A világon, hazánkban és megyénkben bekövetkezett katasztrófák, vagy annak szintjét el nem érő veszélyhelyzetek száma folyamatosan emelkedik. Szinte nem tudunk úgy híradót nézni, újságot olvasni, hogy ne találkoznánk ilyen eseményekkel. Az ember tudatra ébredése óta a természeti, technikai és erőszakkal összefüggő katasztrófák, veszélyhelyzetek veszik el a legtöbb életet, okozzák a legnagyobb károkat.

A Mezopotámia térségében – az ie. 2700-ban, árvíz formájában bekövetkezett őskatasztrófa óta – az emberiség védekezik a katasztrófák hatásai ellen. Akkoriban rőzsére, majd cölöpökre építették a kunyhókat, később szabályozták a folyókat, legyőzték a pestist és más járványokat. A világháborúk, mint az erőszakkal kapcsolatos katasztrófák új típusa, a réginél szervezettebb védekezési formát, a polgári védelem életre hívását igényelték.
A fejlett országok előre gondolkodva, némelyek a saját kárukon ismerték fel, hogy a katasztrófák elleni védekezés olyan, mint a baleseti biztosítás: lehet, hogy sokáig nem lesz rá szükség és csak fizetünk érte – azonban, ha baleset szenvedünk, a befektetett pénz többszörösen térül meg. Esetünkben persze nem csak pénzről, hanem életekről, értékekről, egészségről, túlélésről és az újrakezdés feltételeiről van szó.
Hazánkban szerencsére ritkák a katasztrófák, mégis a világ élvonalához tartozik a védekezést szolgáló rendszerünk. A katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy – fogalmaz a törvény. A rendszerben helye és feladata van az állami és önkormányzati szerveknek, a gazdálkodóknak, civil szervezeteknek és az állampolgároknak is.
Védekezni lehet és kell. Akármennyit költünk, bármely energiát fektetünk a megelőzésre, később hatványozottan megtérül. Optimálisan csak az tud védekezni, aki erre szakmailag felkészült és rendelkezik a szükséges erőkkel és eszközökkel. A veszélyhelyzetek változnak, ezekre a védekezési rendszernek dinamikusan kell reagálni és a szükséges válaszokat is meg kell adni.
Tolna megyében – többek között – jelentős energiát fektetünk a katasztrófák elleni védekezésre és a megelőzésre. Úgy vélem, hogy az utóbbi években magasabb lépcsőfokra léptünk. A teljesség igénye nélkül szeretném kiemelni azt a sokéves munkát, melynek eredményeképpen a lakosság megismerhette a veszélyhelyzetek típusait, ezen belül a megye és lakhelye veszélyeztetettségét. Az ismereteket elsajátítók képessé váltak a katasztrófa, vagy annak veszélye felismerésére, ezáltal teljesíteni tudják a törvényekben meghatározott jelzési kötelezettségüket. Megismerhették a riasztás és információszerzés módszereit és tudják mit jelent az elzárkózás, a kimenekítés, kitelepítés és milyen módon történik a további védekezés. Az állampolgárok igénylik a meteorológiai riasztások közzétételét, értékelik a vele párhuzamosan kidolgozott és közreadott magatartási szabályokra vonatkozó ajánlásokat.
A felkészítés intézményi keretek között a leghatékonyabb. Az oktatási intézményekben megrendezett prevenciós napok bonyolításában közel tíz év tapasztalata gyűlt össze. A rendezvény a tűzriadó gyakorlásával veszi kezdetét, de gyakorlásra kerülnek a katasztrófariadót követő tennivalók, köztük a tantermek nyílászáróinak szigetelése, az elzárkózás és a veszélyes anyag jelenlétében, védőeszközökben történő kimenekülés is. A csoportok váltják egymást az ismeretterjesztő előadásokon, tálcatüzet oltanak, gyakorolják a védőeszközök használatát, katasztrófahelyzeti szervező játékot játszanak, megismerik a társszervek a Vöröskereszt, a Rendőrség és a Mentőszolgálat feladatait és eszközeit. Gyakorolják a veszélyes anyag szállítmányok azonosítását, megtanulják a jelzés és segélyhívás szabályait. A rendezvényre jelentkező igényt képtelenek vagyunk kielégíteni. A „megfertőződött” fiatalokat viszontlátjuk a katasztrófavédelmi versenyeken, szakkörökben, de a Dunai árvízi védekezés során, az önkéntesek sorában is.
Elvégeztük a települési parancsnokságok, riasztó, felderítő, kimenekítő, árvízi komplex, járványügyi és közegészségügyi szervezetek felkészítését, folyamatban van a települési komplex szervezetek felkészítése. Segédleteket, oktatófilmeket, csekklistákat készítettünk, tervrendszereink naprakészek. Az előzőek mellett ellátjuk a veszélyes üzemekkel, szállítmányokkal kapcsolatos ellenőrzéseket, valamint a hatósági, szakhatósági feladatokat is. Felkészültünk a veszélyhelyzetek kezelésére, a mentési feladatokra, ezek logisztikai biztosítására. Felnőttképzési feladataink mellet, saját magunkat is képezzük, rendszeresen tartunk gyakorlatokat. Az elöljárók által meghatározott feladatokon túl, több évre előre rendelkezünk célokkal és hozzárendelt feladatokkal. Ezek közül a klímaváltozással, a kritikus infrastruktúrákkal, a programozott feladat végrehajtással és az információs rendszerek fejlesztésével kapcsolatos feladatok emelhetők ki.
Az eddigieket a megyei összefogás eredményeinek bemutatására szántam. Ezúton köszönöm meg településeink jegyzőinek munkakörükben és azon túl nyújtott segítségét, mely közös eredményeink eléréséhez vezetett.