A budai várpalota déli részét elfoglaló Budapesti Történeti Múzeum (BTM) szerte a fővárosban egész múzeumi és kiállítóhelyi hálózattal rendelkezik. Ezek egyike az óbudai Kiscelli Múzeum.

Az egykori óbudai szőlőhegyen az 1750-es évek közepére épült fel a trinitárius szerzetesrend temploma és hozzá csatlakozó kolostorépület-együttes. II. József korában a rendet feloszlatták (1783), az épületeket elárverezték. Ezután volt benne laktanya, katonai kórház, raktár, az agg hadastyánok menhelye, a romlás végső stádiumában pedig szükséglakások. A XIX. század elején Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros megvásárolta, és a romos épületeket rendbe hozatta, és gazdag magánmúzeumát is itt rendezte be. Halála után az épületek és a gazdag gyűjtemény a főváros tulajdonába kerültek. A II. világháború végén, Budapest ostromakor a templom romba dőlt, sok értékes műtárgy elpusztult.
A helyreállítások óta az épületekben működik és fogad látogatókat, érdeklődőket és kutatókat a BTM Fővárosi Képtára és az újkori várostörténeti emlékek őrzője, a Kiscelli Múzeum. A Képtár a főváros egyik legrégibb gyűjteménye. Azoknak az alkotóknak – festők, szobrászok, grafikusok – a műveit gyűjtötték itt egybe, akik fontos és kiemelkedő szerepet játszottak a főváros szellemi és kulturális arculatának formálásában.
A Kiscelli Múzeum a főváros újkori történeti tárgyait, emlékeit, dokumentumait, térképeit és építészeti terveit őrzi. Itt található az ország egyik legjelentősebb fényképgyűjteménye is. E páratlanul gazdag anyag legjelentősebb darabjait az érdeklődő látogató a meg-megújuló időszaki tárlatok mellett több állandó kiállításon tekintheti meg. A Barokk szoborcsarnok, a Nyomdák és újságok Buda(-)Pesten, a Régi pesti cégérek és boltjelek, az Arany Oroszlán patika kiállításai mellett a talán leginkább érdeklődésre számot tartó A főváros régisége – Közterek és magánterek 1780-1940 című állandó várostörténeti kiállítás.
Az ódon épület szép arányú tereiben teremről-teremre haladva tehetünk sétát az egyre inkább polgárosodó főváros történelmében, annak elsősorban is mindennapjaiban. Sétánk kezdetén szépen metszett, festett látképek, városképek galériájával találkozunk. A városvezetés olyannyira fontosnak tartotta a gyorsan eltűnő városrészek emlékének a megőrzését, hogy 1838-ban (!) pályázatot írtak ki azok festményeken, grafikákon történő megörökítésére. Tematikus csomópontok köré szervezték a kiállítás rendezői a bemutatásra szánt látnivalókat. Az építészeti emlékek, tervrajzok között igen fontosak a magánpaloták, villák már a XIX. század elejétől, amikortól Pest és Buda az ország valódi központjává vált. A fürdővárosi jelző sem a legújabb keletű, hiszen már akkoriban számos (közte több meleg vizű) fürdője volt a városnak. A Vigadó előtti rakparton állott – azaz úszott – a Pesti Nemzeti Uszoda az akkoriban még minden bizonnyal tiszta vizű Dunára épített zárt fürdőstégje.
Míves bútorok, ezüst- és dísztárgyak, iparművészeti remekek, újabb metszetek és tervrajzok, idézik a kort, köztük egy sor gyönyörűen metszett és színezett biedermeier üveg emlékpohár, a reformkori polgári lakásenteriőr elengedhetetlen darabjai. Mellettük sok szép porcelán Fischer Jakab, vagy éppen Hüttl Tivadar pesti gyárából.
A színházak, szállodák és vendéglők a főváros lüktető kereskedelmi, gazdasági vagy éppen kulturális, társasági életének voltak szinterei. Régen volt színházépületek míves tervrajzai mellett figyelmet érdemelnek a nagyobb vendégfogadók, az újabban megjelent nagyszállók hirdetményei, plakátjai, netán szép grafikával is ellátott számlái. Egyiken a mai Deák Ferenc utca és a Vigadó tér sarkán állott „Angol Királynő” szálló vendégének 1866-ban nem csak a szállásért, az elfogyasztott ételért és italért számlálta fel eléggé borsos összeget, hanem külön rubrikában a világításra elhasznált gyertyákért is. Ebben a szállóban lakott Deák Ferenc – eladott zalai földbirtokai árából – több, mint másfél évtizeden keresztül. Itt élt, dolgozott, fogadta az Ausztriával 1867-ben történt kiegyezés útját egyengető politikustársait, de az azt ellenzőket is. Szobája sarkában álló asztalos gyalupadon ráérő idejében emléktárgyakat esztergályozott, farigcsált, melyeket barátainak, családtagjainak ajándékozott.
A további termek a városegyesítésétől (1873) rohamos fejlődésnek indult, a millennium korára világvárossá vált főváros nagy korszakait mutatják be. A XIX. század végi historizmust a szecesszió korszaka követte, amely Budapest életének talán legszínesebb és legérdekesebb időszak volt. Ebben az időszakban a tervszerű és intenzív városfejlesztés, az általános fejlődés szerencsésen ötvöződött a virágzó irodalmi, művészeti és szellemi élettel, melynek számos kiemelkedő alkotásával találkozhatunk. Végül a kiállítás utolsó termében a kiállítás rendezői a két világháború közötti ellentmondásos időszak válságaiból kiutat kereső modernista törekvések képző-és iparművészeti alkotásaiból tárnak elénk nagyszerű válogatást.
A nagy fővárosi múzeumok jól körülrajzolható territóriumán messze túl Óbudán található szép múzeumot, gazdag gyűjteményeit és nívós kiállításait a megérdemeltnél sajnos kevesebben látogatják. Pedig a Kiscelli Múzeum megközelíthető a Kolosy tértől a 165-ös, a Batthyány térről a 60-as autóbusszal, vagy a Margit-híd budai hídfőjétől a 17-es villamossal. Megállójából már „csak” a Kiscelli utca kétszáznál is több lépcsőfokán kell felgyalogolni.
www.btm.hu