A főépítész feladata sok mindenre kiterjed. Részt kell vennie a város szerkezetét meghatározó koncepcióalkotásban, ellenőriznie kell a beruházások épített minőségét, befolyásolnia kell a lakosság kulturális igényszintjét, és minden törvényes eszközzel összességében meg kell védenie a városképet, és javítania kell annak színvonalát. El lehet mondani, hogy nincs a városban olyan folyamat, amelyben ne kapna valamilyen szerepet.

A városkép javítása sok esetben nemcsak elismerést vív ki a lakosságból, hanem az érdeksérelmek miatt gyakran konfliktusokkal teli munkát is jelent. A főépítész azt várná a jogszabályalkotóktól, hogy olyan törvényeket és rendeleteket hozzanak, amelyek ebben a munkában segítik.
A városkép lényeges, meghatározó elemei az épülethomlokzatok, illetve a homlokzatokkal konkuráló utcai látványelemek, növények, reklámfelületek. A 37/2007. (XII.13.) ÖTM rendelet a homlokzatok átalakításának lehetőségét megítélésem szerint túlzottan liberálisan szabályozza, illetve a gyakorlatban nem korlátozza. Ennek a szabályozásnak az értelmében, általános esetben a homlokzatot gyakorlatilag szabadon átfesthetők, átalakíthatók, burkolhatók, burkolataik eltávolíthatók, nyílászáróik kicserélhetők, tagozataik leverhetők, tetőhéjazatuk minősége megváltoztatható. Ezt tehát azt jelenti, hogy sem a hatóságnak, sem a főépítésznek a törvény alapján nincs jogalapja beleszólni abba, hogyan alakul át a város. De jelenti azt is, hogy teljesen értelmetlenné válik a tervtanácsok működtetése, hiszen a kontrollált tervek homlokzatai átadás után bármikor átalakíthatók. Ebből következően semmi értelme homlokzatokat engedélyezni. Gyakorlatilag a kódex hiteltelenné teszi a hatósági munkát is.
Mindehhez járul az az előírás, amely lehetővé teszi homlokzatokra engedély nélkül, egyenként 2 m2-nél nem nagyobb reklámtábla elhelyezését úgy, hogy azok darabszáma nincs korlátozva (egy 2 m2-es reklámtábla befoglaló mérete például lehet 0,5 m x 4 m nagyságú). Ugyanezen rendelet értelmében az utcai kerítések szintén engedély nélkül építhetőek. A rendelet úgy jelent meg, hogy az önkormányzatok nem kaptak időt arra, hogy az abban szereplő liberalizációt a szabályozási tervben valamilyen korlátok közé szorítsák. A szabályozási terv módosításának eljárási időtartama ugyanis legalább egy évet igénybe vesz, amely idő nem foglalja magában az átgondolás és a tervezés időszakát, amely az egész város léptékét átfedi.
Városaink a rendelet megjelenése előtt is kaotikus állapotokat mutattak. Az óriásplakátok, épülethomlokzatokra helyezett hirdetmények, cégtáblák mindent ellepnek az országban, építőik nincsenek tekintettel sem a zöldterületekre, sem a műemlékekre, sem a védett óvárosokra – hogyan lennének így tekintettel a lakótelepekre és a külterületekre. Ennek a folyamatnak olyan hatása van, amely országos szintű következményekkel is jár, mert túl azon, hogy tönkreteszi általános közérzetünket, visszahat az ország külső megítélésére, jelzi annak szellemi és anyagi állapotát, és negatívan befolyásolja az idegenforgalmat.
Debrecenben az utóbbi két évben erőteljes harc, vagy inkább háború indult ezen káros folyamatok megállítására. A harc megindítása elején ért bennünket az az arculcsapás, amelyet 2007-ben az említett ÖTM rendelet megjelenésével kaptunk. A rendelet ellen – meggyőződésem szerint – védekeznünk kell, s mindent megteszünk annak érdekében, hogy éljünk az önkormányzatiságból adódó önrendelkezési jogunkkal, így meghatározhassuk Debrecen esztétikai fejlődésének irányát.
A rendelet szerint a műemlékileg, illetve városképileg védett területeken, a homlokzat átalakításra vonatkozó szabályok eltérnek az általános esettől. Itt a régihez hasonló szigorúbb előírások maradtak életben. Ebből következően egyetlen kiút látszik, mégpedig az, hogy gyakorlatilag az egész várost városképi védelem alá kell helyezni. Ennek természetesen egyéb következményei is lehetnek. Például a központi tervtanács elé kerülő épületek száma meg fog növekedni, mert a védett területeken a kisebb beruházásokat is a központi tervtanács bírálja el.
Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy Debrecen nagyságú város teljes területének városképi védelem alá helyezése a vicc kategóriába tartozik, sajnos azt kell mondanom, hogy a jelenleg hatályos rendeletek belekényszerítenek bennünket ebbe a furcsa intézkedésbe. Természetesen felvetődhetne az ÖTM rendelet módosításának gondolata is, azonban az a tény, hogy az építésügynek évek óta nincs önálló minisztériuma, ezt a gondolatot hamar elhessegeti a fejünkből. Az előzmények ugyanis arra utalnak, hogy például a legtöbb település által tett azon törekvések, amelyek a szabályozási terv módosításának eljárási idejét racionálisan csökkentenék, mind sorra elhalnak – annak ellenére, hogy az elhúzódó egyeztetési eljárások gyakran komoly károkat okoznak.