az országgyűlés törvényalkotó programjához letett jegyzői javaslatok realizálása

Ebben a ciklusban a Parlament visszaállította a hetenkénti ülésezés rendjét, s ennek köszönhetően hatékonyabbá vált legfőbb tevékenysége, a törvényalkotás. Lényegesen több törvény született, mint azelőtt. A mennyiségi gyarapodás azonban nem feltétlenül eredményezett jobb törvényeket, ugyanakkor jelentős a hiányérzetünk is e téren.
Miért állítom mindezt?
A jegyzők, mint a közigazgatási – önkormányzati szakmai vezetők 2002-ben javaslatot készítettek az új országgyűlés törvényalkotó programjához. Persze, hogy ez kikhez, és milyen szintig jutott el, én nem tudhatom. Mindenesetre „A Jegyző” című hivatalos lapban – IV. évfolyam 3. szám – mindez megjelent.
De azt tudom, s ma is állítom, hogy e cikk mottója és bevezetője ma is életszerű, s sajnos ma is bátran kijelenthető.
Vagyis: az 1999-ben a VII. Országos Konferencián elhangzottak csak ismételhetők: „az önkormányzati rendszer él és működik, ugyanakkor tartalékai kimerülőben vannak. Éppen ezért helyükre kell tenni az értékeket!”
Jeleztük, hogy véleményünk szerint hol kellene megújulnia az önkormányzatoknak ahhoz, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak, hogy eleget tudjanak tenni a feladataik színvonalas ellátásának, a mindennapi ügyek magas szintű intézésének.
Jeleztük azokat a „csomópontokat”, amelyek ellentmondásosak, és rátelepedtek a megújulási folyamatokra.
Most e téren az eltelt 3 és fél esztendő eredményeit venném nagyító alá. Végül is könnyű helyzetben vagyok, hisz a kiemelt, legfontosabb, általunk javasolt törvénymódosításokból
– Alkotmánymódosítás;
– önkormányzati feladatok és hatáskörök vizsgálata;
– önkormányzati törvény korszerűsítése;
– adórendszer korszerűsítése;
– polgármesteri – jegyzői jogállás, Ktv. Módosítása;
– képviselet-ellenőrzés
szinte nem lett semmi!
Módosítva lett ugyanakkor a Ktv., az ellenőrzés (FEUVE; belső ellenőrzés, de ez távol sem ugyanaz, mint az önkormányzatok által igényelt független, ellenőrzési szervezet létrehozása), s nagy előrelépés történt az államigazgatási, hatósági munka területén a Ket. megalkotásával.
Mielőtt azonban a részletekbe belemennénk, egy pozitív dolgot feltétlenül kiemelnék: a Belügyminisztérium, jelesül annak volt közigazgatási államtitkára igazi partnerként kezelte e téren a jegyzőket, nemcsak az általa szervezett és irányított közigazgatási konferenciákon, hanem messze azon túl! Pl. a Ket. előkészítése során, az azt előkészítő bizottság kikérte – többször – valamennyi jegyző véleményét, az államtitkár pedig 2 hetet is biztosított többek között a Belügyminisztériumban arra, hogy a jegyzők alaposan kidolgozhassák, s letehessék szakmai tapasztalataikon alapuló véleményüket a készülő törvénytervezet valamennyi programjához. Ilyen pozitív példát az eltelt 30 éves közigazgatási gyakorlatom során sem tudnék mondani!
Mi az, ami miatt hiányérzetünk van, amire vártunk, vártunk….
1.) Elmaradt a reform, mind a közigazgatási, mind a pénzügyi. A közigazgatás korszerűsítése legalább egy évtizede állandóan napirenden szerepel. Ugyanakkor a széleskörű intézkedéseket tartalmazó közigazgatási fejlesztési programok ellenére markáns változások még mindig nem következtek be!
Sürgetően szükségesnek látszik egy valódi köztisztviselői életpályamodell kidolgozása, amely nemcsak az előmeneteli rendszerre koncentrál, hanem a dolgozói kompetenciák fejlesztésére, kihasználására és megújítására is.
A helyi önkormányzatok pénzügyi szabályozó rendszerében, a kötelező önkormányzati feladat- és hatáskörök telepítésében sem történt átfogó módosítás!
– Ma sincs összhang és biztonságos feltételrendszer az önkormányzatok által ellátandó feladatok köre és tartalma, valamint a feladatellátás forrásai között. A pénzügyi szabályozás mára sincs úgy kialakítva, hogy mindenkor biztosított legyen a kötelező feladatellátás költségeinek fedezete. Az automatizmusok alultervezése (lásd: dologi kiadások) következtében a helyi önkormányzatok mozgástere abszolút és relatív értelemben is romlott.
Annak a régi, megalapozott, sokszor hangoztatott igénynek, hogy a saját bevételek, a megosztott források, és az állami juttatások közötti arányokat – a saját források javára – jelentősen módosítani kell, még a körvonalán sem látszanak.
Ma sincs olyan szabályozási rendszer, amelyik normál körülmények között biztonságos működési feltételt jelent, illetve amelyik lehetővé teszi a több évet átfogó programok kidolgozását, a szabályozott keretek közötti kötelezettség-vállalást, illetve a hosszabb távú programok ütemes megvalósítását.
Egyre bonyolultabbak ugyanakkor a támogatási feltételek. A reform egyik kézzelfogható eredményének tekinthető többcélú kistérségi társulások támogatási feltételei rendkívül sokrétűek, összetettek, bonyolultak, ezért nehezen követhetők. A kiegészítő támogatások igénylési, elszámolási és ellenőrzési feladatai jelenlegi formájukban aránytalanul munkaigényesek.

