A „Jegyző és Közigazgatás” olvasói a 2008/3. számban Virányi István tollából értesülhettek arról, hogy az Országgyűlés 2008. évi tavaszi ülésszakának programjában szerepel a felülvizsgált Balaton-törvény tárgyalása és jóváhagyása.

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (Balaton-törvény) módosításáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés a tavaszi ülésszakon történt tárgyalás-sorozatot követően, 2008. június 9-i ülésnapján nagy többséggel 341 igen szavazattal 23 nem szavazat ellenében 1 tartózkodás mellett fogadta el.

Elnöki kifogások

A Köztársasági Elnök úr azonban a törvényt nem írta alá, hanem a háttértelepülések szennyvízkezelésére vonatkozó szabályok és e szabályokkal összefüggésbe hozható belterületbe vonásra vonatkozó előírások megfontolása végett visszaküldte az Országgyűlésnek. Kifogásait két pontban fogalmazta meg.
Megállapítása szerint a felülvizsgált Balaton-törvény enyhít a belterületbe vonás szabályozásán, amikor a 9.§ (4) bekezdését törlésre javasolja. A korábbi szabályozás szerint a szennyvízcsatorna-hálózat hiányában, elégtelen kapacitású szennyvíztisztító telep, illetve nem kielégítő rákötési arányok esetén a parti települések legfeljebb 10 %-os, a háttértelepülések legfeljebb 15 %-os mértékben növelhették beépítésre szánt területüket, ill. belterületüket.
Elnök úr másik kifogása a háttértelepülésekben az építési engedélyek kiadásának feltételeként meghatározott szennyvízkezelés módjára vonatkozott. Álláspontja szerint a Balaton-törvény az építési engedélyek kiadása terén – határidőhöz kötve – komoly korlátozást kívánt megvalósítani, amely szerint az üdülőkörzetbe tartozó valamennyi település beépítésre szánt területén, belterületén 2007. december 31. után csak akkor lehet építési engedélyt kiadni, ha közcsatornába való bekötés lehetősége fennáll. (Az eredeti határidő 2005. december 31. volt, amelyet az Országgyűlés egyszer már meghosszabbított.)
A Köztársasági Elnök úr megítélése szerint a fenti enyhítések csatornázatlan, a szennyvízkezelés vonatkozásában ellátatlan településrészek kialakulásához vezethetnek, ez pedig ellentétes a Balaton-törvény eredeti céljaival. Álláspontja szerint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet szerves környezeti-természeti egységet képez, ahol a tónak és élővilágának védelmében mind a part menti, mind a háttértelepüléseknek szerepe van.

Az átdolgozott javaslat

A Kormány megfontolva Elnök úr kifogásait az Országgyűlés őszi ülésszakának kezdetére olyan javaslatot terjesztett elő, amely eleget kívánt tenni a környezetvédelmi szempontok fokozott mérlegelésére felhívó kérésnek és az ország teherbíró képességét is figyelembe vette.
A javaslat két intézkedési irányban több javaslatot fogalmazott meg.
A 10-15%-os korlátozás eltörlésére vonatkozó javaslat alapjául a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (Tftv.) 2004-ben a területrendezésre vonatkozó külön szabályokkal történő kiegészítése szolgált. A Tftv. új 23/A § (2) bekezdésének c) pontja szerint a településrendezési tervek készítése során „az országos, a kiemelt térségi és a megyei övezetek által érintett területeket az érdekelt államigazgatási szervek állásfoglalása alapján kell lehatárolni oly módon, hogy a kiemelt térségi és a megyei övezet területének a település közigazgatási területére eső része legfeljebb +/-5%-kal változhat”. A Tftv. hivatkozott előírása vonatkozik a Balaton-törvény, beépítésre szánt területeket jelölő – települési terület (U-1), gazdasági terület (U-2), turisztikai fejlesztési terület (Ü-1) – övezeteire is. Ez az előírás a jelenleg hatályos Balaton-törvény 9.§-ának (4) bekezdésében meghatározott megengedőbb szabályt felülírta, ezért vált szükségessé e rendelkezés törlése. (A beépítésre szánt területek övezetként történő megjelenítése a Balaton-törvény egyik sajátossága.)
A fentiekből következően a 10-15 % os korlátozás elhagyása a Balaton-törvényből azt eredményezi, hogy a beépítésre szánt területek bővítésére vonatkozó általános szabály (a terv által konkrétan beépítésre javasolt területeken felül) az 5 %-os területbővítést engedi csak meg, amely a szigorítással egyenértékű. A Balaton-törvény megfontolását követően átdolgozott törvényjavaslatba a Tftv. rendelkezései – a Balaton-törvény térségi övezeteit meghatározó 22/A §-ának (3) bekezdésébe – új eljárási szabályokkal kiegészítve kerültek beépítésre. A kiegészítés egyértelművé teszi, hogy eredetileg a Tftv.-ben meghatározott feladatot a Balaton-törvény alkalmazása során a településrendezési tervekben milyen új munkarészben, milyen módon és léptékben történő lehatárolással kell teljesíteni.
Az építési engedélyek kiadásának feltételeként meghatározott szennyvízkezelés módjára vonatkozóan az átdolgozott javaslat
– a továbbiakban nem tekinti az építési engedély megszerzéséhez szükséges elégséges feltételnek a vízzáró szennyvíztározó meglétét;
– a szennyvízkezelés megoldására rendelkezésre álló időt a Nemzeti Szennyvízkezelési Programban 2015-ös teljesítési határidőre kötelezett háttértelepülések esetében 3 évvel lecsökkentette;
– a nehezen ellenőrizhető zártrendszerű tározók helyett az illetékes környezetvédelmi és vízügyi hatóság által engedélyezett, megfelelő hatásfokú szennyvíztisztítással működő egyedi szennyvízkezelő berendezéseket is – a csatornahálózat mellett – az építés elégséges feltételeként fogadja el a háttértelepülések beépítésre szánt területén;
– előírta, hogy a Kormány a 2013-ig tartó időszakra a Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programja keretében támogassa a szennyvízelvezetési agglomerációba nem tartozó – az uniós támogatási lehetőségekhez nehezen hozzáférő – háttértelepülések szennyvízkezelési programjának környezetvédelmi szempontokat érvényesítő, korszerű és egyben költség-hatékony megvalósítását.
Az Országgyűlés az átdolgozott javaslatot 2008. szeptember 22-én – a Balaton-törvény esetében már többször tapasztalt egyetértéssel – 349 igen szavazattal 18 nem szavazat ellenében 3 tartózkodás mellett fogadta el.
(A módosításról szóló 2008. évi LVII. törvényt a Magyar Közlöny 153. számában 2008. október 24-én hirdették ki. Hatályba lépésének időpontja 2008. december 1.)