Már a rendszerváltást megelőző években is felmerült annak a gondolata, hogy a területfejlesztési politikát szükséges lenne megreformálni, a fejlesztési források egy részét decentralizálni. Több éves előkészítő munka után, 1996-ban a Parlament megalkotta a területfejlesztési törvényt (1996. évi XXI.tv.), melynek célrendszerei közül három fontos elemet szükséges kiemelni:

1./ A decentralizáció,
2./ A fejlett és az elmaradott térségek, települések közötti jelentős különbségek mérséklése,
3./ A társadalmi esélyegyenlőség biztosítása.
Az említett törvény előírásainak megfelelően 1996. június 27.-én Bács-Kiskun megyében is megalakult a Területfejlesztési Tanács. A testület alakuló ülésén szabályzataiban rögzítette feladatait, melyek közül a következőket szükséges kiemelni:
 A kormányzat, a helyi önkormányzatok, azok területfejlesztési társulásai és a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseinek összehangolása,
 Együttműködés a megye fejlesztésében közvetlenül és közvetve közreműködő területi államigazgatási szervekkel,
 Pályázati rendszer keretében döntési jog a decentralizált megyei pénzalapok felhasználásáról, a fejlesztések megvalósításáról,
 Közreműködés a megyében kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzetek kezelésében (cigányság támogatási rendszere, vis maior esetek, belvízi, árvízi események kárenyhítésében való részvétel).
Fontos megemlíteni kistérségi érdekképviseleti és érdekérvényesítési szempontból azt, hogy a törvény megalkotásával összhangban létrehozott kistérségek (Bács-Kiskun megyében 10 db.) mindegyike szavazati joggal képviseltette magát a megalakult Tanácsban.
1999-ben, az akkori Parlament több helyen módosította az eredeti törvényt (1999. évi XCII. tv.), többek között a kistérségek képviseleti rendszerét megváltoztatta, vagyis megyénk tíz kistérségét csak három szavazati joggal rendelkező delegált képviselhette a Területfejlesztési Tanácsban. Ezzel felborult az érdekérvényesítés kialakult rendje, a kistérségek között bizalmatlanság, indokolatlan viták, koordinációs zavarok keletkeztek.
Szükséges itt azt is megemlíteni, hogy ezzel a törvénymódosítással kizárták a Területfejlesztési Tanácsból (szavazati joguk megszüntetésével) a gazdasági kamarákat és a Munkaügyi Tanácsot is, amely károsan érintette elsősorban a vállalkozók szakmai képviseletét.
A területfejlesztési törvény a kistérségek alapvető feladatául tette a közös, összehangolt fejlesztési elképzelések kialakítását, a közös programok kidolgozását.
A területfejlesztési törvényhez kapcsolódóan kormányrendeletekben – különböző mutatórendszerek alapján – kategorizálták a kistérségeket. A megye tíz kistérségéből kilencet, a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségek közé soroltak, egyedül a Kecskemét-Lajosmizse-Tiszakécskei kistérség nem került ebbe a kategóriába. Ez annyit jelent, hogy ez utóbbi kistérség települései nem pályázhatnak a kedvezőbb feltételeket biztosító támogatási alapokra, melynek eredményeként ezek a települések leszakadása tovább fokozódott.
A Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Tanács többször kezdeményezte ennek a helyzetnek a megváltoztatását érvelve azzal, hogy az a mutatórendszer, amely alapján a besorolást elvégezték, nem tükrözi megfelelő módon egy-egy település fejlettségi színvonalát. A Tanács törekvései eddig csak annyi eredményt hoztak, hogy kormányrendeletben – mely a kistérségek besorolása mellett a kedvezőtlen adottságú településeket is kategorizálta – sikerült a Kecskemét környéki települések közül négyet (Orgoványt, Kunbaracsot, Szentkirályt és Fülöpházát) ide csoportosítani.
A Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Tanácshoz, az évente kormányrendeletekben meghatározásra kerülő pénzalapokra és feltételekkel lehet pályázni. Az önkormányzati pályázati forma közül a területi kiegyenlítő keretre (TEKI) csak a kedvezőtlen adottságú kilenc kistérség, valamint a már említett négy Kecskemét környéki település önkormányzatai, míg a céltámogatási decentralizált alapra (CÉDA) valamennyi megyében lévő önkormányzat pályázhat. A Tanács, döntései meghozatalánál, mindig figyelembe vette a kistérségek javaslatait.
