„A gyermekek életében a hetedik életévben a társkapcsolatok fejlődésében fordulat áll be. Addig csak a felnőttek számukra az igazán fontos személyek. Elismerő szavuk jutalom, dorgálásuk büntetés. Tilalmaikra és elutasításaikra a gyermek azonnal frusztrációs feszültséggel reagál, biztatásuk azonban fokozott aktivitást vált ki. Minden ismerős felnőttel viselkedést befolyásoló társas kapcsolata van.” (Mérei Ferenc –V.Binét Á.)

Kísérleti jelleggel családmentorok foglalkoztatását kezdtük meg Önkormányzatunknál. Tettük ezt abból a meggondolásból, hogy községünkben emelkedést mutat a halmozottan hátrányos helyzetű családok gyermekeinek száma. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Tv. előírásainak megfelelően a gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéshez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéshez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.
A család évezredek óta létező ősi intézmény, olyan életkeret, amelyben megvalósul biológiai létünk, pszichés fejlődésünk kibontja alapvető jegyeit, individuális arculatát. A család egy kis csoport, ebben szerezzük meg első fogalmainkat az együttélés szabályairól, jóról, rosszról. Első nagy érzelmeink családtagjainkra irányulnak, valamint első csalódásainkat is tőlük szenvedjük el. A család elsődlegessége abban nyilvánul meg, hogy egyrészt a legkorábbi szakasztól kezdve hatást gyakorol a fejlődő egyénre, másrészt az ott tapasztalt érzelmi kötelékek, a kapcsolatok erőssége, hosszan tartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés be a személyiségbe. A család első szocializációs kötelékként alakítja a gyermek személyiségét, ez idő alatt alakulnak ki a társas viselkedés alapjai. Optimális esetben a korai szülő-gyermek viszony biztosítja az énfejlődés alapfeltételeit, ettől függ a gyermek személyiségének biztonság érzete, és ez képezi a későbbi érzelmi kapcsolatok alapmintáját. A gyermeknek fontos, hogy a szülő figyeljen rá, igényli, hogy mindent, amit alkot és produkál, azt a szülő megnézze, véleményt mondjon róla, megdicsérje, s lényegében mindezt jelenlétével hitelesítse. Mindez a diszfunkcionálisan működő családokban hiányzik.
A projekt kezdeti programja öt különböző életvezetési problémákkal küzdő családra irányult. Mindegyik családra az volt jellemző, hogy a gyermekkorban megtapasztalt, nem megfelelően működő családmodellt tudat alatt alkalmazták ők maguk is azzal, hogy nem tervezik a családalapítást. A gyermek születését szükségleteik kielégítésének következményeként fogadják el. A szülők nem élnek kölcsönös érzelmeken alapuló párkapcsolatban és személyiségük sem érett a családalapításra.
Jellemző, hogy a szülők maguk is elhanyagolt érzelmi körülmények között nevelkedtek, kevés szeretet, odafigyelést kaptak szüleiktől. Felnőtté válva, ugyanezt adják gyermekeiknek.
Önkormányzatunk úgy gondolta, hogy nem az események után ballag a segélyezéssel, hanem megpróbálja főállású szakemberek alkalmazásával e családok illetve főleg e családok gyermekeinek normarendszerét a helyes irányba terelni. Délelőtt az iskola a gyermekeknél e szerepet betölti, de a délután segítség nélküli. Mentoraink ezt az űrt próbálják betölteni, van, ahol a pénzt segítik beosztani, van ahol a család hivatalos ügyeinek intézésében, van ahol a gyermekekkel való foglalkozásban, van, ahol a munkahelykeresésben segítenek. Minden család más és más. A feladatok, az igények nagyon különbözőek. Nagyon kis lépésekkel tudunk előrehaladni. Van olyan gyerek, akivel tanulni, leckét készíteni kell, van, akinek a szabadidő tartalmas eltöltésében kell segíteni. Van olyan idő, amikor közvetlenül egy-egy családdal kell foglalkozni, de van olyan is, hogy sportrendezvényen, kézműves foglalkozáson, klubrendezvényen vesznek részt a gyerekek. Nem lehet sémát húzni a családokra, mindegyiknek másra van szüksége, mindegyiknél más a fontos. A gyerekek egy része itt tapasztalja meg azt, hogy iskolán kívül valaki csak vele foglalkozik, vele tanul, vele játszik. Megtanulják a pénz beosztását, takarékos gazdálkodást, részt vehetnek az ételek elkészítésében. Megtanulják a higiéniával kapcsolatos ismereteket, a lakásnak és környezetének rendbe tartását.
Kezdetben a tanácsadók tevékenysége e feladatokra összpontosult, mára azonban már kialakult egy olyan bizalmi kapcsolat a tanácsadó és a családtagok között, amelyben a felek együttműködnek, elfogadják a tanácsokat, segítséget. Gyakran tapasztaljuk, hogy a szülő és gyermek között nincs megfelelő bizalmi viszony, a szülő a gyermek szemében egy hitelét vesztett egyén, nem fogadják el a szülőt tekintélyt parancsoló személyként. A gyerekek nem kapják meg a szülőtől azt a pozitív megerősítést, azt a biztonságot nyújtó támaszt, melyek segítségével ők maguk is hiteles, pozitív értékekkel bíró egyénekké válhatnak.
E projekt megvalósításától nem várunk nagy eredményeket, de ha a résztvevő gyerekek megtanulják a pozitív példák egy részét és azt tovább adják gyermekeiknek, már akkor is megérte, hogy megpróbáltuk.