden esetben közigazgatási eljárást is kezdeményez az illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnél. A Felügyelőség a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 49. § (1) bekezdésében, valamint a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Korm. Rendeletben meghatározott hulladékgazdálkodási bírságot szab ki, melyről a határozatot hatóságomnak is megküldi.
A jogalkalmazás szempontjából érdekes kérdést vet fel az a tény, hogy ugyanazon, kétség kívül jogszabályba ütköző cselekmény miatt két eljárás – egy szabálysértési és egy közigazgatási – is indul.
Erre a dilemmára ad választ a jogalkotó, amikor a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 49. § (5) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a hulladékgazdálkodási bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.
A közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2008. évi LXXIX. törvény 21. § (2) bekezdése 2009. február 1-i hatállyal módosította az Sztv. 87. §-át. Az Sztv. hatályos 87. § (2) bekezdése szerint nem sújtható pénzbírsággal az eljárás alá vont személy, ha vele szemben az eljárás alapjául szolgáló cselekmény miatt külön jogszabály alapján közigazgatási bírság kiszabásának van helye.
Ha elfogadjuk, hogy a hulladékgazdálkodási bírság közigazgatási bírság, mely miatt szabálysértési eljárásban pénzbírsággal nem sújtható az eljárás alá vont személy, akkor ilyen esetben, más törvényes lehetőség híján figyelmeztetés intézkedés alkalmazásának lenne helye. Az Sztv. 22. § alapján büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és az eljárás alá vont személy személyi körülményeire is figyelemmel ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható. Ez azonban aggályos lenne, mivel van olyan eljárás alá vont személy, akit ugyanilyen cselekmény miatt két éven belül már több esetben is bírsággal sújtott a szabálysértési hatóság.
Az Sztv. kommentárjából kiindulva a hulladékgazdálkodási bírság nem minősül közigazgatási bírságnak, mert a kommentár az Sztv. 87. §-ában említett „külön jogszabályt” a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényként (Kkt.) nevesíti.
A Kkt. 21/B. § (2) bekezdése egyértelmű helyzetet teremt, amikor előírja, hogy szabálysértés miatt pénzbírságot (helyszíni bírságot) nem lehet kiszabni azzal szemben, akivel szemben ugyanazon ügyben közigazgatási bírság kiszabásának van helye.
A jogalkotóra vár a feladat, hogy egyértelmű helyzetet teremtsen azzal, hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (Római Egyezmény) hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. Cikkében a büntető eljárásra vonatkozóan lefektetett kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalmát a szabálysértési eljárásban is érvényesítse, ezzel egyértelmű helyzetet teremtve a jogalkalmazásban.