A Területfejlesztési Tanács működésének első éveiben kiemelt feladatként kezelte a megye és a kistérségek területfejlesztési koncepciójának elkészítését.
A Területfejlesztési Tanács feladatai közé tartozik a megyében kialakult válsághelyzetek kezelése is. Az elmúlt években a tiszai árvíz, belvizek, valamint erdőtüzek súlyos károkat okoztak az érintett települések úthálózatában, önkormányzati intézményeiben. A Tanács a rendelkezésére álló megyei vis maior alapból segített a kárenyhítésben.
A Területfejlesztési Tanácsban, a döntések meghozatalakor, természetesen számos vita keletkezett, de ezek nem arról szóltak, hogy a kistérségekkel való együttműködés alapelveiben nézetkülönbségek lennének, hanem a szűkös támogatási alapok adtak erre okot. A Tanácsnak viszont gondosan figyelemmel kell lennie a megfelelő egyensúlyi helyzetek kialakítására is.
Az elmúlt két évben, területfejlesztési szempontból új helyzet alakult ki. Ez egyrészt abból adódott, hogy regionális szinten is decentralizált források jelentek meg, másrészt a kistérségek lehetőséget kaptak az átrendeződésre, illetve többcélú társulásos forma kialakítására. Sajnos a kistérségek nem a racionalizálás irányába léptek, vagyis számuk növekedett, így a kis lélekszámú településekből álló térségek súlya csökkent, másrészt a többcélú társulások formális összerendeződést eredményeztek, hiszen fejlesztési források felett nem rendelkeznek.
A kistérségek érdekérvényesítése a régióban csak jelentős összefogással tud megvalósulni, hiszen a Regionális Tanácsban a 22 szavazati jogú tagból csak 3 képviselettel rendelkeznek. Az egyre növekvő regionális források megszerzése érdekében, a kistérségeknek komoly koordinációs munkát kell végezniük elsősorban a régiót alkotó megyei területfejlesztési tanácsokkal. Komoly eredménynek tudható be, hogy a Dél-Alföldi régióban ez a koordináció eddig jól működött.
Jelentős uniós források várhatók a 2007-2013. közötti időszakban. Az ehhez való hozzájutás érdekében, széles körű társadalmi és politikai egyeztetés eredményeként elkészült a Dél-Alföldi régió fejlesztési stratégiája. E fontos dokumentum elkészítésében jelentős szerepet kaptak a kistérségek.
A stratégiához kapcsolódó programok elfogadása a kistérségek számára rendkívül fontos lesz, mivel a területfejlesztési pályázati rendszer tervezett módosítása, az elfogadott programok mentén megvalósítandó beruházások számára többlettámogatást fog biztosítani.
Ennek megfelelően szükséges a megyei és kistérségi területfejlesztési tervdokumentumok átdolgozása is. Bács-Kiskun megye kiterjedése, földrajzi, társadalmi, gazdasági sokszínűsége fokozottan azt igényli, hogy a megyei programokat csak a kistérségekre támaszkodva, azokkal együttműködve lehet megjeleníteni és megőrizni. Az új területi politika homlokterébe az egyes települések adottságai mellett, a kistérségek, a régiók kerültek, ennek megfelelően olyan fejlesztésekre van szükség, amelyek hozzájárulnak a települések, a kistérségek, a megye, valamint a régió vonzerejének, versenyképességének javításához, befektetési helyként, turisztikai célpontként, valamint lakhelyként egyaránt. Ennek megfelelően a kistérségek és a megye is kölcsönös előnyökre számíthatnak, amennyiben együttműködnek programjaik kidolgozásában. Új alapokra kell azonban az eddigi együttműködéseket helyezni. Eddig ugyanis a települések versenytársai voltak egymásnak a fejlesztési források megszerzése tekintetében, az uniós források vonatkozásában viszont csak a sikeres partnerség hozhat eredményt.