„és én jó leszek…” Andrew Lloyd Webber-Tim Rice: Evita 2009/5

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Győr-Moson-Sopron Megye

„és én jó leszek…” Andrew Lloyd Webber-Tim Rice: Evita 2009/5

XI. évfolyam, 5. lapszám
Szerző(k):
Révész György



Akik rendszeresen olvassák az ajánlót, lehet, hogy most majd kissé meglepődnek.

 


A címben szereplő pár szó fontosságának megértéséhez sajnos kritizálni kell Miklós Tibor fordítását. Bár ő a magyarításaival igen sokat tett a musicalek meghonosításáért, de ezt a nyelvi problémát nem sikerült jól megoldania. Az eredetiben szereplő „I´d be surprisingly good for you” mondatból két fontos szó is hiányzik a magyar megfelelőben. Nem mindegy, hogy „neked” leszek jó, vagy csak úgy általában! Az pedig, hogy egy ilyen előéletű nő, mint Evita, jó tud lenni, komoly meglepetést szokott okozni.
„… jókor jöttem, és ez szerencsés…”
Mert Eva Duarte meglepetések sorozatát okozta egész életében. Szinte minden iskola nélkül, alig tízévnyi előkészület után, huszonhat évesen már politikai kommunikációból felkészült szakemberként, eredményesen vezette a mai szóhasználattal élve mélyszegény „descamisado” („az ing nélküliek”) sokszázezres tömegét Perón börtönből való szabadulását követelve. Hogyan volt erre képes? Azt szokás mondani, hogy a szerencse önmagában ritkán elegendő. „A többi csak szervezés…”, énekli ő maga is. De ezt a „többit”, amitől az egyiknek sikerül, a másiknak meg nem, ezt manapság projekt menedzsmentnek hívják, sokat kell tanulni, sokat kell gyakorolni, és nagyon fárasztó, idegőrlő munka.
„Átkozott nő!”
De sokat tanulni, fárasztó munkát végezni nem szeretünk. Sokkal kényelmesebb a másik eredményeit leszólni, különösen azoknak, akik nem kénytelenek a húszas évek törvénytelen gyerekének minden hátrányát elviselni, akiket a szülei taníttatnak táncolni, akiket a nagypapájuk a térdén lovagoltatott. Így aztán a lustákkal, a tehetségtelenekkel, a butákkal együtt akár mi is feltehetjük azt a kérdést, ami a magyar változatnak sajnos egyetlen kérdése, hogy mennyire volt kurva ez a szerencsés hölgy?
Vélhetően nagyon. Amint a darabbéli arisztokraták említik: „Mindent elérhet egy ringy-rongy nő!” Ennek azonban kissé ellentmondani látszik, hogy Eva Peront halála után komolyan szentként emlegették Argentínában. Akkor pedig Jeanne D’Arc mellett a helye! Ama Jeanne D’Arc mellett, aki nem legyőzhetetlen szexualitásával, hanem a nők számára a maga idejében ugyancsak nagyon elítélendőnek tartott eszközzel, a kardjával győzött, és ő azt aligha forgatta kevésbé harciasan, mint Eva Duarte a számára rendelkezésre álló fegyvereket.
„Eszmévé vált a slágerszöveg.”
Elszakadva a meseként nem nagyon hihető, ám történelmileg mégis megvalósult Hamupipőke történettől, nyugodta ki lehet jelenteni, hogy a peronizmus nem működött volna az Eva Perón nagyon komoly show-szakmai tudása által megvalósított mérhetetlen populizmus nélkül. A „Madonnás” filmváltozat, amelyért az általánosan ugyancsak lekurvázott főszereplőnő Golden Globe-ot kapott, lényegesen jobban mutatja ezt, mint a kissé leegyszerűsített magyar előadás.
Ezt a populizmust a zene is csodálatosan mutatja. Az „Egy új Argentína!” nem túl bonyolult dallama tökéletesen alkalmas arra, hogy felvonást zárjanak vele, és a darab végén a nézők számára biztosítsanak egy kis dúdolnivalót hazáig. Örömünkre 1995-ben, a film budapesti forgatásakor még nem álltak rendelkezésre az elmúlt években oly gyakran látott közéleti események felvételei, ezért nem az utcai harcok, hanem Evita temetésének hatásos képeiben találkozhatunk az Andrássy út palotáival. És a szép pesti házakat nézegetve reménykedünk abban, hogy politikusaink képesek megérteni a film üzenetét: a populizmussal megteremtett átmeneti jólét árán megszerzett hatalom a zseniális Eva Perón halála után már három évvel teljesen összeomlott.
„Ő tett minket naggyá, senki más!”
Annak megítélése, hogy Evita mérhetetlen személyi kultusza hasznos volt-e az argentin polgároknak, bármennyire is erőlködik egy musical, a történészek feladata. Maria Eva Duarte de Perón egyéni megítélésében pedig, ugyanúgy, mint Jeanne D’Arc-éban, lehet, de aligha okos dolog azt kérdezni: honnan jött? Sokkal inkább azt kell kérdezni: megdolgozott-e a sikereiért? Potyautas volt-e Evita, vagy teljesítette, amit vállalt? Teljesítette-e, amit vállalt férjének, Perónnak, teljesítette-e, amit vállalt országának, Argentínának? És ha azt látjuk, hogy minden zűrös előzmény után, komoly munka árán „meglepően jó volt” Perónhoz, és „meglepően jó volt” Argentínához, akkor leginkább azt lenne fontos megmutatni, vajon nem lehetséges-e, hogy már akkor is megvoltak benne a munkára, a jóra irányuló akaratok, amikor környezete még lehetetlenné tette azt megmutatni? Valóban „rossz” volt-e ő ifjan? Valóban „jó” volt-e később? Valóban olyan erőszakos törtető volt-e egész életében? Elérhette volna-e céljait más módszerekkel?
Ha Eva Duarte megelégedett volna azzal, hogy az ismeretlen tanító felesége legyen valamelyik nevenincs tengerparti kisvárosban, akkor mindenki tiszteletreméltó hölgynek tartaná a halála után is. Mert annyit, és nem többet „illik” emelkedni a társadalmi ranglétrán.
Csak akkor ma nem lehetne róla musicalt írni…

Telhetetleneknek:
www.imdb.com: „Eva Peron: The True Story (USA)” egy film, ahol az „igazi” Evita élete látható. (Csak spanyol nyelven érhető el)
http://www.ugyelet.hu Egy szolgáltatás, amit az állam szégyenére egy magánvállalkozás lát el legjobban. Ne legyen rá szükség!
http://www.mimi.hu Egy érdekes kezdeményezés az Interneten lévő tudás rendszerezésére. Nem „wiki” alapú!

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu