Az érdeklődés középpontjában áll az élettársi kapcsolat jogi szabályozása külföldön és Magyarországon egyaránt. Magyarországon a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény 2009. január 1-jén lépett volna hatályba, azonban azt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Ugyanakkor e témában új törvénytervezet született.  A kormány által már „elfogadott” törvénytervezet, milyen feladatokat fogalmaz meg az anyakönyvvezetők számára – erre ad választ a cikk.

Az utóbbi évtizedekben a világ számos országában kiemelt problémaként jelentkezik az azonos nemű párok együttélésének kérdése és ennek jogi aspektusa. Jelenleg például Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban és Kanadában házasságot köthetnek az azonos nemű párok. Más államok, mint például Németország, Franciaország a regisztrált partnerkapcsolat intézményét vezette be, mely a házassághoz hasonló jogokat biztosít a feleknek, de mégsem azonos azzal. Magyarországon is ezt a megoldást szeretnék megvalósítani. Jelenleg hazánkban a de facto együttélést a Polgári Törvénykönyv szabályozza és a házassághoz képest jóval kevesebb jogot biztosít a feleknek.
Németországban, 2001-ben lépett hatályba a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény, melynek személyi hatálya alá csak az azonos nemű személyek tartoznak. Így továbbra is biztosított a házasság különleges pozíciója. A német jog úgy rendelkezik, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatot az együttesen és személyesen jelen lévő felek anyakönyvvezető előtt tett kijelentése alapozza meg. A német jog közös névviselést tesz lehetővé azoknak az azonos nemű pároknak, akik bejegyzett élettársi kapcsolatot választják.
Az Országgyűlés 2007 decemberében fogadta el a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt (továbbiakban: Bét.), mely 2009. január 1-jén lépett volna hatályba. A Bét. 1. § (1) bekezdése szerint a „bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatban kíván élni.” A Bét. 2. §-ában úgy rendelkezett a jogalkotó, hogy az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a bejegyzett élettársi kapcsolatra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény házasságra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve a közös gyermekké fogadásra és a házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezéseit.
A bejegyzett élettársi kapcsolat Magyarországon történő bevezetése az egynemű párok számára előrelépést jelentene, mivel a házastársakkal majdnem azonos jogaik keletkezhetnének például vagyonjog és öröklésjog területén. Azonban a különböző nemű párok esetében a házasság megkettőződéséhez vezetett volna, ezért is nyilvánította az Alkotmánybíróság a 2007. évi CLXXXIV. törvényt alkotmányellenesnek.
Az alkotmányellenességét két irányból is megközelíthetjük. Egyrészt az Alkotmány 15. §-a kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét” , mely nem csupán egy államcélt, állami feladatot deklarál, hanem objektív intézményvédelmi kötelezettséget ró az államra. Ezen új jogintézmény nyilvánvalóan gyengítené a házasság intézményét.
Másrészt kiindulhatunk az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből, mely kimondja, hogy „a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” Vagyis az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog egyik megfogalmazása magában foglalja az önrendelkezés szabadságához való jogot. Az önrendelkezési jognak pedig része a házasságkötés szabadságához való jog. Ebből az irányból is levezethető a házasság alkotmányos védelme. Ezek alapján a jogalkotó kötelezettsége, hogy a házasság és a családalapítás jogi feltételeit, kereteit megteremtse. Önmagában nem minősülne alkotmányellenesnek az, ha a házasságra vonatkozó szabályokat más együttélési formákra is alkalmazni rendelné a jogalkotó mindaddig, amíg ezt az együttélési formát nem azonosítja a házassággal. Jelen esetben a bejegyzett élettársi kapcsolat azonban megtévesztésig hasonlít a házasság intézményére. A jogalkotó nem differenciált megfelelően, vagyis nem különítette el a házasságot határozottan a bejegyzett élettársi kapcsolattól és nem differenciált a különnemű és azonos nemű személyek bejegyzett élettársi kapcsolata tekintetében sem.
A kormány február elején elfogadta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló, átdolgozott törvénytervezetet.
A törvényjavaslat alapján az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatban élhetnének, melyet az anyakönyvvezető törvényesítene. A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére bírósági felbontással és közjegyző általi megszüntetéssel kerülhetne sor.
A törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése szerint „a bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévet betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni.”
A bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttét az anyakönyvnek is tartalmaznia kell.
Az anyakönyvvezetőknek az egységes Európa felé haladva, ismét új élethelyzetet teremtő feladat ellátásában kell kiemelkedő szerepet vállalniuk. Az Anyakönyvi Szolgáltató Rendszer bevezetése során bizonyították a magyar anyakönyvvezetők azt, hogy az uniós elvárásoknak megfelelő színvonalú munkát tudnak végezni.
Az erről szóló törvény elfogadása esetén a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetése új anyakönyvi feladatként jelentkezik, amelyre az anyakönyvvezetőknek fel kell készülni. Várhatóan ezzel kapcsolatosan ténylegesen a körzetközponti jegyző székhelyén működő anyakönyvvezetőnek lesznek teendői. Ezen eljáráshoz kapcsolódik majd az élettársi kapcsolat bejegyzését megelőző eljárásról készített jegyzőkönyvnek a felvétele, a bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyvezése, a bejegyzett élettársi kapcsolatok anyakönyvéből okiratoknak kiállítása. A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnését is – a házasság megszűnésére vonatkozó rendelkezések figyelembevételével – anyakönyvezni kell.