2.)  Indokolt a jegyzők közszolgálati jogállásának továbbfejlesztése és megerősítése, politikai függőségük radikális csökkentése. Hol van ehhez a 2005. január 1-jén hatályba lépőnek ígért egységes közszolgálati törvény? Ehhez egyébként többen is kifejtették kétségeiket, hangsúlyozva, hogy olcsó és színvonalas közigazgatás csak politikai programokba való szólam, hiszen ez két vonatkozásban alapvetően egymást kizáró jelző (dr. Schutzbach Ferenc cikke! 2004. I. szám).

Hol van, illetve, hogy áll a polgármesterek jogállásáról szóló törvény módosítása? Tudomásom szerint még az ún. probléma leltárt sem tudták összeállítani ahhoz, hogy olyan jogszabály-tervezetet vitasson meg és fogadjon el a parlament, amely jogszabály néhány – elsődlegesen feles törvénnyel – szabályozható kérdésben segítené az önkormányzatok működését, javítaná a döntéshozatali mechanizmust, és erősítené a polgármesterek rendszeren belüli helyzetét.
3.) Ma is folyamatosan jelen van az ún. „lopakodó” hatáskör telepítés, elsősorban a jegyzők felé. Hogy a jegyzőnek csak törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet állapíthat meg feladat- és hatáskört, ez láthatóan nem zavar több jogalkotót, lásd legutóbb: a érettségi botrány kezelésére kitalált módszereket, a jegyzőknek előírt konkrét feladatokat!
Így aztán még jobban érezzük, hogy az önkormányzatok felett ma sincs önálló szakmai tárca, indokolatlanul háttérbe szorult az önkormányzati szférának a minisztériumi érdekképviselete. Ma is valljuk: önálló minisztériumra volna szükség!
4.) Az alkotmánymódosításra felvillantott javaslataink, az önkormányzati törvény korszerűsítésére, változtatására tett észrevételeink megvalósításának helyzetére azért nem térek ki, mert ezek 2/3-os törvények! Mindenki tudja, hogy ez mit jelent! Ezeket másképp módosítani nem lehet, annak ellenére, hogy a módosítás szükségességével szinte mindenki egyetért!
A JOSZ Választmánya 2006. májusában, júniusában feltehetőleg ismét kidolgozza, s a küldöttgyűlése elé terjeszti javaslatait, s leteszi  állásfoglalását a törvényt előkészítő szervezeteknek az új országgyűlés törvényalkotó programjához!