Közszolgálati rendszerünk jelentős mérföldkőhöz érkezett. A kötelező pályáztatás bevezetését követően, a toborzási, kompetencia-mérési intézményekkel és a versenyvizsgával kialakult (kialakulóban van) egy új kiválasztási rendszer. A szakma nagy része már régóta igényli a karrieralapú közszolgálattal adekvát szelekciós mechanizmust, a másik oldalon ugyanakkor az ellenérzések – úgy tűnik – csak lassan csitulnak. Annyi azonban kétségtelen: valami elindult…

A versenyvizsga nem csupán maga az intézményrendszer okán nóvum. Azon elv mellett ugyanis, hogy – a jogszabályban meghatározott szűk körű kivétellel – általános alkalmazási, valamint vezetővé válási feltétel, a módszer és a mérés tárgya is alapvetően új.
A versenyvizsga egy koherens vizsgarendszer, amely nem csupán a tárgyi tudást kéri számon, hanem a közigazgatásban való munkavégzéshez szükséges műveltséget, készségeket és képességeket [a közigazgatási versenyvizsgáról szóló 126/2009. (VI. 15.) Korm. rendelet 3. § (1) bek.]. A magyar közigazgatásban ez eddig ismeretlen volt; a közigazgatási, ügykezelői alapvizsga, valamint a közigazgatási szakvizsga ilyen típusú méréseket nem tartalmazott, de nem mérnek kompetenciákat az oktatási intézmények sem. Többek között ez is az oka annak, hogy a versenyvizsga alól nincs végzettséghez kötött mentesség.
Míg az írásbeli teszt a tárgyi ismereteket kontrollálja, addig az esszé és a szóbeli vizsga már meghatározott kompetenciák vizsgálatára is szolgál. Az előbbi a rendszerszerű gondolkodás, írásbeli fogalmazás, stilisztika, nyelvhelyesség, helyesírás, számítástechnikai készség, a szóbeli vizsga pedig a döntési képesség, kommunikációs és beszédképesség, valamint problémamegoldó és reagáló képesség feltárására irányul. Az elsajátítandó tananyag rendkívül átfogó: széles körű horizontális, valamint alkalmazási szintű ismereteket is megkövetel, a számonkérés pedig – többek között a kompetenciák mérhetősége miatt – gyakorlatorientált. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy szituációs gyakorlatokon meghatározott szerepekben kell megnyilvánulnia az aspiránsnak (és a vizsgáztatónak!). A vizsga értékelési rendszerében mind az esszé, mind a szóbeli rész vonatkozásában a kompetenciák nagyobb súllyal esnek latba, mint a tárgyi tudás (60-40% arányban). Ez alapvetően kihat a felkészülésre, hiszen e készségeket mindenképpen szükséges előzetesen is tesztelni, és lehetőség szerint a vizsgáig még fejleszteni. Nem kis rutint követel ugyanakkor a bizottságoktól, hogy úgy vizsgáztassanak le naponta 12 embert, hogy megalapozottan lehessen dönteni a jogszabályban írt vizsgakövetelmények, valamint kompetenciák ismeretéről, illetve fennállásáról.
A mért készségek, képességek valóban elengedhetetlen jegyei a modern, demokratikus közszolgálatban dolgozónak. Nehéz olyan munkakört meghatározni a közigazgatás bármely szintjén, amelynél valamely eleméről szívesen lemondana akár a munkáltató, akár a velünk kapcsolatban álló állampolgár. Ennek egyfajta előszelektív hatása már érződik: egyesek eleve nem is jelentkeznek versenyvizsgára, mert az on-line jelentkezés is megoldhatatlan kihívás számukra. A számítástechnikai ismeretek bizonyos társadalmi réteg, illetve korosztály képviselői számára csak utólagos képzéssel szerezhetők meg, melyre nem mindenki vállalkozik. Enélkül viszont a versenyvizsga abszolválására kevés a reális lehetőség.
Az előszelekció egy másik oldalról is működik. A kezdeti tapasztalatok – ahogyan azt várni lehetett – azt mutatják, hogy a jelentkezők nagyobb hányada (humán) felsőfokú végzettségű. Az ő tudás-, műveltségi szintjük nem áll távol a követelményrendszertől, társadalmi helyzetüknél fogva mobilabbak, képzettségük alapján – hosszú távon – szélesebb körű választási lehetőség előtt állhatnak, és a versenyvizsga díja sem különösebben megterhelő számukra. Ezek a középfokú végzettségűekre (különösen a községekben élőkre) már csak részben igazak, így jelentkezésük a versenyvizsgára már közel sem annyira perspektíva. Mindezek felvetik azt a kérdést, hogy milyen merítési bázist fog biztosítani az önkormányzati igazgatás számára a rendszer. Rövidtávon ez – úgy érzem – nem lesz problémamentes. A megoldást valószínűleg a mindenkor és mindenhol felhozott átfogó önkormányzati reform hozza meg.
A versenyvizsgáztatás átfogó minőségi követelményrendszere a pártatlanság, szakmaiság mellett az egységesség biztosítására is nagy hangsúlyt fektet. Utóbbi kiemelt szerepet kap a vizsgáztatás és ezen belül a kompetenciák mérése tekintetében. A lényeglátó, kommunikációs, problémamegoldó képességet pontosan egyazon mérce szerint kell mérni az ország valamennyi vizsgabizottságának; ezt mérési szakemberek által kidolgozott ajánlások, valamint a folyamatos és kötelező vizsgáztatói tréningek segítik.
Fontos hangsúlyozni, hogy a versenyvizsga eredménye (egyelőre) nem determinál, az nem jelent kötelezően alkalmazandó sorrendiséget: a döntés a munkáltatóé. A pályázati meghallgatáson így lehetőség van a jelölt készségeinek, képességeinek, elhivatottságának további, illetve más aspektusú mérésére.